Mindannyiunknak volt szerencséje vagy balszerencséje találkozni a „gender” diszkurzussal. Érvelhetően a mai kultúrpolitikai viták egyik pillérét képviseli ez a kérdés. Gyakran történik emiatt diszkrimináció, és a kérdés félremagyarázása szintén világszerte praxis, ahogyan ez a probléma nem jutott el konszenzushoz a két oldal között, hanem a kultúr-háború egyik frontjává vált. Biztos vagyok, hogy sokakat feszeget ez a kérdés, hogy a biológia órákon tanult tények, hogyan lettek hirtelen vitathatók? Vagy megint másokat kacagás fog el, hogy ha ezt a témát komolyan kell venni a politikában. A haszna a kérdés megtárgyalásának nem szimpla erény szignálás vagy szimplán jelezni az egyik oldalnak, hogy hol állunk, hanem ezek a vitatott feltevések a közpolitika (policy) részét képezik. Elismerem a szituáció abszurdizmusát abban, hogy az USA-ban olyan törvényjavaslatok kerülnek fel a színtérre, mint a „Stop Woke” vagy a hírhedt „Don’t Say Gay”. Ezek és más törvények korlátozni igyekeznek a nemi identitás oktatását, ami lehet, hogy egyesek intuitívan jogosnak vélnek, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ez nálunk 6-os tananyag.
Hogyan jutottunk ide?
Akik a feminizmust okolják ezért az elmebajért, valamelyest belebotlottak az igazságba, mert igaz az, hogy ha valaki is felelős a diskurzus megteremtéséért, az a feminista filozófus, Simone de Beauvoir. Ezért, hogy kellőképpen érthető legyen, hogy mi alapozza meg ezt a sok identitást érdemes onnan kiindulni, ahonnan mindenki más teszi: a férfi és nő esszenciájából. Beauvoir viszonylag gyorsan megállapítja, hogy a kettő egy dichotomikus viszonyt képez egymás között, vagyis, hogy ami nőies vagyis feminin nem lehet férfias, tehát maszkulin:
„A nő az, amivé a férfi ítélete teszi; szokás például,,nemiség"-nek nevezni, amiben az fejeződik ki, hogy a férfi szemében elsődlegesen nemmel bíró lény; a nő a férfi számára a szexus, tehát abszolút értelemben is az. A nőt a férfihoz viszonyítva szokás meghatározni és jellemezni, a férfit nem a nőhöz viszonyítva, ő a lényeges, a nő a lényegtelen. A férfi a Szubjektum és az Abszolútum, a nő a Másik”
Tényszerűnek tartom Beavoir megállapítását, miszerint a nő és a férfi a férfi alapján van megállapítva, de picit eltérően prezentálnám eme ékes konklúziót. Ahhoz, hogy biztos legyek a gondolataim igazában mindenképp a definíciókra kell fordítanom figyelmemet. Ahhoz, hogy meghatározzuk, mi is a nő, nem egy módszer létezhet, avagy egy nő többféleképpen definiálható. Elsősorban érdemes venni a nő társadalmi jelentését, avagy egy nő az, vagy pontosabban, aki, ami nőies. Tehát egy nő esszenciája a nőiesség. A férfiakra természetesen ugyanígy igaz a formula, miszerint a férfi esszenciája a férfiasság. Ezek természetesen nagyon triviális megfigyelések, amikhez szinte gondolkodni sem szükséges, de ahhoz, hogy megállapítsuk, a nő és férfi szerepkörét egy társadalomban ezek a minimális megfigyelések alapkövet szolgálnak. Mivel egy társadalmat ezen esszenciák alapján osztunk fel, így logikusnak bizonyul az a feltevés, hogy ami nem nőies az minden bizonnyal férfias és vice versa. Ha nem hihető ez a tézis, akkor én kellően megvédem. Ha két binárisunk van, az egyik a nő és a másik a férfi akkor szükséges, hogy a férfi nem-nő legyen és fordítva. Ez mind azon alapul, hogy a férfi és női lét dichotomikus természetű, tehát ha nő vagy akkor nőiesnek kell lenned és nem férfiasnak. Ha férfi vagy nem lehetsz nőies, szerintem mindenki ismeri azt, hogy a nőiesnek nevezik, az sértésnek minősül. Vegyünk pár tulajdonságot és párosítsuk őket. Legyen az első tulajdonságunk az erő, természetesen a férfiak az erősebbek, ez biológia igaziból, hát milyen a nő? Gyenge, a nő „gyengébbik nem”, ahogyan Platón írja:
„Tehát, kedvesem, nincs olyan foglalkozás az állami életben, ami nőnek való volna, csak azért, mert nő, s férfinak való, csak azért, mert férfi, hanem a természet adta alkalmasság mindkét nemben egyformán van elosztva, s a nő – természeténél fogva – éppúgy kiveszi részét minden foglalkozásból, mint a férfi, csak éppen, hogy a nő mindenben gyengébb, mint a férfi.”
