2023. május — külpolitikai előrejelzés

Ukrajna: Amikor külpolitikai előrejelzésről van szó, akkor Ukrajnát nem lehet kihagyni. Az utóbbi időben nem történt jelentős változás a frontvonalon. Bahmut még mindig áll, és egyelőre nem úgy tűnik mintha lenne előrelépés az ügyben. Valójában változás csak akkor következhet be, amikor valamelyik fél belekezd egy nagyobb offenzívába. Az oroszok részéről nincs kifejezetten információ arról, hogy valami ilyesmire készülnének, így leginkább az ukránoktól várható a lépés. A kérdés csak az, hogy mikor vagy hol fog megtörténni az ellentámadás, ha egyáltalán megtörténik. A kiszivárgott amerikai dokumentumok szerint az ellentámadást április 30-án tervezték, azonban szakértők sokkal nagyobb időintervallumot szabtak meg. Szerintük az ellentámadás reálisan valamikor a következő két hónapban fog bekövetkezni, ha megfelelő az időjárás, akkor akár májusban. Továbbra is dél és kelet a reális irány, de a legtöbben Melitopol irányába várják a támadást, mert ott egy pár kilométeres előretöréssel az ukrán tüzérség az orosz utánpótlási útvonalak közelébe tudna kerülni. Tekintve, hogy minél mélyebbre hatolnak az ukrán egységek annál több fedezetre van szükségük, így nem valószínű, hogy túl sokat akarnának egyszerre elérni. Hiába az új nyugati felszerelés, ha túl vakmerőek az ukránok, akkor nem sokat fognak érni a harcmezőn az új eszközök. Az utánpótlási útvonalak elvágása és az ellátmány hátráltatása tűnik a legkivitelezhetőbb lépésnek, bármi más túl merész és veszélyes lenne. Egyes híresztelések szerint Herszonnál már a Dnyeperen is átkeltek ukrán csapatok, illetve médiacsendet rendeltek el, ami gyanúsan emlékeztet a Harkov visszafoglalása előtti pillanatokra. Kérdés, hogy a megnövekedett herszoni aktivitás csak a legújabb elterelés részei, vagy tényleg ott fog bekövetkezni az offenzíva. Más meg nem erősített információk szerint, amennyiben az offenzívával nem tudnak eredményt elérni, az akár a béketárgyalások kezdetét is jelentheti.

Szudán: 2023. április 15-én Szudán gyakorlatilag polgárháborúba került. A jelenlegi harcok egészen 2019-ig vezethetőek vissza mikor is Omar al-Bashir rezsimjét megdöntötték egy államcsíny során. Ezután egy polgári-katonai közös kormány jött létre, a miniszterelnök pedig Abdalla Hamdok lett. Azonban Hamdok szintén leváltásra került 2021-ben, amikor a Szudáni Fegyveres Erők (SAF) és a Gyors Támogatói Erők (RSF) közösen átvették az ország irányítását egy katonai juntát létrehozva. Mohamed Hamdan Dagalo (RSF) és Abdel Fattah al-Burhan (SAF) a két csoport vezetője került hatalomra, de a de facto vezető al-Burhan lett, aki elkezdte kisajátítani a hatalmat. A két katonaivezetőnek át kellett volna adnia a hatalmat egy civil kormánynak, azonban erre nem került sor. A harcok kiváltó oka az RSF szudáni hadseregbe integrálásának szándéka volt, de a háttérben a két vezető több területen is harcol az irányításért. Hogy meddig fognak tartani a harcok, és hogy mi lesz a vége azt még nem lehet feltétlenül megmondani, ahhoz még túl koraiak az események. Mindenesetre nem úgy tűnik mintha ez egy pár napos akció lenne, de elképzelhető, hogy valamikor májusban megállapodás fog születni, habár egyelőre a tűzszünetek ellenére is folytatódnak a harcok. A probléma, hogy a két vezető viszálya igazán csak egyik vagy másik kiiktatásával oldódhat meg, és a megállapodási lehetőségek is meglehetősen limitáltak.

Izrael: Az előző előrejelzés idején szüneteltetésre került Benjámín Netanjáhú által a tervezett igazságszolgáltatási reform. Egyelőre nem született megállapodás az ügyben, de ahogy azt már múlt hónapban is leírtuk, bármilyen döntés is születik az nem lesz jó Netanjáhúnak. Ha a reformot elfogadják, akkor a tüntetők haragjával kell szembe néznie a miniszterelnöknek. Ha nem fogadják el, akkor a kormány koalíció fog nagy valószínűséggel szétesni. Májusra már illene dűlőre jutni a kérdésben, amelyben egyelőre nincs jó megoldás a kormány számára, de egyelőre amúgy sem úgy tűnik, mintha bármiféle előrelépés lenne.

