Több mint 50 éve történt az első Holdra szállás, amely a hidegháború egyik meghatározó eseményeként vonult be a történelembe, az ideológiai felsőbbrendűség és a technológiai presztízs jeleként. A modernkori űrtevékenységek egyik következő lépcsőfoka a Hold újbóli megközelítése, amelyre már nem csak tekintélyt fokozó tudományos teljesítményként tekintünk, hanem mint meghatározó műveletre a garantált űrgazdasági versenyelőny elérésében és mint stratégiai pozícióra a jövőbeli Mars-expedíciókhoz.

A Hold felé vezető út Artemis II-es állomása

A NASA Artemis programjának második küldetése (Artemis II) az első legénységgel ellátott Artemis küldetés, amely a múlt héten vette kezdetét. Céljául tűzte ki a Hold megkerülését és elsősorban egy tesztrepülés végrehajtását az SLS rakétarendszer (Space Launch System) és az Orion űrhajó kíséretében. Az Artemis II egy 4 fős legénységű 10 napos küldetés, melynek tervezett célja ugyan még nem a Holdra szállás, azonban a Hold körüli pálya megkerülésével nagyban hozzájárul az Artemis átfogóbb céljához, amely egy holdbázis létrehozásának tervén alapul és egy olyan jövő kialakításán, amelyben természetessé és fenntarthatóvá válik a Holdon való emberi jelenlét, a tudományos felfedezések és az ott található természeti erőforrások kitermelése.

Artemisz a görög mitológiában a Hold és a vadászat istennője, Zeusz lánya, Apollón ikertestvére, akit gyakran együtt említenek hű vadásztársával, Orionnal. Innen ered a NASA Artemis programjának és az Orion űrhajó párosításának elnevezése. Az Artemis program keretében a NASA egyre összetettebb küldetéseket indít, amelyek célja a Hold alapos feltérképezése. Ezek a missziók nemcsak tudományos és gazdasági lehetőségeket rejtenek, hanem megalapozzák a Mars-expedíciók távlati tervét is.

Az Artemis II tervezett útja rendkívül pontos számításokon és időzítésen alapul. Az első napon Floridából, a Kennedy Űrállomásról indult a legénység, amikor is ráhelyezték az Oriont a Föld egyik pályájára, majd a kommunikációs, navigációs és életfenntartó rendszerek ellenőrzése és tesztelése után a második napon megkezdték a Hold-irányú gyújtást, amellyel az űrhajó egy nagy hajtómű-manőverrel elhagyta a Föld körüli pályát, ezzel megadva a szükséges mélyűri lökést és megkezdve az utazást a Hold felé. Ezt egy több napos utazás követett a mélyűrben, amely során a legénység tudományos vizsgálatokat futtatott és tesztelte az Orion rendszereit. Az űrutazás következő két napjában a Hold gravitációs ereje kezdett el dominálni, majd megvalósult a küldetés legfontosabb része, a “flyby” (elrepülés/közelrepülés). Az Orion nem tett meg egy teljes kört a Hold pályáján, hanem elhaladt a Hold túlsó oldala mögött, a Földtől a valaha mért legtávolabbi pontig jutva. Ez egy olyan történelmi pillanat, amit továbbfokoz a tény, hogy a Hold ezen oldalán olyan területek is vannak, amelyeket még emberi szem sosem láthatott. A hazatérést az úgynevezett ‘garantált visszatérés’ koncepciója biztosítja, amelynek elérését a legénység egy slingshot (csúzli) manőverrel hajtja végre, ahol a gravitációt felhasználva befolyásolja az űrhajó irányát és sebességét.  Ez a pályamechanikai manőver módosítja az Orion pályáját, amely által a Föld és a Hold gravitációs erői összejátszanak és visszaküldik az űrhajót a Földre, anélkül, hogy üzemanyagot használnának fel. Felülről nézve egy 8-as, oldalról egy végtelen szimbólum pályáját tesz meg az Orion, a Földet és Holdat megkerülve. A kilencedik napon, az űrben töltött utolsó teljes napon, a legénység a visszatérés és leszállás végső eljárásait gyakorolja és tanulmányozza.

