Márciusi külpolitikai előrejelzés

Törökország

A Törökországot és Szíriát sújtó földrengések hatására a két ország kormányának újabb hatalmas nehézségekkel kell megküzdenie. Erdogannak nem hiányzott még egy probléma, mivel már így sem áll túl jól a közvélemény-kutatások szerint. Ezeken az értékeléseken nem valószínű, hogy a földrengés utáni helyzet kezelése sokat fog segíteni. Erdogan helyzetét súlyosbítja, hogy beszámolók szerint az 1999-es izmiti földrengés után hozott szabályozásokat sokszor pont a jelenlegi kormány nem tartotta be. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormány felelős lehet a hatalmas károkban, hiszen a szabályozásokat nem tartották be, emiatt pedig sokkal több épület omlott össze, mint kellett volna. Tekintve, hogy Erdogan idén 20 éve áll az ország élén először, mint miniszterelnök majd, mint elnök, lehetséges, hogy ez a földrengés jelenti majd Erdogan hatalmának a végét. Már esett szó róla a médiában, hogy az török elnök eltolhatja a nyár elején esedékes választást és ez március során be is következhet. Azonban a halasztás sem tud csodát tenni, a török elnök nem valószínű, hogy demokratikus úton hatalmon tud maradni mindezek után. Ugyanakkor a választásokig még történhet valami váratlan, ami megfordíthatja ezeket az eredményeket.

Érdekes lehet még a NATO reakciója a már nyugodtabb helyzetben. Egyelőre még csak most álltak le mentőakciók és voltak utórengések is. Ebből kifolyólag márciusban érdemes lesz figyelni a helyzet alakulását, mivel még inkább a sokkot próbálja kiheverni mindenki. Amint lenyugszik a helyzet és megkezdődhetne az újjáépítés a segítség nyújtás kérdésében játékteret kaphat Svédország, akinek a NATO-csatlakozását már hosszú ideje blokkolja Törökország. Jelenleg nem úgy tűnik, hogy Svédország élne a „földrengés diplomácia” eszközével, de még március során akár hozzá is nyúlhatnak, hogy ezzel végre pontot tegyenek a NATO-csatlakozás ügyének végére. Illetve, az amerikai külügyminiszter látogatása során is látszólag dűlőre jutott a kérdésben és lehet, hogy Svédország NATO-csatlakozása is végre megtörténhet.

Oroszország

Az orosz offenzíva kérdése még mindig a levegőben lebeg. Vannak helyszíni jelentések, amelyek szerint az offenzíva már február elején megkezdődött és vannak, akik ennek az ellenkezőjét állítják. Bár az orosz egységek száma megnövekedett a keleti fronton – az egyetlen reális helyen, ahol támadni tudnak az oroszok – ettől még nagy áttörések nem történtek. Az már szinte biztos, hogy Bahmut el fog esni, mert az ukránok nem fogják megkockáztatni, hogy az orosz csapatok körbe kerítsék az egységeiket, ezért még az utolsó pillanatban fel fogják adni a várost.

Mint azt minden előrejelzés esetében elmondjuk, hogy pontosan nem lehet tudni mi várható a fronton. Tippelni tudunk csak, de a pontos információk nem fognak kiszivárogni, mert az nem lenne előnyös a harcoló felek számára. Ha vannak is bejelentések ezzel kapcsolatban, általában azok is csak a dezinformációs kampányok részei, mint azt az ukrán harkovi ellentámadás esetében is láthattuk. Ha valamiről sokat beszélnek, akkor várható, hogy a tényleges cselekvés nem a sokat emlegetett fronton lesz.

A Wagner-csoporttal sem áll jól a viszony, mivel Yevgeny Prigozhin egyre komolyabb kritikákkal illeti az orosz vezetést. A Wanger-csoport, akik egyébként a fronton nagyon fontos szerepet töltenek be, folyamatos ellátásbéli gondokról számolnak be. Ez olyan érzetet kelt, mintha az orosz vezetés meg akarna szabadulni a Wagner-csoporttó vagy szándékosan hátráltatná a működésüket, minthogyha veszélyforrást látnának a csoportban. Egy év után az orosz elit és az emberek jelentős része is eredményt, változást vár. Hogy mi lesz a vége, ha Putyin nem nyeri meg a háborút vagy nem tud valahogyan pozitívan kijönni a helyzetből, akkor nem valószínű, hogy megnyeri a 2024-es választásokat. Ha úgy látja nem nyerheti meg, akkor eltolhatja a választást és akkor egy katonai puccs esélye is drasztikusan megnőhet. Ez megmagyarázhatja a Wanger-csoporttal szembeni ellenségeskedést, hiszen egy rendkívül nagy erővel bíró privát milíciáról beszélünk, amelyben az orosz vezetés fenyegetést láthat. Érdemes lesz figyelni, hogy hogyan alakul az orosz vezetés és a Wagner-csoport viszonya következő időkben.

