Japán több, mint 50 éve aktívan részt vesz az űrkutatás előmozdításában, elsősorban a kormány által vezetett kezdeményezéseken keresztül. Japán 1967-ben aláírta az első világűrszerződést, amely az államok világűr feltárásával és felhasználásával kapcsolatos tevékenységét szabályozó elvekről szóló szerződés, ami olyan égitesteket foglal magában, mint a Hold. Ezt követően 1983-ban Japán is csatlakozott több, a világűrre vonatkozó ENSZ-szerződéshez, köztük az űrhajósok megmentéséről, az űrhajósok és a világűrbe bocsátott tárgyak visszatéréséről szóló egyezményhez (1968), az űr által okozott károkért való nemzetközi felelősségről szóló egyezményhez (1972), valamint az Egyezmény a világűrbe bocsátott tárgyak nyilvántartásáról (1975).
Ebben az időszakban Japán kizárólag hazai technológiát használó hordozórakéta kifejlesztésére törekedett, és 1994-ben sikeresen elindította első nagyméretű hazai rakétáját, a H-II-t. A H-IIA, amely a H-II megbízhatóság és költséghatékonyság szempontjából továbbfejlesztett modellje, Japán jelenlegi fő rakétája. A H-IIA és a H-IIB rakéták 2005 óta egymás után sikeres indításokat hajtottak végre.
Történelmet írt siker
A Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) holdkompra 2024. január 20-án, nem sokkal éjfél után sikeresen landolt a Hold felszínén, de egy technikai probléma miatt, amely az űrhajó napenergia-felhasználási képességével kapcsolatos, bizonytalanná vált, hogy a küldetés minden célját el fogja-e érni.
A leszállással Japán az USA, Oroszország, Kína és India után mindössze az ötödik ország, amely űrhajót juttatott a Holdra.
A Japán űrpolitika fejlődése, az űrtechnológia
Japán nemcsak a hordozórakéták fejlesztése terén ért el sikereket, hanem az űrkutatásban is, többek között a „Hayabusa” projekt és a „Hayabusa2” projekt révén, amelyek sikeresen teljesítették az aszteroidaminták visszahozatalára irányuló küldetéseket, valamint az IKAROS projekt révén, amely egy kis napelemes vitorlás űrhajó technológiai demonstrációs küldetés egy új napelemes elektromos vitorlázási technika felfedezésére.
Miközben Japán az űrtechnológia és más tevékenységek terén előrelépést ért el, más vezető űrhajózó országokhoz képest viszonylag lassan hajtotta végre a hazai űrjogszabályokat. Japán 2008-ban fogadta el az alapvető űrtörvényt (Basic Space Law), amely megteremtette az űrfejlesztés és -hasznosítás alapvető kereteit. 2016-ban hatályba lépett az űreszközök indításáról és ellenőrzéséről szóló törvény (Space Activities Act), amely általános szabályokat állapít meg a műholdak indítására és ellenőrzésére vonatkozóan, valamint a műholdas távérzékelési feljegyzések megfelelő kezelésének biztosításáról szóló törvény (Remote Sensing Act), amely a távérzékelési tevékenységeket szabályozza.
Az űrkutatási alaptörvény 2008-as elfogadása jelentős fordulópont volt Japán űrkutatásának történetében. Ez volt az első olyan nemzeti törvény, amely általános rendelkezéseket tartalmazott a japán űrfejlesztésre és -használatra vonatkozóan. Szokatlan módon pártoktól független jogalkotási erőfeszítés eredménye volt.
Az űrfejlesztés korai szakaszától kezdve a kormány a nemzeti űrtevékenységeket békés célokra korlátozta, amit sokáig nem katonai célú tevékenységként értelmeztek. Ennek értelmében, 2008 előtt Japán olyan nemzeti politikát folytatott, amely tiltotta az űrkutatás nemzetvédelmi célú felhasználását, és a japán űrprojektek elsősorban a kutatásra és fejlesztésre összpontosítottak. Az űripar globális fejlődésének és nemzetközi körülményeinek ismeretében azonban Japánnak sürgősen ki kellett terjesztenie űrtevékenységét. Ezek a fejlemények a kormányzati politika változását eredményezték, amely az űrhasználat szélesebb körének elfogadását célozta, beleértve a védelmi célú felhasználást is, ami az alapvető űrtörvény megalkotásához vezetett. A törvény értelmében fontos szerepet kap az űr polgári célú felhasználásának előmozdítása, a japán űripar és nemzetközi versenyképességének megerősítése, valamint az űrbiztonság garantálása.