Gyakori használt az intelligencia alkalmazása is. Ki az okosabb, a racionális? Természetesen a férfi. A nő pedig az érzelmi, az emotatív. Még egy pont a férfi nem számára. Ám de kérdésre kerül előbbiekben alátámasztott megállapításunk, hogy a maszkulin a feminin ellentéte, mert itt nyilvánvaló, hogy a sztereotípia csak arra utal, hogy a férfi racionális a nő meg érzelmi, de tudjuk, hogy az érzelmi az sok esetben az irracionális, de ezt még Georg W. F. Hegel is megjegyzi:
„A nőket lehetséges oktatni, de ők nem teremtettek a magasabb tudományokra, mint a filozófia és bizonyos művészi produkciókra, ami szükségeli az egyetemes elemet. A nőknek van belátásuk [Einfälle], ízlésük, és finomság, de nem rendelkeznek az ideálokkal. A különbség férfi és nő között, a különbség állat és növény között; az állat az jellemében közelebb áll a férfihoz, a növény a nőhöz, mert az utóbbi egy több békés kibontakozási folyamat, amelynek alapelve a meghatározatlanabb érzés egysége [Empfindung]. Amikor nők állnak a kormány élén, az állam veszélyben van, mert nem a nagyközönség igényei szerint cselekszenek, hanem véletlenszerű hajlamok és vélemények szerint”
Itt látszik, hogy Hegel, arra utal, hogy a nő nem képes kormányozni, mert túlságosan érzelmi lény. Ismerhető a vicc is, hogy mi csinál a nő a „hónap bizonyos napján a kormányba, háborút indít”. A nő ugyanis vérzésekor túltelik hormonokkal és nem racionális. Simone de Beauvoir unottan még ezt a megfontolást nem igénylő sztereotípiát is jogos kritika alá veszi:
„Olykor vérig bosszantott, hogy absztrakt problémákról folyó vitáink során férfiak azzal intettek le: ,,Ezt csak azért gondolja, mert nő", de tudtam, hogy védekezni csak egyféleképpen védekezhetek ellene: ha azt felelem rá: „Azért gondolom igy, mert így igaz", szubjektív mi- voltom kiküszöbölésével; szóba se kerülhetett, hogy azzal vágjak vissza: Maga azért gondolja az ellenkezőjét, mert férfi"; magától értetődő ugyanis, hogy férfinak lenni nem speciális állapot, a férfinak azért van igaza, mert férfi, a nőnek azért nincs, mert nő. Ahogy a függőleges irány, a régiek felfogása szerint, abszolút függőleges volt, s minden, ami ferde, ehhez mérten ferde, úgy típusa az abszolút emberinek a gyakorlatban a hímnemű típus. A nőnek méhe van, petefészke, sajátlagos létfeltételei bezárják szubjektív mivoltába: előszeretettel mondják rá, hogy a mirigyeivel gondolkodik. A férfi önhittségében teljesen megfeledkezik róla, hogy neki is vannak hormonjai, heréi. Saját testét közvetlen, normális kapocsnak tekinti tudata és a külvilág között, amelyet a maga objektivitásában vél felfogni, a nő testét ellenben - mindazzal együtt és annak következtében, ami benne speciálisan női - gátnak, börtönnek. A nőstényt bizonyos tulajdonságok hiánya teszi nősténnyé" - mondta már Arisztotelész is.”