Putyin bejelentette a legutóbbi éves beszédében, hogy felfüggeszti a stratégiai fegyverzetcsökkentő egyezményt, amely korlátozza a különböző típusú nukleáris fegyverek számát. Kétségtelenül aggasztó hír ez, de ha jobban megnézzük a részleteket ugyanúgy, ahogy a háború elején megemelték a DEFCON szintet, úgy ez se jelent igazából semmit csak fenyegetést. Az egyezmény a nukleáris fegyverek számát biztosítja csak és kölcsönös ellenőrzést biztosít Oroszország és az Egyesült Államok között. Az egyezmény nem ad lehetőséget annak felfüggesztésére, de a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény különleges esetekben lehetővé teszi az ilyesfajta egyezmények felfüggesztését. A homályos jogi háttér ellenére, a felfüggesztés jelenleg nem jelent semmit, ráadásul Oroszország nem szegett meg egyelőre semmilyen egyezményt. A kölcsönös vizsgálatok kérdése lesz a döntő, mivel Putyin említette, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság készleteit is felül akarja vizsgálni. Ez egyfelől kompromisszum lehetőséget biztosít. Másfelől, ha nem is sikerül megegyezni a legrosszabb, ami történhet, hogy Oroszország megnöveli a nukleáris fegyvereinek a számát, de ez valószínűtlen. Jövőbeni ellenőrzések esetén a készletek megnövekedett száma további nemzetközi konfliktusokhoz vezetne. Ebből kifolyólag az egyezmény felfüggesztése egyelőre csak a már megszokott fenyegetések része. Legrosszabb esetben egy új fegyverkezési verseny kezdődhet. Ugyanakkor Putyin hozzátette a beszédében az elhangzottakhoz, hogy ezekre akkor kerül majd sor, ha az Egyesült Államok is hasonlóan jár el.

Még fontos szót ejteni Kínáról, mivel nem régiben Wang Yi, Kína csúcsdiplomatája Moszkvában járt és megerősítette a Kremlint Peking további támogatásáról. Itt több elemző is felvetette a kínai fegyverek szállításának lehetőségét Oroszországnak, de ez valószínűtlen. Kínának továbbra sem érdeke Oroszországot segíteni, mivel az másodlagos szankciókat vonna maga után. Kínának sokkal fontosabb a nyugattal való kereskedelem, mint az Oroszországgal való, ezért ez egy jó lehetőség a fenyegetésre, de nem valószínű, hogy komoly tétje lenne. Ráadásul Kína is folyamatosan a béke fontosságát hangsúlyozza, hiszen a háború az ő kereskedelmi lehetőségeiket is korlátozza. Peking továbbra is hajlong a világ két fele között és nem fog határozott állást foglalni, mert nem éri meg. Ugyanakkor, mint azt már említettük, főleg a kémballonok esete után a moszkvai látogatás jó lehetőséget biztosít az enyhe provokációra és zsarolásra. Kínának fontos, hogy Oroszország partner maradjon, hogy ezzel is kevesebb fenyegetéssel kelljen számolnia északon. Ráadásul a helyzetet kihasználva Kína válhatott Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnerévé és jobb alternatívák hiányában elég jó alkukat kaphat Peking Moszkvától.

Az ukrán offenzíva kérdése egyelőre nem releváns, hiszen a tankok nélkül nem igazán tudnák áttörni a bebetonozott orosz vonalakat, így legalább április végéig – az első tankok várható megérkezéséig – ez a kérdés nem releváns. Egyelőre az ukránok kénytelenek védekezni és állni a sarat a megnövekedett számú orosz egységekkel szemben keleten. Skóciáról pár szót érdemes ejteni. A Brexit utáni időkben újra felmerült a skót függetlenedés kérdése és egyre nagyobb támogatást is élvez az ügy az Egyesült Királyság romló gazdasági helyzetére tekintettel. Nicola Sturgeon a skót első miniszter február folyamán váratlanul lemondott arra hivatkozva, hogy úgy érzi ez a legmegfelelőbb idő számára is és az ország számára is. Sturgeon elhivatott támogatója volt a skót függetlenségnek és lemondásával a függetlenedés kérdése is veszélybe kerülhet. Kérdés, hogy mikor sikerül új első minisztert választani, ami könnyen megtörténhet már márciusban is. Persze az is lehet, hogy a kérdés elhúzódik.

