Bevándorlás az Európai Unióba – A keleti útvonal

Szerző: Piller Mátyás Mihály | júl 8, 2024 | Aktuális, Blog, Európa, Politika

Az Európai Unióba legnagyobb számban a Balkán-félsziget felől és a Földközi tengeren átkelve érkeznek a bevándorlók, így hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy keletről is érkeznek mind legálisan, mind illegálisan az Unió területére. Bár a keleti bevándorlás döntő mértékben legális módon történik, külön érdekes mind tágabb hazánk, Európa, mind szűkebb hazánk, Magyarország számára megfigyelni mikor, hogyan és mi miatt érkeznek nagyobb hullámok nyugat irányába és ez milyen kockázatokkal járhat. Mennyire vagyunk felkészülve a hirtelen érkező menekülthullámokra jelenleg és mit tanultunk 2015-ből?

Mennyien érkeznek keletről?

Mint ahogy az a mellékelt ábrán is látszik, az illegális bevándorlás mértéke elenyésző a többi útvonalon érkezőkkel szemben, gyakran még csak fel sem tüntetik a térképen önálló útvonalként. A határátlépők száma csupán évi átlagosan 1000 fő körül mozog, ezt a hosszú, veszélyes és jól őrzött útvonalat csak kevesen választják.

1. ábra: Az illegális bevándorlás útvonalai 2014-ben

Forrás: Geography in the news. (2023. 03. 29.) Asylum Seekers and Refugees

https://www.geographyinthenews.org.uk/media/2375/illegal_border_crossing_sea_land-map.png?width=782px&height=544px

A bevándorlás mértéke

Mivel keletről nem volt túl jelentős a migrációs nyomás az EU-n és így aztán kevés figyelmet és aránylag gyenge védelmet kapott ez a határszakasz. Egyedül 2021-ben volt egy jelentősebb kiugrás az adatokban, melyről azonban még később szó esik. A létszám gyakran változik, illetve országonként mást mondanak, de az biztosan állíthatjuk, hogy a statisztikai hibahatáron belül is lehetne a szám. Egy példával élve 2021-ben csak Ukrajnából 875.783 személy kapott tartózkodási engedélyt. 2022-ben az ENSZ adatai alapján már 7,5 millió ember lépte át a határt Ukrajnából, melyből hozzávetőlegesen 4,8 millióan maradtak is az Unió területén.

2. ábra: Illegális határátlépések száma a Kelet Európai szárazföldi határon

Forrás: Frontex (2023. 03. 29.) Migratory Routes

https://frontex.europa.eu/assets/Migratory_routes/2022/April_2022/Eastern-Borders-Route.png

Az EU álláspontja

Az EU erőforrásait és idejét főként a nyugat-balkáni és középső tengeri útvonalakra fordította, így aztán nem volt külön egységes hozzáállás a keleti útvonal felé. Így aztán itt is sokáig az EU migrációs stratégiája, majd 2020-tól az új migrációs és menekültügyi paktum elfogadása után ez volt a mérvadó. Az orosz és fehérorosz közreműködést bár szóvá tették a döntéshozók, de még az ellenintézkedések meghozása előtt véget ért a válsághelyzet. Az EU ugyanakkor alapvetően túlzónak tartotta a lengyel intézkedéseket és kérte a rendőri túlkapások elkerülését is. A lassú reakcióidő és a belső széthúzás értékes információkkal szolgálhatott az oroszoknak a reakcióképességről és a várható ellenintézkedésekről egyaránt.

Az EU keleti szomszédjainak álláspontja a helyzetről

Az EU keleti szomszédjai, így Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna szigorú határellenőrzést tartott életben, bár a helyi konfliktusok miatt nem igazán elmondható, hogy sokan szerettek volna bevándorolni, a fekete kereskedelem, azon belül is az illegális fegyver- és kábítószerkereskedelem mértékének csökkentése érdekében kellett az erős határőrség. Ezek az országok többször is hangoztatták szerepüket az EU határainak védelmében, bár célzott hozzájárulásuk elenyésző.

A lengyel-fehérorosz menekültválság kialakulása és következményei

A lengyel-fehérorosz menekültválság 2021 nyarán tört ki, miután Alexander Lukasenka az általuk feltartóztatott migránsok elengedésével fenyegetőzött válaszul a nyugati szankciókra. A fenyegetést hamarosan meg is valósította, felrúgta az EU-val kötött menekültügyi egyezményt és szabadjára engedte az országban lévő migránsokat.

A válság fokozására Fehéroroszország még fogadott is migránsokat Oroszországból, illetve más országokból és a hatóságok támogatásával busszal, fegyveres őrizettel szállították őket egészen Lengyelország és Fehéroroszország határáig. A hirtelen jött menekülthullámra az EU nem volt felkészülve, így Lengyelország elrendelte a szükségállapotot és kivezényelte a hadsereget a határra több más nyugati ország tiltakozása ellenére. Bár a lengyel intézkedések hatékonyak voltak, így is lehet látni az ugrást a határátlépők számában hasonlóképp, mint a 2008-as orosz-grúz háború vagy a 2015-ös kelet-ukrajnai harcok környékén.

A menekültkrízis híre bejárta a nemzetközi és a hazai sajtót és hírértékben vetekedett az orosz csapatmozgásokéval, azonban a legtöbb médium nem hozta összefüggésbe a két eseményt.

A hír természetesen az orosz és fehérorosz sajtóban is jelen volt, sőt, sokkal többet foglalkoztak vele. A BeLTA (Fehéroroszország) és a TASS (Oroszország) állami médiumok több száz cikket jelentettek meg online és offline, melyben hangsúlyoztak a menekülteknek nyújtott támogatásuk és elítélték a lengyelek és az EU agresszív fellépését a határon táborozó tömegek ellen. Még állítólagos lengyel dezertőröket is meginterjúvoltak, akik lengyelek által elkövetett tömeggyilkosságokról számoltak be. A folyamat következményeképp a világ figyelme megoszlott, az „Államunió” (Union State – Oroszország és Fehéroroszország) pedig remek propagandaalapanyagot szerzett magának, mellyel lakosságát legalább kis mértékben a nyugat ellen fordíthatja.

Konklúzió

Az Európai Unió határvédelme felkészületlen nagyobb tömegek megállítására és azonosítására. A menekülttáborok kapacitása és a szolgáltatórendszer elégtelen. A migráció fegyverként való alkalmazásának több esete is volt a történelem folyamán, azonban geopolitikai értelmezésben ez talán a 21. század legjelentősebb esete a kontinensen. A migráció a keleti útvonalon bár nem jelentős számok tekintetében, azonban elhanyagoltsága miatt potenciálisan hozzájárult az orosz-ukrán háború kitöréséhez, hiszen felbecsülhetetlen figyelmet, időt és energiát vett el az EU és a NATO tagállamaitól, hogy megkíséreljék megelőzni a konfliktust.