Februári külpolitikai előrejelzés

‍

Ukrajna

Februárban lesz egy éve, hogy a háború elkezdődött. Az évforduló valójában csak befagyott frontvonalakat hozott magával és februárban sem valószínű, hogy ez változni fog. Habár nem szabad elfelejteni, hogy az oroszok direkt ekkor támadtak, hogy a tavaszi saras időt elkerüljék. Úgyhogy a tavasz érkezése előtt még sor kerülhet egy nagyobb offenzívára valamelyik oldalon, amivel egyébként Oroszország riogatott is. Nyilvánvaló, hogy egy aktív háború közepén nem fogjuk megtudni a támadások pontos taktikai részleteit.

Többen úgy gondolják, hogy Putyin meg fogja próbálni még egyszer bevenni Kijevet, ezt leginkább saját fenyegetéseire alapozzák. Bármi előfordulhat, de ez inkább csak elterelésnek tűnik és sokkal valószínűbb, hogy a keleti fronton lesznek változások. Az északi offenzíva egyszer már elbukott, délen pedig a Dnyeper folyó két oldalán ágyazták be magukat a felek.

Amennyiben az ukránok indítanak offenzívát, nagy valószínűséggel délre fognak menni, hogy ketté vágják az orosz területeket. Ennek van valóságalapja, mivel a Krími híd elpusztítása után csak az Azovi-tenger partján lévő területeken keresztül lehet az utánpótlást megoldani. Vagyis az oroszoknak nagy érvágás lenne, ha az ukránok itt áttörnék a vonalaikat. Az oroszok offenzívája legvalószínűbb, hogy a keleti frontra fog koncentrálódni. Főleg miután megérkeznek az újoncok a frontra.

Az ukrán offenzíva szorosan kötődik az új tankok megérkezéséhez. Január végén végre döntés született a tankok ügyében, tehát Németország Leopárd 2-es tankokat fog szállítani, az Egyesült Államok Abrams M1 tankokat fog küldeni, illetve Franciaország AMX-10RC típusú járműveket. Amennyiben a tankok időben megérkeznek, egy új dandár felállításával az ukránok, állításuk szerint át tudják törni az orosz vonalakat és ketté tudják vágni az oroszok által elfoglalt területeket. Az amerikai tankok esetében a szállítás hónapokba is telhet. A német tankok szállítása már valamivel könnyebb, de így is nehéz megmondani, hogy mikorra kerülhetnek a frontra. Az is gondot okoz, hogy ezeket az új tankokat meg kell tanulni használni, így valószínűleg a bevetésükre az év második feléig még nem fog sor kerülni. A nagy kérdés, hogy ki kezdi előbb az offenzívát: az oroszok vagy az ukránok? Ha az oroszok kezdenek előbb keleten, akkor az ukránok nem feltétlenül vonhatják el az erőiket a védelmi pozíciókból. Az északi egységek átcsoportosítása pedig védtelenül hagyná Kijevet. Sok minden függ attól, hogy az oroszok hol és mekkora erővel támadnak vagy támadnak-e.

Amire még érdemes lehet odafigyelni, hogy republikánus többségű Képviselőház milyen döntéseket fog hozni az Egyesült Államok Ukrajnát illető kérdéseiben. Érdekes lesz látni, hogy vajon megpróbálják-e a támogatást visszafogni vagy inkább más ügyekre figyelnek majd. Jelenleg úgy tűnik inkább különböző vizsgálatokra fókuszálnak és nem kifejezetten foglalkoznak Ukrajna kérdésével, de természetesen ez bármikor változhat.

Szerbia-Koszovó

Január meghatározó témája volt a Koszovó és Szerbia közti feszülő viszony. Sokan már beharangoztak egy új európai háborút, de ettől nem kell tartani. Aleksandar Vučić politikájának szerves része a válságkeltés. Vučić tipikus „erősember” politikus, akinek fenn kell tartania erejének a látszatát. A válságkeltés, majd a keltett válság csillapítása egy előre megtervezett koreográfia része. Az egész színjáték lényege, hogy megmutassa Vučić elkötelezettségét a szerb érdekek mellett, majd a helyzet csillapítása megmutatja, hogy megvannak a képességei a helyzet kordában tartásához. Ráadásul, Vučić már most nyitni kezdett a koszovói vezetés felé, hogy enyhítsék a feszültségeket az Egyesült Államok segítségével.

