Sokat lehet őket hallani
Kampánydalok. Érdekes egy dolog. Sokat lehet róluk hallani, olvasni, interneten vagy a televízión találkozni velük (főleg kampányidőszakban), hiszen ezek, kampánydalok. Ámbár számos párt, szerveződés, közélettel kapcsolatos entitás szerves részét képezik a kampánydalok elkészítése, igen kevés tudományos információ áll rendelkezésre a laikusoknak, s kutatóknak ezen témával kapcsolatban.
A kampánydalok fontosságára kívánom felhívni a figyelmet, két példával fűszerezve az Egyesült Államokból, sajtótermékek, illetve szakirodalom segítségével.
Milyen egy jó / rossz kampánydal?
A kampánydalok nem a legfontosabb kellékei a politikai pártoknak, nem ezen médiatartalmak határozzák meg és definiálják sarkosan egyes szerveződések identitását, ideológiáját, de egy jól sikerült dal kifejezetten előnyös tud lenni. Egy jó dal frappáns szöveggel rendelkezik, nem tolakodó, fülbemászó és rövid. A jó kampánydalnak könnyen megjegyezhető refrénje van, melyet mindenki el tud énekelni különösebb probléma nélkül. A jó kampánydal ,,felspanolja’’ a közönséget, főleg pártrendezvényeken, a közösen eldalolt szövegek erősítik az összetartozás érzését. A kampánydalok tehát erősítik a morált a politikai pártok táboraiban, tagjaiban, egy jó, s fülbemászó zenedarab képes lehet arra, hogy olyan emberek is többször meghalhassák, melyek adott esetben apolitikus tendenciákat mutatnak, s akár ezzel a kis lépéssel elindulhatnak az adott közösségbe való csatlakozás útján.
A kampánydalok az adott szerveződést múltját is közvetíthetik, annak a létrejöttét és identitását. A szerző szerint egyes kampánydalok kifejezetten alkalmasak lehetnek arra, hogy régebbre datálható párttörténeti eseményeket előnyösen tudjanak prezentálni a pártok a dalokban –ezen attitűd nem csak pártokra érvényes, hanem civil szerveződésekre, mozgalmakra.
A kampánydal mindazonáltal befolyásolni tudja a választások végeredményét is. Barack Obama 2008-as elnökké választása remek, s markáns példa erre. Obama kampánystábja a ,,Yes We Can’’ című dallal rukkolt elő a választásokra –mely mű Emmy díjat is szerzett-, mely olyan felemelőre és egyedire sikerült, hogy számos szavazót meg tudott fogni. A dal remekül építette Obama imázsát, s hűen tükrözte a demokrata jelölt attitűdjeit és identitását. Csavar a történetben, hogy a dalt Obama beszédéiből állították össze, mely részleteket megzenésítettek.
A dal tartalmaz elemeket Obama múltjából, politikai gondolkodásáról és tervéről, hogy jobbá tegye az Egyesült Államokat. Milliók szimpatizáltak ezen művel, s feltehetően számos szavazatot szerzett a demokrata elnökjelölt ennek segítségével.
A rossz kampánydal vicc tárgyát képezheti, könnyen parodizálható és kifejezetten tolakodó a befogadó számára. Hosszú, érthetetlen a szövege, nehéz énekelni, illetve nem kelt felemelő hatást az éneklőben. A rossz dal igyekszik a párt történetének negatív fejezeteit kínosan elfedni, illetve szépíteni, mely akaratlanul is ellenszenvet válthat ki a befogadóból.
Rossz kampánydalra is lehet példát találni az Egyesült Államokból, mely most nem más, mint a hírhedten rasszista George Wallace kampánydala, mellyel saját magát kívánta propagálni az 1972-es amerikai elnökválasztásra. Történelmi távlatokból alapvetően ellenszenves lehet egy normális értékrenddel rendelkező személy számára, hogy olyan dalt hallgat, mely egy kellemetlen, s nyíltan rasszista politikust propagál. Wallace ’72-es kampánydalának silányságának mibenlétét csak növeli azon tény, hogy már egy létező mű zenei alapjára írták meg a szöveget, melynek címe ,,The Ballad of Davy Crockett’’. Nemes egyszerűséggel átírták az előbb említett zene szövegét, mely produktum így egy ötlettelen, kreativitást nélkülöző alkotás lett.
A zene ereje
A zene igen erős kommunikációs eszköz, s a társadalom tagjainak teret ad arra, hogy véleményüket meg tudhassák fogalmazni.
A zene már az ember történelmének kezdetén is kifejezetten fontos szereppel bírt, mely szerep az idő folyamán nem igazán változott meg: a közösség összetartozásának prezentálásának egyik eszköze. A kampánydalok tehát erősíthetik az adott közösség tagjaiban az összetartozást, kölcsönös függést és segítségnyújtást.
Fontosak a kampánydalok?
Megnéztük, hogy milyen egy jó kampánydal: rövid tömör és jól értelmezhető, hűen tükrözi a mögötte álló szerveződés világról alkotott képét.
Láthattuk, hogy a zene választásokat képes eldönteni, hiszen a kampánydalok piacán sikerült előrukkolni az egyik legjobb produktummal, Barack Obama 2008-as kampánya során a ,,Yes We Can’’ című alkotással. Milliókat volt képes megszólítani a jelölt, s mely darab igen egyedi volt, hiszen a demokrata politikus beszédéiből vágták össze.
Wallace kapcsán láthattunk példát rossz kampánydalra, mely ebben az esetben kellemetlennek hat az azt propagáló politikus személye miatt, illetve minden kreativitást nélkülözve lekoppintottak már egy létező műt.
A kampánydaloknak tehát van létjogosultsága: a kampánydalok erősítik egyes pártok közösségeinek identitását, biztosítja a résztvevőket arról, hogy ténylegesen egy náluk nagyobb dolognak a tagjai. A jó dal rövid, frappáns és megjegyezhető, illetve egy remekül összerakott produktum súlyos százalékokat szerezhet egyes jelölteknek és pártoknak a választásokon. Beszélhetünk rossz kampánydalokról, melyek önmaguk komikumai lehetnek, könnyen parodizálhatók, s izzadtságszaguk van.
Felhasznált irodalom:
Ayo Osisanwo (2020): Discursive Strategies in Selected Political Campaign Songs in Southwestern Nigeri, Communication and Linguistics Studies, 6. évf., 4. szám, 73-81. o.;
Charlie Nash (2019): The Best (And Worst) U.S. Presidential Campaign Songs in History. https://www.mediaite.com/politics/the-best-and-worst-u-s-presidential-campaign-songs-in-history/. (utolsó letöltés: 2021.06.16.);
Gary M. Bogers (2019): Music and the Presidency: How Campaign Songs Sold the Image of Presidential Candidates, Honors Undergraduate Theses, 511. szám., 72. o.;
Kiss Balázs (szerk.): A polarizáció évei Politikai kommunikáció Magyarországon, 1997 – 2006, Studies in Political Science – Politikatudományi Tanulmányok, 2017. évf., 1. szám., 190-306. o.;
Szalma József (szerk.) (2016): A magyar tudomány napja a délvidéken 2016, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 526. o.;