Az Artemis II tervezett pályája (Forrás: NASA)

Az Artemis II sikere túlmutat egy szimpla sikeres tesztrepülésen, stratégiai jelentőségű mind az Artemis program, mind az asztropolitika szempontjából. A legénység hazatérése bizonyítani fogja, hogy az ember igenis képes újra biztonságosan utazni a mélyűrben, a kialakított technikai rendszer (Orion + SLS + navigációs, kommunikációs, életfenntartó rendszerek) éles helyzetekben is helytáll, valamint sikeres átmenetet biztosít az Artemis I és az Artemis III; IV; és V között, amelynek végső célja a 2028-as emberi Holdra szállás és egy holdbázis kialakítása. Az Artemis II továbbá hitelesíti és kvázi mobilizálja az Artemisz Egyezmények tartalmi esszenciáját a gyakorlatban, bebizonyítva, hogy az aláírók valóban képesek együttműködni, miközben az USA vezető szerepe az űrkoalícióban tovább fokozódik.

A NASA űrhajósa és az Artemis II küldetés specialistája, Christina Koch az Orion űrhajó egyik kabinablakán keresztül tekint vissza a Földre, miközben a legénység a Hold felé halad. (Forrás: NASA)

Az Artemisz Egyezmények egy 2020-ban létrehozott nemzetközi megállapodás, amelyet az Amerikai Egyesült Államok terjesztett elő a Hold és más égitestek békés együttműködésen alapuló használatának szabályairól, amelynek mára már több mint 60 ország aláírója. Az Artemisz aláírói minden együttműködési tevékenységet kizárólag békés célokra, a nemzetközi jog szabályaival összhangban folytatnak, miközben elkötelezettek a nemzeti űrtevékenységük, politikájuk és kutatási terveikre vonatkozó információk széles körű megosztása mellett. A tagállamok vállalják közös technikai szabványok kidolgozását és alkalmazást (az interoperabilitás elősegítését), például a kommunikációs rendszerek terén, amellyel elősegítik az együttműködést és a tudományos felfedezéseket. Továbbá, a világűrben bajba jutott személyek segítése minden résztvevő számára kötelezettséget jelent, valamint a tudományos adatok közzététele és hozzáférhetősége biztosítja, hogy a nyilvánosság is részesülhessen a felfedezésekből. Az egyezmény kiemelt célja a világűr történelmi örökségének megőrzése, ezért a résztvevők szándékában áll megőrizni a jelentős leszállóhelyeket, eszközöket és egyéb bizonyítékokat. Az erőforrások, mint a holdi nyersanyagok, kinyerése és felhasználása a Világűrszerződéssel összhangban, fenntartható és biztonságos módon végezhető. A nyersanyagok kitermelésének szerepe a Holdon kulcsfontosságú a jövőbeli űrprogramok szempontjából. Egy állandó holdbázis kialakítása lehetővé tenné, hogy a Földről induló küldetések hatalmas energiaigényét részben a Holdról fedezzük, hiszen a víz, az oxigén és az egyéb létszükségű anyagok Földről történő szállítása a Marsra gyakorlati és gazdasági szempontból szinte lehetetlen lenne. Különösen értékes a Holdon található vízjég, amely hidrogén- és oxigéntartalmának köszönhetően közvetlenül felhasználható oxigén és rakéta-üzemanyag előállítására. Emellett a Hold felszínén található hélium-3 kiemelkedő lehetőséget kínál a fúziós energiatermeléséhez. Ezen túlmenően a tagállamok törekednek a konfliktusok elkerülésére, ezért szükség esetén ideiglenes “biztonsági zónákat” hozhatnak létre, miközben az űrszemét kezelése és az űreszközök biztonságos üzemen kívül helyezése szintén a felelősségteljes űrtevékenység része. Az USA és partnerországai ezzel az egyezménnyel kívánják formálni az űr szabályait és évtizedeken át meghatározó normákat kialakítani.

Az Artemis II az Artemis sorozat második eleme az öt közül, és egyben az első legénységgel ellátott repülés a program keretében.