Érdemes figyelni, hogy mi sül ki a végén, azonban egy háború a két ország között valószínűtlen. Sem Koszovó, sem Szerbia nem rendelkezik megfelelő mennyiségű pénzzel egy háború lebonyolításához. Ezenfelül körülbelül 4000 NATO katona is tartózkodik Koszovóban, ami egy esetleg konfliktus esetén nagy valószínűséggel a NATO beavatkozását is magával vonná. A helyzet nem februárban fog megoldódni, sőt valószínűleg az elkövetkező hónapokban, akár években is beszélhetünk majd még róla, de változást a közeljövőben biztosan nem fogunk tapasztalni.

Irán sorsa

Iránban lassan féléve tüntetnek Mahsza Amíni halálától kezdve az iszlamista rezsimet leváltani kívánó tüntetők. A Reuters legfrissebb becslései alapján eddig közel 600-an hunytak el és majd 1200 sérültet jelentettek. Körülbelül 90 000 ember tüntet a mai napig is és eddig nem volt jele annak, hogy a tüntetések alábbhagynának. A rezsimnek is erősen meggyűlik a baja a tüntetők tömegeivel és nem régiben megkezdték egyes foglyok kivégzését is. A kérdés, hogy ez elrettenti vagy inkább feldühíti a tüntetőket. A tüntetések egyelőre nem csillapodnak, ugyanakkor a sikerességük nagyban függ attól, hogy a rezsim megtörik-e vagy sem. Egyelőre egyik oldal sem mutatja a megadás jeleit.

Francia-orosz érdekharc Afrikában

A franciák a gyarmatok felszabadulása ellenére is a saját érdekszférájukban tartják Nyugat-Afrikát. Azonban a nyugat-afrikai országok egyre kevésbé tolerálják a franciák jelenlétét. A francia csapatok kivonása Maliból már nyáron megtörtént és legutóbb Burkina Faso kérvényezte, hogy a franciák hagyják el az országukat. A Száhelben egyértelműen gyengül a francia jelenlét, amit Franciaország nem néz jó szemmel, de inkább nem akar konfrontálódni. A probléma, hogy ezeknek az országoknak nem igazán van meg a kapacitása arra, hogy felvegyék a harcot a különböző problémás tényezőkkel. Ahonnan a franciák eltűnnek ott egyre többször jelennek meg az Oroszországhoz köthető Wagner csoport katonái. A kivonulás pontos dátuma még nem ismert, de elég valószínű, hogy már februárban megkezdődnek majd az intézkedések.

Nemrégiben Szergej Lavrov, orosz külügyminiszer még a Dél-afrikai Köztársaságba is ellátogatott, hogy az ottani külügyminiszterrel, Naledi Pandorral tárgyaljon. A Dél-afrikai Köztársaság hadserege bejelentette, hogy közös hadgyakorlatokra készülnek Oroszországgal és Kínával. Ahogy Oroszország elveszíti befolyását Európában úgy próbál új szövetségesekre lelni másutt. Afrika tűnik a következő állomásnak, ahol az elkövetkező időkben egyre szélesebb körű befolyásszerzési kísérleteknek lehetünk szemtanúi.

Izrael szélsőjobboldali kormánya

Izraelben már több éve tart a politikai krízishelyzet és Benjámín Netanjáhú hatodik megválasztása után sem tűnik úgy, hogy a helyzet stabilizálódna. Netanjáhú úgy tudta megszerezni a hatalmat, hogy saját pártja koalícióra lépett több szélsőjobboldali párttal. Ezzel megalkották Izrael eddigi legszélsőjobboldalibb kormányát, amelyben a vallási és nacionalista vonalak dominálnak. Bár csak egy hónapja van hatalmon az új kormány már így is több botrányba keveredtek.

A kormány hatáskörének az igazságszolgáltatás felett való kiterjesztésétől, a palesztinok jogainak további csökkentésén át az új kormány többeket felháborított radikális intézkedéseivel. Hiába a zsidó-palesztin ellentét, Netanjáhú kormánya a mérsékeltebb állampolgárok közt általános felháborodást okozott. Szinte állandósultak a tüntetések a szélsőjobboldali kormány ellen. Nehéz megmondani, hogy mi lesz az új kormány sorsa. Egyfelől Netanjáhú már egy bejáratott név az izraeli politikában, ami egyben jó és rossz. Jó, hiszen a nép megbízott benne annyira, hogy már hatodik alkalommal megválasszák miniszerelnöknek. Rossz, hiszen többször leváltották és a neve egyre rosszabbul cseng a hozzáköthető, leginkább korrupciós botrányok miatt. Másfelől nehéz a kérdés, mivel az elmúlt pár évben öt választást tartottak Izraelben.