Strukturális kialakítása, szabályozások megalkotása
Az alapvető űrtörvény hatályba lépésével létrejött az űrtevékenységek kormányzati felügyeletének struktúrája, a nemzeti űrpolitikáért felelős stratégiai központ (Strategic Headquarters for National Space Policy) létrehozása a kabineten belül, amelyet a miniszterelnök vezet, és amelyben a kabinet valamennyi minisztere részt vesz, mint a nemzeti űrpolitika legfőbb döntéshozó szerve. A központ 2013-ban közzétette az „űrpolitikai alaptervet” (Basic Plan on Space Policy), amely a kormány által támogatott űrtevékenységek következő évtizedre vonatkozó főtervének tekinthető.
2012-ben a kabinetirodán belül létrehozták a Nemzeti Űrpolitikai Titkárságot (National Space Policy Secretariat), amely a központ titkárságaként működik, és egyben a különböző minisztériumok által tervezett és végrehajtott űrpolitikák és űrrel kapcsolatos tevékenységek koordinátori szerepét is ellátja. A Nemzeti Űrpolitikai Bizottság (The Committee on National Space Policy), amely az ipar és a tudományos élet képviselőiből, valamint más szakértőkből áll, szintén 2012-ben alakult meg a Kabinetirodán belül, a központ tanácsadójaként. Ezek a szakpolitikai változások és a kormányzati átszervezések vezettek az űrtevékenységekről szóló törvény és a távérzékelésről szóló törvény 2016-os elfogadásához, amelyek célja a japán űripar előmozdítása.
Japán az űrforrások feltárásának előmozdításában is aktívan részt vesz. Japán az Artemis-egyezmények (A Hold, a Mars, az üstökösök és az aszteroidák békés célú polgári célú kutatásában és felhasználásában való együttműködés alapelvei, 2020) nyolc kezdeti aláírójának egyike, amely az űrforrások kutatásának és kiaknázásának nemzetközi alapelveivel foglalkozik. 2021. június 15-én a japán parlament elfogadta az űrforrások felderítésével és fejlesztésével kapcsolatos üzleti tevékenységek előmozdításáról szóló törvényt (Space Resources Act), amely lehetővé teszi, hogy személyek űrforrások felderítésével és fejlesztésével kapcsolatos üzleti tevékenységet folytassanak, valamint űrforrások tulajdonjogát megszerezzék.
Szabályozás a gyakorlatban
Az űrtevékenységekről szóló törvényt 2016-ban hozták meg átfogó törvényként, amely két fő űrtevékenységet szabályoz: az indítást és a műholdak üzemeltetését. Az említett tevékenységekre vonatkozóan engedélyezési követelményeket, valamint az ezekből eredő károk esetén különleges felelősségi szabályokat állapít meg.
Az űrtevékenységekhez szükséges Informatív licencek
Az űrtevékenységekről szóló törvény értelmében minden olyan személynek, aki Japánból műholdat kíván indítani, engedélyt kell kérnie a kormánytól. Ezenkívül minden Japánból működő műhold-üzemeltetőnek külön engedélyt kell beszereznie. Ezeknek a kérelmeknek elbírálása során, a kormány értékeli a rakéták és műholdak műszaki szempontjait, valamint céljukat és felhasználásukat különböző szempontok szerint, beleértve a közbiztonságot és az űrszerződések alapján nemzetközileg elfogadott elveket.
Indítási engedély
Minden olyan személynek, aki műholdat kíván indítani Japán területén található indítóberendezésből, minden egyes indításhoz engedélyt kell kérnie a japán miniszterelnöktől. Ezenkívül egy olyan rakéta indítása, amely nem hordoz műholdat, nem minősül műhold indításának, és így egy hasznos terhet nem hordozó rakéta tesztindításához sem szükséges engedély. Ezen túlmenően, a "műhold" fogalmának meghatározása alapján, egy olyan rakéta szuborbitális repülése, amelynek nem célja tárgyak pályára vagy a világűrbe juttatása, szintén nem tartozik az űrtevékenységekről szóló törvény hatálya alá (Space Activities Act).