A maszkulinitás csupa pozitív attribútummal bír, míg a femininitás csupa negatívval. Mármint negatív, mint hierarchikus viszonyt állít a két nem közé. Vessük fel az utolsót: a dominanciát. A férfi a domináns, ő uralja a nő egzisztenciáját: ő hívja randevúra, ő indítványozza a romantikát és tipikusan a szexuális együttlétet, a házasság is a férfi feladata, akkor mi a nő? Ő a szenvedő alanya a férfi akaratának, ő passzív és szubmisszív a férfihez képest. John Stuart Mill, brit liberális filozófus szavaival élve:
„Gondolj bele, mit jelent egy fiúnak felnőni abban a hitben, hogy minden érdem vagy saját erőfeszítés nélkül, bár lehet ő a legkomolytalanabb és legüresebb, vagy a legtudatlanabb és legbátortalanabb az emberiségben, pusztán attól a ténytől fogva, hogy mivel férfinak születik, joggal a felsőbbrendűje az emberi faj egész felének, köztük valószínűleg olyanoknak is, akiknek valódi felsőbbrendűségét önmagával szemben naponta vagy óránként van alkalma érezni; de még ha egész magatartásában általában egy nő útmutatását követi is, akkor is, ha bolond, a nő természetesen azt hiszi, hogy képességében és ítélőképességében természetesen nem egyenlő, és nem is lehet egyenlő önmagával; és ha nem bolond, rosszabbul jár – látja, hogy a nő felsőbbrendű nála, és úgy véli, hogy a felsőbbrendűsége ellenére neki joga van parancsolni, a nő pedig köteles engedelmeskedni.”
Ésszerű belátni, hogy ha nőket egyenlőnek kívánjuk tartani magunkkal, az nem elégséges, hogy átírunk pár szót a törvénykönyvben, mert a női emancipációt nem a jog korlátolta, hanem a tudatlan férfi. Ismert feminista felismerés, hogy minden baj oka a patriarchális szuperstruktúra, de még ha ez összeesküvés is volna, annyit be kell látnunk, hogy az lehetetlen, hogy a nőket egyenrangúnak vegyük és megtartsuk a feminintás ideálját, ahogyan az volt. Beauvoir feminizmusát ezért is sokan radikálisnak vélik, mert a nő és férfi természetét senki sem kívánta változtatni csak a közöttük fennálló jogegyenlőtlenséget, de a kettő egy és ugyanaz. A nő nem lehet egyenlő a férfival amennyiben a férfi definiálja őt. Itt érdemesnek látom azt, hogy kitérjek Beauvoir férjére a híres íróra és filozófusra Jean-Paul Sartre-ra. Sartre a feltalálója az egzisztencialista mozgalomnak, ami röviden annyit tesz, hogy „A létezés megelőzi a lényeget”. Nincs egy esszencia vagy lényeg, ami eredendően adott volna, hanem nekünk kell definiálnunk magunkat, avagy „Az ember szabadságra kárhoztatott”. Ez mind annyit tesz, hogy nincs megadva nekünk az a „luxus”, hogy engedjük, azt hogy más határozzon meg minket, ez a mi kötelességünk. Ez a gondolat behatárolja Beauvoir munkásságát is, de ő, mint nő értékeli a kérdést és az nyilvánul meg benne, hogy ez nem olyan egyszerű nőként megtenni, mivel a nő, mint Másik eredetileg rákényszerül arra, hogy más definiálja őt, ami az egzisztencialista filozófiában definíció szerint egy igazságtalan elnyomást jelent. Beauvoir ékes konklúzióját így fejezi ki:
„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik. Az ember- nőstényt úgy, ahogy a társadalomban megjelenik - nem határozza meg egymagában sem biológiai, sem pszichikai, sem gazdasági végzete; az emberiség egész múltja és jelene alakította azzá, aki: közbülső lénnyé a férfi és a,,nőies"-nek mondott eunuch között. Csakis más közvetítése tehet bárkit ,,Másik-ká". A gyermek- ha elvonatkoztatjuk a külvilágtól, egyáltalán nem ébredhet rá nemi különállására. Teste - nemétől függetlenül - elsősorban énje kisugárzása, eszköz, melynek segítségével a világot megismeri, s erre a célra a gyerekek nem a nemi szervüket, hanem a szemüket és a kezüket használják”
Ez a feltevés, ami kirobbantotta a „gender” diskurzust a szociális státusza a nőnek és a biológia státusza. Ezen a gondolatmeneten keresztül más az, hogy valaki nő, habár intuitívan úgy tűnik, hogy tudjuk mi mégis csak az indoktrináció maradványait véljük felfedezni, azt ahogy másítja magát a nő. Az, hogy a nő léte biológiai tény, nem egy olyan dolog, amit szkepszis alá vennénk, de hogy léte szociális az már megrenget milliókat. Az, ami szerintem berobbantotta a diszkurzust az Judith Butler, amerikai filozófus megállapítása volt:
„Másrészt Simone de Beauvoir javasolja A második nemben, hogy "az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik." Mert Beauvoir szerint a gender „konstruált”, de megfogalmazásában benne van egy ágens cogito, aki valamilyen módon felvállalja vagy kisajátítja azt a nemet és elvileg más nemet is felvehet. A nem mint változó és akaratlagos, ahogy Beauvoir beszámolója sugallni látszik? Az „építés” ilyen esetben egy választási formára redukálható? Beauvoir világos hogy az ember „nővé válik”, de mindig kulturális kényszer hatására hogy eggyé váljon. És nyilvánvaló, hogy a kényszer nem a „szexből” származik. semmi sem garantálja, hogy az „az”, aki nővé válik szükségszerűen nő. Ha „a test egy helyzet”, mint azt állítja, nincs olyan testülethez folyamodni, amely már nem mindig kulturális jelentésekkel értelmezték; ennélfogva a szex nem minősülhet annak prediskurzív anatómiai tényszerűségnek. Valójában a szex definíció szerint az lesz, ami mindvégig gendernek bizonyult.”
Butler érvelése szerintem elengedhetetlen a nemi identitás modern percepciójához. Egyébként ő tartozik a nemi konstruktivistákhoz, híres elméletével, mint a nemi performatívizmus, tehát a nemi identitás egyfajta performatív aktus, ami informált a társadalmi elvárások és kondicionálás által. Ha tehát így megközelítjük, a nemiséget megjelenik a nemi identitás és a nem, avagy a társadalmi és biológiai levetülése a nemi identitásnak. Magyarul az elkülönítésre nem volt még precedense, de az angol-szász országokban itt alkalmazzák a „gender” és a „sex” kategóriáját egymástól elválasztva. Az utóbbi referál a biológiai, az előbbi meg a nem szociális aspektusára. A biológia nem egy valós létező dolog, de feltehetően a szociális, az egy konstrukció. A férfi és a nő létezése megkérdőjelezhetetlen kategóriai szinten, ámde a nőiesség, vagyis a női lét normativitása egy erős hatalmi viszonyt állapít meg asz individuum és a társadalmi berendezkedés között. A nőiesség tehát rá van vetítve a nőnek születettnek, de Beauvoir gondolatait alkalmazva el kell, hogy ismerjük, hogy az individuum döntése az, hogy követi ezt a normát. Természetesen a probléma, ami előkerül, hogy ez a döntésnek autonomitása nehezen garantálható a jelenkori társadalmi környezetben, ahol a nemi sztereotípiák uralják a diskurzust és a nemiség percepcióit. A dialektikus viszonyból kikövetkeztethető nemi előírások, mint a maszkulinitáshoz írható erő-kultusz, racionalitás kontra érzelem, avagy a sztoikus férfi archetípusa és természetesen a férfi, mint a domináns fél. A társadalmi szövetbe bele vannak szőve ezek az eleve eldöntött nemi szerepek. Ha nagy mértékbe ingatjuk ezt a nagyszerű egyensúlyt azzal fenyegetjük a társadalmunk alapköveinek kaviccsá zúzását, de még is ezt szükséges tennünk, mert a szabadság elve ellen szólnak ezen szerepek, fenyegetik a nemi önazonosság princípiumát így kötelességünk, mint társadalom együttesen felkelni az elnyomó nemi struktúrával szemben. A feminista írók kiváltképp a női elnyomást hangsúlyozzák ki könyveikben vagy a transz és a „queer” identitás veszélyezettségét. Ez elidegeníti a heteró férfiak többségét okkal! Ezért okkal lehet vádolni a feminizmust azzal, hogy megbolygatta a férfi és a nő ideáját a saját politikai motivációjából, ahogyan azt a jobboldali retorika is sugallja, de azt okkal tette, mert ezek az ideák nem voltak tiszták egy platóni értelemben, hanem szimplán egyike volt Bacon bálványainak, nem több, mint egy árnykép. A biológiai tényállás, ami megállapította a nők és férfiak értékét mindig is téves volt. Ahogyan mondtam, ha biológiai és szociális státuszát a nemnek érinthetetlenül akarjuk hagyni, akkor az a modern társadalom súlyos reformokra szorul, amiknek célja az kell, hogy legyen, hogy a társadalmat visszafejtse a régi formájára, ahol ezek a normák működtek.