Mindenképpen érdemes figyelni az itt zajló eseményeket, mert az új kormány rendkívül provokatív. Nem elképzelhetetlen, hogy a kormány nem fogja sokáig bírni, amennyiben a februárt túlélik az eddigiek után, valószínűleg maradni fognak még egy ideig. Ezenfelül, az sem kizárt, hogy a palesztinok erőteljes fellépéssel fognak reagálni az őket korlátozó lépésekre és elég valószínű, hogy erőteljesebb összecsapásokra is lehet számítani.

Perui politikai krízis

Dina Boluarte, Peru elnöke eddigi rövid karrierje nem mondható túl sikeresnek. Pedro Castillo zavaros leváltását követően támogatói és sokan mások is tüntetésekbe kezdtek. Mára már több tucat halálos áldozata van a Boluarte elleni tüntetéseknek, ami nagy valószínűséggel még több tüntetéshez és végül a kormány leváltásához fog vezetni. Ennek természetesen a párbeszéd vethetne véget, ahol a két fél megállapodhatna egy közös programról az ország helyzetének javítása érdekében.

A tüntetések hátterében a tüntetők szerint a mélyen gyökerező szociális egyenlőtlenségek rejlenek. Ezt az őslakos lakosság elnyomásának kísérletének tekintik, amely egyébként az ország teljes lakosságának egynegyedét teszi ki. A tüntetők Castillo felszabadítását és Peru 1993-as diktatúra korabeli alkotmányának átírását akarják.

A tüntetések nem valószínű, hogy a közeljövőben alábbhagynának, hiszen Boluarte szinte rögtön bevetette a hadsereget a tüntetők ellen. Ezzel pedig totálisan aláásta a jelenlegi kormányzat legitimitását. Már a vészhelyzet bevezetésére is sor került. Az államfőt a lakosság több mint 71 százaléka elutasítja. A perui kongresszus előreláthatólag februárban ratifikálni fogja a döntést, miszerint 2024-ben választásokat fognak tartani.

A választások kiutat jelenthetnek a jelenlegi káoszból. Azonban, ha a kormány folytatja a tüntetők erőszakos leverését, akkor jó eséllyel még nagyobb káosz fog kerekedni az országban. Ez vagy diktatúrához, vagy pedig a kormány bukásához fog vezetni.

Nagorno-Karabakh

Az oroszok háborújának közvetlen velejárója a status quo felbomlása. Az orosz peremvidéken elhelyezkedő államokban a békefenntartásban nagy szerepet játszott az orosz hadsereg erejének percepciója. Ahogy azonban folyamatos vereségeket szenvedtek el a harcmezőn, úgy foszlott széjjel az orosz hegemónia is az összes környező régióban. Az egyik ilyen etnikai konfliktus, ami gyakorlatilag egyből kiújult az az azeriek és örmények közti ellentét.

Amíg az orosz békefenntartók mögött a nagy és erős Oroszország állt, addig senki sem mert kikezdeni velük. Most viszont az ukrajnai vereségeket látva, a békefenntartók már közel sem olyan ijesztőek, mint eddig. Ráadásul mikor Örményországot megtámadta Azerbajdzsán, hiába hívták a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét, az bizony nem reagált. Úgyhogy Putyin nem csak egy több mint 30 éve tartó harcot veszít el, hanem egy szövetségest is.

Nagorno-Karabakh lakossága nagyrészt örményekből áll, de nemzetközileg elismerten Azerbajdzsánhoz tartozik a terület. Most, hogy Örményország mögül kikerült a pártfogója, így Azerbajdzsán és rajta keresztül Törökország gond nélkül befejezheti, amit elkezdtek. A kiterjedt konfliktust egyelőre meg fogja előzni Nagorno-Karabakh lakosságának a konkrét kiéheztetése. Ezt Laçıni folyosó illegális elfoglalásával teszik meg az azeriak, amely az egyetlen összeköttetés az örmény anyaország és Nagorno-Karabakh között. A jelentések szerint a területen egyre nagyobb a gond és nem valószínű, hogy február eseménytelenül fog eltelni. A teljes annektálásra még talán nem kerül sor, de az biztos, hogy most már olyan tarthatatlan állapotok vannak ott, hogy történnie kell valaminek.