Az indítási tevékenység engedélyezése elvileg eseti alapon történik. Jellemzően azonban ugyanazt a rakétatípust többször használják több éven keresztül, és nehézkes és nem lenne hatékony, ha minden egyes kérelemnél ki kellene értékelni az ugyanazon modell tervezésére vonatkozó információkat. Ezért a miniszterelnöknek jogában áll egy rakétamodellt az első kérelemre hitelesíteni, és a kilövési engedélyt kérelmezőnek nem kell minden egyes kérelem esetén részletes információkat szolgáltatnia a hitelesített rakétamodell kialakítására vonatkozóan a kormány általi felülvizsgálathoz.
A kilövési engedély megszerzéséhez több kritériumnak is meg kell felelni. Először is a rakéta tervezését a repülési útvonal és az indítóberendezés perifériáján a biztonság szempontjából tekintik át. Másodszor, a kilövőberendezést a biztonság szempontjából vizsgálják felül, például fel kell szerelni olyan rádióberendezéssel, amely lehetővé teszi a kilövő operátor számára, hogy azonosítsa a rakéta helyét, és parancsokat küldjön a rakétának a repülés megszakítására, ha az eltér a tervezett repülési útvonaltól. Harmadszor, a kormányzat felülvizsgálja az indítási tervet annak biztosítása érdekében, hogy az elegendő biztonsági intézkedést tartalmazzon, és a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy elegendő kapacitással rendelkezik a terv végrehajtásához. Végül a rakéta által hordozandó műholdak céljának és felhasználásának összhangban kell lennie az űrkutatási alaptörvény (Basic Space Law) alapelveivel, és nem sértheti a világűr fejlesztésével és használatával kapcsolatos szerződéseket, illetve a közbiztonságot.
A műholdak irányítására vonatkozó engedély
Bármely személynek, aki műholdat kíván irányítani és üzemeltetni egy Japán területén található irányító létesítmény (műhold-üzemeltetési központ) segítségével, minden egyes műholdra engedélyt kell szereznie. Az indítási tevékenységek szabályozásához hasonlóan az űrtevékenységekről szóló törvény a műholdak irányításának szabályozására is a területi joghatóság elvét alkalmazza, azaz csak a Japánból irányított vagy üzemeltetett műholdakra vonatkozik a szabályozás, és a Japánon kívüli műholdak irányítása nem tartozik az űrtevékenységekről szóló törvény hatálya alá, függetlenül attól, hogy azt japán állampolgár vagy szervezet végzi. Amennyiben egy műholdat több, egynél több joghatóság területén található több irányító létesítmény irányít, engedélyre van szükség, ha a fő irányító funkció Japánban található.
A műholdak ellenőrzésére vonatkozó engedélyek megadásának kritériumai nemcsak a közbiztonságra és a hazai és nemzetközi jogszabályok alapelveinek betartására összpontosítanak, hanem a világűr és a Föld szennyezésének megelőzésére is. Először is a kormány megvizsgálja a műhold célját és felhasználását, hogy megállapítsa, azok összhangban vannak-e az űrkutatási alaptörvény alapelveivel (Basic Space Law), a világűr fejlesztésével és használatával kapcsolatos szerződésekkel és a közbiztonsággal. Másodszor, a műhold szerkezetének meg kell felelnie a kormány által külön kihirdetett szabványoknak a világűr káros szennyezésének megelőzése és a közbiztonság biztosítása érdekében. A világűr káros szennyezésével kapcsolatban a legfőbb aggodalom a műholdból, a műhold „élettartama” alatt és után keletkező űrszemét keletkezése, ami azt jelenti, hogy a műholdat úgy kell felépíteni, hogy megakadályozza a szilánkok kibocsátását. A műholdat úgy kell kialakítani, hogy működése során és azt követően ne veszélyeztesse a közbiztonságot, és ne szennyezze a Föld vagy más égitestek környezetét. Harmadszor, a műhold-ellenőrzési tervnek tartalmaznia kell a világűr káros szennyezésének megelőzésére irányuló intézkedéseket, valamint az élettartam végére vonatkozó intézkedéseket, és a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy elegendő kapacitással rendelkezik a terv végrehajtásához.
Az „élettartam” végét jelző intézkedéseket az ellenőrzési tervben le kell írni, és a műhold működésének végén végre kell hajtani. Ezek az intézkedések elvben a következők bármelyikét jelenthetik:
1. Pályaelhagyás és visszatérés a Földre, a leszállás során a közbiztonság biztosítása mellett;
2. a műhold "temetői pályára" állítása; vagy
3. a műhold egy másik égitest pályájára állítása, vagy a műholdnak az égitestre való zuhanása.