A biológiai v. szociális nemiség
A kérdés, hogy a gender két egységre bontása, helyes-e nyilvánvalóan vitatható. Sokak inkább visszamennének Hegel idejében minthogy ezekkel az abszurd következtetésekkel együtt éljenek. Az viszont egy elengedhetetlen tény, hogy kultúránk globális szinten változik, és hogy a nemi perspektívák forradalma a múlté. Akármennyire és komikus vagy idegen is legyen a koncepció a tudományos konszenzus elfogadja a definíciók elválasztását. Az alábbi intézmények deklarálják ezt a tényt, hogy a kettő különböző és általánosságban alátámasztja a hipotézist, arról, hogy a nemet megerősítő egészségügyi ellátás helyes:
· Amerikai Pszichiátriai Társaság
· Amerikai Pszichológiai Társaság (APA)
· Országos Egészségügyi Intézet (NIH)
· Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia
· Az Endokrin Társaság
· Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
· Pszichiátriai Világszövetség (WPA)
· Orvosi Világszövetség (WMA)
· Gyermekgyógyászati Kutató Társaság
· Európai Pszichiátriai Szövetség (EPA)
· Európai Endokrinológiai Társaság (ESE)
Ez nem egy elmebaj, ahogyan az APA és EPA sem állítja, nincsen neurológiai és pszichológia betegségnek jele, ez egy filozófiai kérdés. Érvelésem is filozófusokra támaszkodott és logikára és nem szimplán a tudományra, mert arról írni értelmetlen, hiszen nem vagyok pszichológus, hogy erről véleményt formáljak, de úgy tűnik ez nem s igényelt, mert a tudomány állásfoglalásom mögött áll. Akármennyire is abszurd az egész intuitívan, az intuíció ez esetben téves.
Ezerszöget (ezer szöggel rendelkező sokszöget), ha magunk elé veszünk körnek hívjuk, mégsem helyes, mert nem fektettünk bele mély munkát, hogy megértsük természetét. Nem tudjuk, hogy ha az utcán egy nőre nézünk az valóban, nő-e? Viszont ez nem egy új jelenség, mert sohasem tudtuk, mindig is csak indukáltuk, hogy ez a tény, mert számíthattunk arra, hogy a nők és a férfiak konformálódnak a gender sztereotípiákhoz és szabadság és individualitás nélküli életet élnek.
A liberális paradigma megadja az esélyt, hogy eltérjünk ettől a megrögződéstől, sohasem számított az esetek 90%-ban, hogy az illetőnek XX vagy XY kromoszómája van vagy milyen nemi szervet tud magáénak, ez csak intim kapcsolatokra vonatkozik és nem az általánosakra. Sok dolog nem változik ezzel, amire fókuszálnunk kéne az nem az, hogy ez a jelenség létezik, hanem az egyéb kérdésekre, amik nem oldódtak meg, mint például a transzneműek részvétele a sportban, a névszók reformációja (ami nyilván a lingvisztikusok feladata) , hogy egyáltalán szükségünk van-e a maszkulinitás és feminintás fogalmára, hogyan tudunk beigazodni az új normatív környezetben és etc. Lehet populistaként érvelni, hogy a teljes tudományos elit téved és a feminizmus átmossa a világ agyát, de ha így érvelünk, mégiscsak mi tűnünk elmebajosnak. A tradíció nyilván fontos, de nem szabad, hogy rögeszme legyen, amitől nem vagyunk képesek elszakadni, ami elidegenít a világtól, ami ellenségeket kohol. Ez nyilván igazugyanúgy a progresszióra is, az sem szabad, hogy elidegenítsen és elfogult legyen, ezért kell egy konszenzus és vita róla ám, ha a vita diszkrimináció, cenzúrát és összeesküvést szül szemben a tudományos konszenzussal, akkor úgy hiszem hiányzott a jóakarat és a szabad gondolat.