 A küldetés hatodik napja, a Hold túlsó oldalának megkerülése. (Forrás: NASA)

Túl az Artemis programon: A második verseny a Holdért

Nem egyedül az Egyesült Államok törekszik arra, hogy űrhajósai ismét Holdra szálljanak és megerősítsék vezető pozíciójukat a világűr kutatásában, hiszen az elmúlt évek során Kína is jelentős fejlesztésekkel igyekezett előrébb jutni holdprogramjában.

Kínát azon két nemzet egyikeként azonosítják, amelyeknek a legerősebb érdekük fűződik az Artemis Egyezmények ellenzéséhez. Kína az egyezményt “képtelen kísérletnek” nevezte a holdi erőforrások kitermelésére vonatkozó szabályok egyoldalú rögzítéséből kifolyólag, katonai szakértők pedig azzal vádolták az USA-t, hogy a Hold gyarmatosítására irányuló törekvéseket folytat. Ez a második holdverseny kibontakozását jelenti, azonban egy teljesen más történelmi időszakban, környezetben és kontextusban mint a hidegháborús bipoláris világrend. A kínai űrügynökség (CNSA) 2030-ra tervezi saját emberes Holdra szállását, míg az USA 2028-ra. Azonban a NASA többször ütemezte át programtervét az évek során technikai okok vagy éppen időjárási viszonyok miatt, amelyek további kiszámíthatatlan késleltetéseket is jelenthetnek a jövőben. Érdemes kiemelni, hogy az éghajlatváltozás hatásai nagyobb aggodalomra adnak okot a nyugati koalíció űrképességének szempontjából, mint Oroszország és a Kínai Népköztársaság esetében. Ennek oka, hogy az Oroszország és a Kínai Népköztársaság által üzemeltetett indító központok többsége szárazföldi területeken található, ahol stabilabb időjárási viszonyok uralkodnak, mint az USA vagy az EU által üzemeltetett partmenti űrközpontoknál, amelyek a tengerszint emelkedés és áradások, partmenti erózió, valamint erősebb viharok folyamatos fenyegetésének vannak kitéve.

Az USA azért is törekszik az Artemisz Egyezményeken alapuló saját jogi rendszerének kialakítására, mert tart attól, hogy ha hagyná Kínát vagy Oroszországot dönteni a következő űrkorszak szabályairól, annak “széles körű negatív következményei” lennének. Emellett a NASA és a kínai állami szervek közötti közvetlen együttműködést az amerikai kongresszus által 2011-ben elfogadott Wolf-módosítás korlátozza, amely arra ösztönözte Kínát, hogy létrehozza saját űrállomását, a Tiangong-ot, hiszen a módosítás végett Kína nem válhat a Nemzetközi Űrállomás (ISS) tagjává, nemzetbiztonsági kockázat vádja miatt. Kína Chang’e-küldetései során több robotot is eljuttatott a Holdra, amelyek sikeresen gyűjtöttek talaj- és kőzetmintákat, majd visszaszállították azokat a Földre, lehetővé téve ezzel frissebb és hitelesebb elemzések készítését, az NASA 1972-es Apollo mintáival szemben. A minták tanulmányozásával Kína olyan versenyelőnyre tehet szert Amerikával szemben, amely akár tudományos szempontból meghatározó is lehet a távlati célú holdbázis létrehozásánál. Kína februárban sikeres tesztet hajtott végre a Mengzhou (“Álomhajó”) űrhajójával, amely később a Hold körüli pályára viszi űrhajósait, az úgynevezett “taikonauts-okat”. A Lanyue nevezetű Holdra szálló jármű a tervek szerint 2028-2029 körül akár el is indulhat első emberes küldetésére. Kína továbbá egy nemzetközi kutatóállomást (ILRS) is tervez üzemeltetni Oroszország együttműködésével a Hold (vízjégben gazdag) déli pólusánál, amely tudományos kutatásokra és erőforrás kitermelésre lesz alkalmas. A “nyugati” megfelelője ennek a “Lunar Gateway” űrállomás lett volna, amelynek fő célja, hogy átmeneti állomásként szolgáljon az Artemis űrhajósainak, mielőtt landolnának a Hold felszínén. A Gateway az Artemis program egyik eszköze lett volna, amely az európai, japán, kanadai és az Egyesült Arab Emírségekbeli hozzájárulások integrálásának egyik fókuszpontja lett volna, azonban a NASA időközben bejelentette ennek szüneteltetését. Ha a Gateway nem valósul meg, akkor az Artemis koalíciónak új módot kell találnia arra, hogy hogyan szálljanak le biztonságosan és közvetlenül a Hold felszínére.