Rádióállomás-engedély
A műholdüzemeltetőnek a Nemzetközi Távközlési Unióval a Belügyi és Hírközlési Minisztériummal együttműködve végig kell mennie a nemzetközi frekvenciakoordinációs eljáráson, hogy használhassa a rádiófrekvenciás spektrumot. Ezzel egyidejűleg a műholdüzemeltetőnek a rádiótörvény (Radio Act) alapján hazai engedélyt kell szereznie, hogy minden egyes műhold és irányítóberendezés számára ugyanazt a frekvenciát használhassa. A rendelkezésre álló frekvenciák szűkössége miatt belföldi rádióengedélyt csak japán állampolgárok vagy japán jogi személyek kaphatnak, néhány kivételtől eltekintve, mint például a távközlési szolgáltatásokat nyújtó földi állomások számára történő rádióengedély megadása.
Az űrtevékenységekre vonatkozó különleges felelősségi szabályok
Az űrtevékenységekről szóló törvény, különleges polgári jogi felelősségi szabályokat állapított meg az űrtevékenységek által harmadik félnek okozott károkra vonatkozóan. A szabályok megállapításakor a jogalkotók figyelembe vették a lakosság védelmének szükségességét az eredendően veszélyes űrtevékenységekkel szemben, azt, hogy a károsultaknak rendkívül nehéz bizonyítaniuk az űrhajó üzemeltetőjének gondatlanságát, amely kárt okozott, valamint az űreszközök által okozott károkért való nemzetközi felelősségről szóló egyezmény alapján a nemzetközi felelősségre vonatkozó elveket. A különleges felelősségi szabályok mellett az űrtevékenységekről szóló törvény előírja, hogy a rakétát indító személyek kötelesek pénzügyi intézkedéseket hozni az indításból eredő esetleges károk megtérítésének biztosítására.
A kilövési tevékenységek által okozott felelősség meghatározása
Az űrtevékenységekről szóló törvény (Space Activities Act) különleges felelősségi szabályokat ír elő a harmadik feleknek a rakéták lezuhanása, ütközése és felrobbanása által a kilövési művelet megkezdését követően okozott károkra vonatkozóan. Ezek különleges szabályok mögött álló indokok között szerepel, hogy a károsultak könnyebben kereshetnek kártérítést, hogy a kártérítési kötelezettségeket egyetlen félre kívánatos összpontosítani, aki köteles felelősségbiztosítást kötni, hogy a rakétaalkatrészek beszállítóit ösztönzik a kilövési folyamatban való részvételre, mivel mentesülnek a jelentős felelősség kockázata alól és hogy a japán kilövési szolgáltatók nemzetközi versenyképességét kívánatos előmozdítani.
A különleges felelősségi szabályok a következők:
1. Bárki, aki műholdakat indít Japán területén található indítóberendezéssel, felelős a szárazföldön, vízen vagy repülőgépen tartózkodó harmadik személynek okozott károkért.
2. Az indító fél felelőssége szigorú, és a károsult harmadik félnek nem kell bizonyítania a gondatlanságot.
3. A kilövő féltől eltérő személy nem felelős harmadik féllel szemben a károkért, mivel Japán termékfelelősségi jogszabályai nem alkalmazandók. Következésképpen a kilövési tevékenységből eredő, harmadik félnek okozott károk a kilövő félre összpontosulnak.
4. Az a személy, aki kártérítést fizet egy harmadik félnek, hozzájárulást követelhet egy másik személytől, akinek az esemény felróható. Ha azonban ez a személy a műholdak indításához szükséges áruk vagy szolgáltatások szállítója, akkor csak akkor felel, ha a kárt a saját vagy alkalmazottai szándékos mulasztása okozta.
A harmadik fél felelősségére vonatkozó biztonsági intézkedések
Még ha a kérelmező meg is kapja a kormánytól az indítási engedélyt, nem indíthat műholdat, hacsak nem hajt végre intézkedéseket a harmadik feleknek az indítási tevékenység által okozott károkért való felelősségének biztosítására, és nem kapja meg a kormány jóváhagyását. A biztosítótársaságok által nyújtott űrfelelősségbiztosítás és a kormánnyal kötött kiegészítő kártérítési megállapodás kombinációja megengedett intézkedés. Az indító félnek először felelősségbiztosítást kell kötnie egy biztosítótársaságnál, amely fedezi a kormány által meghatározott minimális összegű felelősséget. A kormány ezután értékeli a felelősségbiztosítás elégséges voltát, és kiegészítő kártérítési megállapodást köt az indító féllel a felelősségbiztosítás által nem fedezett károk fedezésére, legfeljebb 350 milliárd jen összeghatárig.