Az érdekesség, hogy az új első miniszter döntőszerepet vállalhat a függetlenség kérdésében, attól függően, hogy jobban beleáll az ügybe vagy inkább eltávolodik tőle. Jelenleg három jelölt között folyik a verseny, akikről mind vannak előítélek. Sturgeon népszerűségét amúgy is nehéz lenne megugrania az utódjának. Sőt, a Skót Nemzeti Párt jelenlegi megosztottsága miatt még a következő választáson való szereplésük is problémás lehet. Ha a SNP elveszíti a választást, akkor a függetlenség kérdése is megnehezedne. Mindenesetre a skót függetlenség egyre égetőbb kérdéssé válik az Egyesült Királyság politikai színterén.

Szíria

Bassár al-Aszad kormánya már régóta küzd Szíria teljes területének irányításáért, azonban az Iszlám Állam legyőzése után gyakorlatilag befagytak a frontvonalak és jó pár éve nem volt különösebb változás. Északon az ellenzéki erők táboroztak le, míg délen az al-Aszad kormány irányít. Látszólag senki sem tudott lépést tenni ez ügyben, főleg a külső erők beavatkozásai miatt, akik folyamatosan kiegyenlítették az erőviszonyokat. A gond, hogy a földrengés leginkább az északi területeket érintette, közel a török határhoz. Ez azt jelenti, hogy pont az ellenzéki erők szenvedték a legnagyobb károkat. Ráadásul Törökország is hatalmas károkat szenvedett, aki egyébként az ellenzékierők egyik fontos támogatója, hiszen Oroszország az al-Aszad kormányt támogatja. Jelenleg mindkét külső támogatónak más gondokkal küzd, emiatt előfordulhat, hogy a hosszas befagyás után valami történni fog Szíriában.

Bassár al-Aszad több mint 10 éve nem járt Ománban, viszont a földrengések után egyből megejtett egy látogatást. Mivel a földrengés leginkább az ellenzéknek okozott károkat elképzelhető, hogy a kormányerők megragadják ezt az alkalmat. Ha nem is próbálja meg a kormány az egész ország felett visszaszerezni az irányítást, egészen biztosan megpróbálja majd al-Aszad mind a hazai, mind pedig a nemzetközi színtéren megerősíteni a pozícióját. Amennyiben nem így jár el, az hatalmas kihagyott lehetőséget jelentene az al-Aszad kormány számára.

Wagner Afrikában

A Wagner-csoport egyre többször tűnik fel a hírekben. Afrikában különösen nagy jelentőséggel bír a zsoldos kompánia, és egyre több helyen bukkannak fel főleg afrikai országokban. A legutóbbi ilyen hely Burkina Faso volt, ahol a francia hadsereget távozásra szólította fel az éppen regnáló kormány. A terrorelhárítási törekvések megőrzése érdekében a francia hadsereget állítólagosan a Wagner-csoport fogja felváltani, bár ezt Burkina Faso egyelőre tagadja. Nyugat-Afrikában a növekvő ellenszenv a franciákkal szemben egyre közelebb tolja az itteni országokat Oroszországhoz.

A csoport egyre több szereplése jól megmutatja Oroszország növekvő szerepét a kontinensen. Ahogy Oroszország egyre elszigeteltebbé válik, úgy próbálja meg régi partnereit újabbakkal felváltani. Amennyiben az orosz vezetés és a Wagner-csoport közti viszály elmélyül kérdésessé válik a csoport és Oroszország jövője is a kontinensen. Ha megtörténik a szakadás a Kremlin és a milícia között, akkor elképzelhető, hogy Putyin-ellenes erők maradnak különböző afrikai országokban, akik akár aktívan is dolgozhatnak majd az orosz befolyás növekedés ellen. A másik opció, hogy források hiányában a kompánia felbomlik, amely már túl sok lehetséges kimenetellel járna ahhoz, hogy mindet megvizsgáljuk.