Későbbiekben a második lépés a Nahicseváni Autonóm Köztársasággal való csatlakozás lenne a cél, amivel nem csak Örményország területi integritását sértenék meg, de elvágnák másik szövetségesétől, Irántól. Hogy az azeriek megmernek-e lépni egy komplett háborút az még kérdéses, ugyanis az valószínűleg nyugati embargókkal járna, ami az ország mostani állapotában jelentős jövedelem csökkenést eredményezne. Azonban az azeri hadsereg rengeteg pénzt fektetett fejlesztésekbe és egyértelmű fölénye van az örmény hadsereggel szemben. Amennyiben Oroszország tovább gyengül, az azeriaknak nem kell sietniük az exklávéval való összekapcsolás eléréséért, hiszen bőven lesz erre idejük. Nagorno-Karabakh felett pedig, de facto kontrolljuk van, emiatt nem szükséges a különösebb agresszió, bőven elég az ellátmány blokkolása. Ami még elképzelhető, hogy megpróbálják addig provokálni az örményeket, hogy ők kezdjék meg a háborút, így Azerbajdzsán lenne a védekező fél, ez pedig a nemzetközi színtéren is sokkal jobb legitimáció lenne. De ne szaladjunk előre és reménykedjünk, hogy egy újabb háborút el lehet kerülni.

Nigériai, ciprusi, választások

Végezetül pedig nézzük meg a februárban esedékes választásokat, kezdve Ciprussal. Február 5-én kerül sor a ciprusi elnökválasztásra. Az inkumbens elnök, Nicos Anastasiades mivel kitöltötte az alkotmány által megengedett két ciklust, így nem indulhat a választáson. A POLITICO felmérései alapján jelenleg Nikos Christodoulides a legesélyesebb jelölt, aki függetlenként indult a választáson, de mind a Szociáldemokrata Mozgalom, mind pedig Demokrata Párt támogatja. A legutóbbi mérések alapján körülbelül 33 százalék környékén mozog a támogatottsága, míg a két második jelölt egyaránt 24 százalékon áll. 9 százalék előny szinte biztosan elég lesz ahhoz, hogy a Christodoulides zsebelje be az elnökséget.

A hónap második választása Nigériában lesz február végén. Afrika legnépesebb országában a következő elnöknek nagy nehézségekkel kell szembe néznie, mind a romló biztonság és a gazdasági nehézségek miatt. Az országot északon terrorszervezetek tépázzák, belülről pedig különböző bűnszervezetek. A kimenő elnök Muhammadu Buhari kormányzásával kapcsolatban nincs különösebb széleskörű elégedetlenség, de nyilvánvaló, hogy nem tudta az ország minden szempontból vett biztonságát garantálni. Ehelyett viszont rengeteget fektetett az ország infrastruktúrájába és megpróbálta visszaszorítani a szélsőséges erőket.

Az inkumbens Progresszív Kongresszus párt jelölésében Bola Ahmed Tinubu fog indulni. Az ellenzéki Népi Demokrata Párt jelölésében Atiku Abubakar indul, aki már ötször elvesztette az elnökségért folyó versenyt. Peter Obi pedig harmadikként csatlakozik a versenyhez a Munkáspárt jelölésében. Hiába az új arc a versenyben, az elemzők szerint nem sok esélye van Obinak a győzelemre, tehát Tinubu és Abubakar között fog eldőlni a végső leszámolás. Az, hogy az inkumbens párt jelöltje vagy az ellenzéki jelölt fog-e nyerni azt nem lehet pontosan megmondani. Már csak azért sem mert a nigériai választások szabadsága és tisztességessége megkérdőjelezhető. A szavazók között általános apátiáról számoltak be a jelentések, emiatt lehet, hogy sokan nem is mennek el szavazni. Azonban, ha sok fiatal szavazót sikerül mozgósítani, akkor akár Obinak is lehet esélye. Ezenkívül öt vereség után Abubakarnak nem feltétlenül van esélye, így elég valószínű, hogy Tinubu fogja megnyerni a választást, de persze bármi megtörténhet. Addig is viszont várnunk kell február 25-ig az eredményre.

‍