A műholdvezérlés által okozott felelősség
A különleges felelősségi szabályok közül az első, már feljebb említett pont vonatkozik a műholdirányítók felelősségére is a harmadik feleknek a műholdaknak a rakétákról való leválást követően bekövetkező lezuhanása és felrobbanása miatt elszenvedett károkért. A kilövési tevékenység által okozott károkkal kapcsolatos felelősségi szabályokkal ellentétben azonban a harmadik fél bármely más féltől is kérhet kártérítést, akinek a tevékenységeihez ez a kár köthető és nincsenek korlátozások a hozzájárulás iránti igényekre. A műholdirányítók nem kötelesek intézkedéseket tenni az esetleges harmadik fél felelősségének biztosítására.
Konklúzió
Az első japán holdkomp landolással, nyilvánvalóvá válik, hogy a felkelő nap országa túllépett a földi határain, és elérte a csillagokat. Nemzetközi Űrállomásban betöltött kulcsfontosságú szerepével, Japán a globális űrközösség nélkülözhetetlen szereplőjévé vált.
Bár Japán még nem indított önállóan emberes holdraszállást, a nemzet hold- és bolygókutatásra való stratégiai összpontosítása kiemeli a jövőbeli terveket, amelyen japán űrhajósok is megvethetik lábukat a földönkívüli felszínen. Miközben a világ megemlékezik a múltbeli holdraszállásokról és előrevetíti a jövő égi mérföldköveit, Japán űrpolitikája új határok előtt áll. A japán űrpolitika és a holdi törekvések közeledésének mérlegelése során döntő fontosságú felismerni az űrkutatás kettős természetét. A tudományos és technológiai fejlődésen túlmenően az űrtevékenységek geopolitikai jelentőséggel bírnak, és meghatározzák egy nemzet befolyását a nemzetközi színtéren. Japán törekvései jól példázzák a polgári űrkutatás, a gazdasági érdekek és a nemzetbiztonsági stratégiai megfontolások közötti kényes egyensúlyt.
Források:
Japan becomes 5th country to reach moon, but lunar lander rapidly losing power: space agency, Global News, Youtube, Elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=X6x78EdC77o
Watch Japan attempt to ace its 1st-ever moon landing today with this free livestream (video), Space.com. Elérhető:https://www.space.com/japan-first-moon-landing-slim-webcast
Japan makes history as spacecraft lands on the moon, The Japan Times. Elérhető: https://www.japantimes.co.jp/news/2024/01/20/japan/science-health/japan-slim-lands-on-moon/
SLIM Moon Landing Live & Press Conference, JAXA | 宇宙航空研究開発機構, Youtube. Elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=nvXLt3ET9mE
Japan's first moon lander is aiming for a very small target, Phys.org. Elérhető: https://phys.org/news/2024-01-japan-moon-lander-aiming-small.html Space Policy, Cabinet Office, Governement of Japan. Elérhető: https://www8.cao.go.jp/space/english/index-e.html
Who is liable for falling space junk?, Bartier Perry Lawyers. Elérhető: https://www.bartier.com.au/insights/articles/who-is-liable-for-falling-space-junk
RESOLUTION ADOPTED BY THE GENERAL ASSEMBLY, 2777 (XXVI). Convention on International Liability for Damage Caused by Space Objects, United Nations, Office for Outer Space Affairs. Elérhető: https://www.unoosa.org/oosa/en/ourwork/spacelaw/treaties/liability-convention.html#:~:text=Article%20II,earth%20or%20to%20aircraft%20flight
Space Law, United Nations, Office for Outer Space Affairs. Elérhető: https://www.unoosa.org/oosa/en/ourwork/spacelaw/index.html
International Space Law, Space Foundation. Elérhető: https://www.spacefoundation.org/space_brief/international-space-law/
Selected Examples of National Laws Governing Space Activities: Japan, United Nations, Office for Outer Space Affairs. Elérhető: https://www.unoosa.org/oosa/en/ourwork/spacelaw/nationalspacelaw/japan/nasda_1969E.html