Egyesült Államok–Kína viszony

Természetesen az Egyesült Államok és Kína közti turbulens viszony mellett sem mehetünk el. A kémballon és az azonosítatlan repülőtárgyak kicsit hevesebb reakciót váltottak ki, mint az várható volt. Egészen biztos, hogy márciusban elég sokat fogunk még hallani a két ország közti feszültségről. Azonban azt fontos kiemelni, hogy a helyzet nem valószínű, hogy súlyosbodna vagy katonai szintekre lépne. Egyik országnak sem áll érdekében direkt hadviselésbe bocsátkoznia és ezt mi sem mutatja jobban, hogy Kína folyamatosan mérsékelt távolságot tart Oroszországtól. Ha valóban háborút akarnának, akkor valószínűleg erőteljesebben léptek volna fel, vagy nyíltan beálltak volna Moszkva mögé. Azonban ez nem történt meg, így jelenleg inkább az látszik, hogy mindkét fél keresi a megoldást, ahol erősnek tűnve tudják mérsékelni a feszültséget.

Kína nem igazán nyugatellenes, sokkal inkább az Egyesült Államokkal van feszült viszonya. Ezenkívül az Kína nem tekinthető veszélyes államnak, sokkal inkább csak kihívásnak, ahogy ezt az elemzők is kiemelik. Wang Yi beszédéből az is kiderül, hogy Kína egyre inkább az Egyesült Államok és Európa közé akar ékelődni, ami jelenleg sikeresnek is bizonyul, hiszen Európa nem annyira ellenséges Kínával szemben, mint az Egyesült Államok. Lehet, hogy a jövőben ez lesz az első nagyobb szakadás az Egyesült Államok és Európa között.

Montenegró

Montenegróban elnökválasztás várható 2023. március 19-én. A választás kétfordulós rendszerben történik majd. Tekintettel arra, hogy 2020-ban az ellenzék nyerte a parlamenti választásokat, de ez a kormány 2022-ben összeomlott, egy előrehozott választás is lehetséges majd, bár erről még nincs hivatalos információ. A 2019-es választás volt az, amely megtörte a 30 éve regnáló a Szocialisták Demokrata Pártjának hatalmát. Ugyanakkor az elnök továbbra is a 2018-ban megválasztott Milo Đukanović, aki a már említett pártnak a vezetője. Đukanović jogosult arra, hogy induljon a választáson és elnézve az ellenzéki pártok jelenlegi helyzetét nem kizárt, hogy megnyerheti a választást. Különös tekintettel arra, hogy Dritan Abazović-ot, az ellenzék miniszterelnökét egy bizalmatlansági indítvány keretein belül leváltották. Đukanovićelőrehozott választásokat szeretett volna, de erről azóta sem született döntés. Jelenlegi közvélemény-kutatások alapján az ellenzéki pártok támogatottsága enyhén visszaesett, míg a szocialistáké enyhén nőtt 2022 óta. Újabb ellenzéki koalíció nélkül a szocialisták több mint 14 százalékos előnye valószínűleg elegendő lesz arra, hogy Đukanović nyerje meg a választást.

Kuba

Kubában 1976 óta először lesz olyan választás, amelyben sem Fidel, sem Raúl Castro nem vesz részt. A parlamenti választások 2023. március 23-án fognak megtörténni. Tekintve, hogy a Kubai Kommunista Párt az egyetlen párt az országban, a többi párt pedig be van tiltva, így nem kérdés, hogy melyik párt fogja megnyerni a választást.

Nepál

A nepáli elnökválasztás 2023. március 9-én esedékes. A választások során Nepál harmadik elnökének megválasztására kerül sor a monarchia felbomlása óta. A jelenlegi elnök Bidya Devi Bhandari vissza fog vonulni a politikából Nanda Bahadur Pun elnökhelyettessel együtt, így mind elnök, mind pedig elnökhelyettes választás is várható. A két pozíció megválasztása egy elektori kollégiumon keresztül történik majd, amelynek a szövetségi parlament és a hét tartományi gyűlés képviselői a tagjai. A két legesélyesebb jelölt Madhav Kumar Nepal és Ram Chandra Paudel. Előbbi az Egyesült Szocialisták pártjához tartozik és ő volt az ország 34. miniszterelnöke, utóbbi pedig a Nepáli Kongresszus pártjához tartozik és korábban több magasrangú pozíciót is betöltött. A nepáli politikai ügyekről túlnyomó részt nincsenek információk, habár az ország jelentős gazdasági nehézségekkel küzd, így ez a kérdés valószínűleg meghatározó lesz a választások során.

‍