Választások:

Törökország: Az idei év legjobban várt választása egyértelműen a török választás május 14-én. A választás döntő lehet Törökország jövőjét illetően. Az ellenzéki pártok Kemal Kılıçdaroğlut tették meg jelöltjüknek. Nagyon valószínű, hogy az első fordulóban nem sikerül majd többséget szereznie senkinek, így a második forduló elkerülhetetlen lesz, ahol az inkumbens elnök Recep Tayyip Erdoğan és Kemal Kılıçdaroğlu fog versenyezni. Jelenleg nagyon erős az Erdoğan-ellenesség az országban, szinte minden közvélemény-kutatás szerint Kılıçdaroğlu nyerne, ha a ketten maradnak. Bár Erdoğan veresége biztosnak látszik, nem szabad elfelejteni, hogy gyakorlatilag 20 éve uralja a török politikát, továbbra is hatalmas követőtábora van, és Kılıçdaroğlut már többször legyőzte különböző összecsapásokban. Az ország jövője is kérdéses az ellenzék győzelme esetén, hiszen elég széles koalícióról beszélünk, amelynek az egyetlen igazi összetartó ereje az Erdoğan-ellenesség. A földrengések idején tanúsított lassú reakció és a gazdaság helyzete miatt lehet, hogy Erdoğan támogatottsága alacsony, de a győzelme nem zárható ki. Azonban az ellenzék győzelme gyökerestül forgatná fel Törökországot, és az ország geopolitikai jelentőségét figyelembe véve hatalmas jelentősége lesz a 2023-as választásnak. Az is érdekes kérdés, hogy Erdoğan veresége esetén egyáltalán át fogja-e adni a hatalmat, vagy különböző módokon ragaszkodni fog hozzá.

Görögország: A görög parlamenti választás május 21-én esedékes. Az Új Demokrácia pártja továbbra is előnyben van a baloldali Syriza párttal szemben, azonban a februári vonatbalesetet követően ez az előny beszűkült 4-5% környékére. 2019-ben a konzervatívnak számító Új Demokrácia nyerte a választást. A parlamentben látható hatalmas többségük nagyrészt a választási rendszernek köszönhető. A 300 fős parlamentből csak 250 képviselő megválasztására kerül sor, a maradék 50 mandátum a legtöbb szavazatot kapott párthoz kerül. Kiriákosz Micotákisz kijelentette, hogy koalíció nélkül szeretne parlamenti többséget, ami a jelenlegi állás szerint nem lehetséges. Amennyiben nem sikerül a többséget megszerezni, akkor sor kerülhet a második fordulóra is. Azonban a második forduló után sem biztos, hogy sikerül megszerezni a többséget. A többséghez körülbelül 38%-ra lenne szüksége a győztes pártnak ahhoz, hogy egy szűk többséget tudjanak szerezni. Az Új Demokrácia győzelme aligha kérdéses, de az még nem biztos, hogy koalíciós kormány lesz-e vagy sem.

Mauritánia: A választás első fordulójára május 13-án, míg a második fordulójára május 27-én fog sor kerülni. A parlamenti választásokkal egy időben sor kerül a regionális és helyi választásokra is. A parlamenti választások során 176 képviselő megválasztására kerül sor, amelyből a többséghez 89 mandátum megszerzésére lesz szükség. Ha sikeresek a választások, akkor Mauritániában ez lesz a második békés hatalomátadás 2019 után. A jelenlegi elnök Mohamed Ould Ghazouani, az Unió a Köztársaságért párt színeiben nyerte a választást, amelyet átneveztek a Méltányosság pártjává. Információk teljes hiányában nehéz bármilyen előrejelzést adni a választás eredményeiről. Figyelembe véve, hogy a 2019-es választást hatalmas többséggel nyerte meg a Méltányosság Pártja és nem találni említésre méltó botrányokat, így valószínűleg marad minden úgy, ahogy van. Habár egyelőre arról sincs információ, hogy Ghazouani újra indul-e a választások során vagy sem.

Thaiföld: A thai választásokat május 14-én fogják tartani. Miután 2014-ben Thaiföldön a Nemzeti Tanács a Békért hadsereg átvette az uralmat, de facto katonai juntává változott az ország. Az első választásokat 2019-ben tartották hosszú hezitálás után. A politikát ezután a hadsereghez köthető párt a Palang Pracharath uralta. A kormányellenes tüntetések egészen gyakoriak voltak 2020-2021 között, azonban ezek a tüntetések azóta alábbhagytak. Nemrégiben megváltozott a thai választási rendszer: a választókerületek számát 350-ről 400-ra emelték, viszont a pártlistáról megszerezhető mandátumok számát 150-ről 100-ra csökkentették. A változás előnyt jelenthet a nagyobb pártoknak, mint Palang Pracharath vagy Pheu Thai, a legnagyobb ellenzéki párt. Az ellenzék jelöltje egyébként Paetongtarn Shinawatra. A kormánypárt inkumbens jelöltje Prayut Chan-o-cha csak harmadik a rangsorban közvélemény-kutatások szerint. Elemzők a Pheu Thai győzelmére számítanak, azonban fennáll a probléma, hogy a junta még mindig irányítja a felsőházat, amelyben mind a 250 képviselőt ők választják. Ez azért gond, mert a miniszerelnököt az alsó- és felsőház közösen választja. A junta jelöltjének így jóval kevesebb támogatásra van szüksége a győzelemhez. Még ha sikerül is az ellenzéki kormánykoalíciót összehozni, az újabb államcsíny lehetősége továbbra is elég magas.

‍