Bár technológiailag hasonló tervekkel rendelkeznek, az USA és Kína struktúrája rendkívül eltérő. Míg az USA programja nagymértékben együttműködik és függ (innovatív) kereskedelmi és nemzetközi partnereitől, addig Kína programja állami támogatású, centralizált lábakon áll. Bár Kína elismeri a holdkutatás új korszakának beköszöntét, a kínai állami média szerint a “űrverseny” (space race) fogalma egy amerikai kitaláció, amelyben Kínának nem áll szándékában részt venni. Ennek ellenére a két ország viharos kapcsolata, gyakorlati űrtevékenységei, azok céljai és szinte párhuzamos időzítései miatt a világ a második holdversenyeként tekint az események kibontakozására. A Holdra szállás mára már nem csak tudományos, hanem geostratégiai és geopolitikai szempontból is kiemelkedő jelentőségű, hiszen egyértelmű befolyást biztosít annak, aki előbb landol Földünk kísérőjén, ezzel növelve szerepét az űrtevékenységeket érintő normák kialakításában.

Az Artemis II tehát nem csupán a Hold felé vezető út fontos állomása, hanem a modernkori asztropolitika egyik apró, de kulcsfontosságú eleme is. A küldetés demonstrálja az USA aktuális vezető szerepét az űrben, és egyúttal a jövőbeli Mars-expedíciókhoz kapcsolódó geopolitikai előnyt. Emellett emlékeztet arra, hogy a 21. századi űrtevékenységek egyszerre tudományos, gazdasági és stratégiai jelentőséggel bírnak, és minden misszió meghatározó darabja a globális űrpolitikai színtérnek. A kérdés többé már nem az, hogy visszatérünk-e a Holdra vagy sem, hanem az, hogy ki ér oda hamarabb, milyen tudományos alapokkal érkeznek, és ki fogja meghatározni az emberiség fenntartható holdi jelenlétének normáit, valamint szabályait.

Források:

Canadian Broadcasting Corporation. “Why a lunar flyby is the safest way to get to the moon and back | CBC.ca”

CNN. (2024, November 1). Artemis II takes in unprecedented views in historic moon flyby: Highlights. CNN.  Artemis II takes in unprecedented views in historic moon flyby: Highlights | CNN

J. Lukacevic, K. Kertysova, and R. Heise. (2022, August 18). The Climate Space Nexus: New Approaches for Strengthening NATO’s Resilience. NATO Review. (PDF) The climate-space nexus: new approaches for strengthening NATO’s resilience

History.com Editors. (n.d.). Artemis: Greek goddess of the hunt and moon – Facts and information. History. Artemis • Greek Goddess of the Hunt and Moon – Facts and Information

MacDonald, A. (2026, March 31). Artemis and the economics of a permanent moonbase. Center for Strategic and International Studies. https://www.csis.org/analysis/artemis-and-economics-permanent-moonbase

National Aeronautics and Space Administration. (2020, October 13). Artemis accords: Principles for cooperation in the civil exploration and use of the Moon, Mars, comets, and asteroids for peaceful purposes. NASA. Artemis-Accords-signed-13Oct2020.pdf

National Aeronautics and Space Administration. (n.d.). Moon to Mars: NASA’s Artemis program. NASA.  Moon to Mars | NASA’s Artemis Program – NASA

Nie, M. (2025). Legal measures to preserve lunar security and safety in the context of China–US competition to the Moon: An appraisal from China’s perspective. Leiden Journal of International Law, 38, 789–811. https://doi.org/10.1017/S0922156525100277

Smith, W. A. (2021). Using the Artemis Accords to build customary international law: vision for U.S.-centric good governance regime in outer space. Journal of Air Law and Commerce, 86(4), 661-700.