Források:
1. Sonia Baritello (2021.02.05.): „The ongoing fight for transgender rights in France”. France24: https://www.france24.com/en/tv-shows/france-in-focus/20210205-the-ongoing-fight-for-transgender-rights-in-france
2. Ross Douthat (2022.04.14.): „How to Make Sense of the New L.G.B.T.Q. Culture War”. The New York Times: https://www.nytimes.com/2022/04/13/opinion/transgender-culture-war.html
3. Katie Reilly (2022.04.22.): „Florida’s Governor Just Signed the 'Stop Woke Act.’ Here’s What It Means for Schools and Businesses”. Times: https://time.com/6168753/florida-stop-woke-law/
4. Jaclyn Diaz (2022.03.28.): „Florida's governor signs controversial law opponents dubbed 'Don't Say Gay'”. NPR: https://www.npr.org/2022/03/28/1089221657/dont-say-gay-florida-desantis
5. Laura Meckler (2022.06.03.): „Gender identity lessons, banned in some schools, are rising in others”. The Washington Post: https://www.washingtonpost.com/education/2022/06/03/schools-gender-identity-transgender-lessons/
6. Hartdégenné Rieder Éva (2014): Útmutató és javasolt tanmenet a Természetismeret tankönyv a 6. évfolyama számára című tankönyvhöz (RE11643), 37.oldal. URL: https://ofi.oh.gov.hu/sites/default/files/attachments/nt-11643_termeszetismeret_6_tanmenet.pdf
7. Simone de Beauvoir (1949): A második nem [fordította: Görög Lívia, Somló Vera] (Gondolat, 1971): 11.o.
8. Platón: Állam, 455d-e [Fordította: Szabó Miklós] (Európa könyvkiadó, 1984)9. G. W. F. Hegel (1820): Elements of the Philosophy of Right [H. B. Nisbet fordítása alapján] (Cambridge University Press 1991): §166, 206.o.
10. Simone de Beauvoir (1949): A második nem [fordította: Görög Lívia, Somló Vera] (Gondolat, 1971): 10-11.o.
11. John Stuart Mill (1869): The Subjection of Women, 149.o.
12. Jean-Paul Sartre (1945): Existentialism Is a Humanism [Carol Macomber fordítása alapján] (yYale University press, 2007): 20.o.
13. ibid. 29.o.14. Simone de Beauvoir (1949): A második nem [fordította: Görög Lívia, Somló Vera] (Gondolat, 1971): 197.o.15. Judith Butler (1990): Gender Trouble, 12.o
16. Francis Bacon 1620 Novum Organum17. https://www.psychiatry.org/psychiatrists/cultural-competency/education/transgender-and-gender-nonconforming-patients/definitions-and-pronoun-usage 18. https://www.apa.org/topics/lgbtq/transgender 19. https://newsinhealth.nih.gov/2016/05/sex-gender
22. https://www.who.int/health-topics/gender#tab=tab_1
23. Bhugra, D., Eckstrand, K., Levounis, P., Kar, A. and Javate, K.R. (2016), WPA Position Statement on Gender Identity and Same-Sex Orientation, Attraction and Behaviours. World Psychiatry, 15: 299-300. https://doi.org/10.1002/wps.20340
24. https://www.wma.net/policy-tags/gender/
25. https://www.societyforpediatricresearch.org/jedi-toolbox-key-terms/
26. https://www.europsy.net/app/uploads/2022/01/EPA-statement-on-ban-on-conversion-therapy.pdf 27. https://www.ese-hormones.org/news/rss-feed-world-news/transgender-therapy-improves-physical-and-psychological-health/
