A látogatást beárnyékolják a Kijevet érő súlyos orosz támadások, valamint az Ukrajna uniós tagságának kilátásai körüli feszültségek.
Energia
Az európai fegyverkezés következő szakaszának egyik legfontosabb kérdése már nem feltétlenül az, hogy Európa mennyi pénzt képes védelemre fordítani, hanem az, hogy rendelkezésre áll-e az a fizikai infrastruktúra, amely a megnövekedett hadiipari...
Az elmúlt a héten ismét összeért a klíma és az energiapolitika hírfolyama. Nepálban egy olvadó gleccser omlása pusztító árvizet indított el, amelyben sokan életüket vesztették, a háttérben pedig a melegedő hőmérséklet állhat, miközben az iráni háború hat hónapos évfordulóján az amerikai kormány bejelentette, hogy 35 százalékos tulajdonrészt szerez egy venezuelai olajvállalatban, a cél nyíltan az amerikai olajkínálat növelése és az energiaárak csökkentése volt. A kérdés azonban ritkán az, honnan szerezzünk még több energiát. A kérdés az, hogyan használjuk okosabban azt, ami már most is rendelkezésre áll.
Ezt a témát járja körbe a Council on Foreign Relations The Spillover című podcastjének 2026. szeptember 1-jei adása. A műsorvezető Rebecca Patterson, az intézet vezető kutatója, vendége pedig Vijay Vaitheeswaran, aki a CFR energiabiztonsági és klímaváltozási programjának igazgatója, korábban a The Economist globális energia és klímainnovációs szerkesztője volt, és három könyvet írt az energia, az innováció és a klímaváltozás témájában.
Atomenergiát Afrikának? A kismoduláris reaktorok ígérete és a hatszázmillió ember, aki áram nélkül …
Afrika a világ legnagyobb villamosítási deficitjével néz szembe, hiszen 600 millió ember él a kontinensen elektromos áram nélkül, ami a világ energiaszegény népességének nyolcvan százaléka. Ez a hiány nemcsak a jelen fejlődését fékezi, hanem a jövőét is elzárja, mert a 21. század gazdasági fejlődése a digitális gazdaságon és a mesterséges intelligencián múlik, és mindkettő hatalmas áramfogyasztó. Ebbe a kontextusba érkezett két olyan fejlemény, amely alapjaiban rendezheti át a kontinens energiapolitikai számítását, ami nem más mint a kismoduláris reaktorok technológiai érése és a Világbank hat évtizedes nukleáris finanszírozási tilalmának feloldása. A kérdés, amelyet a Policy Center for the New South friss elemzése feltesz, provokatívan egyszerű: érdemes-e Afrikának atomenergiára váltania?
Az európai gazdaság régóta húzódó strukturális problémái 2026-ra elérték azt a politikai küszöböt, amelyen túl már nem lehetett tovább halogatni az érdemben koordinált választ. A termelékenységi lemaradás az Egyesült Államokkal és Kínával szemben, az energiaárak tartós hátrányos különbsége, a töredezett belső piac és az innovációs ökoszisztéma elégtelensége együttesen olyan kihívást formálnak, amelyre az Európai Unió az elmúlt bő másfél évben egymást követő keretdokumentumokkal, cselekvési tervekkel és intézményi újítási ígéretekkel próbált válaszolni. A kérdés az, hogy ezek az eszközök elegendők-e, vagy Európa ismét a diagnózis bőségébe és a végrehajtás szűkösségébe fullad.
Franciaország új nukleáris doktrínája Európa biztonságának átalakulását jelzi: az amerikai ernyő bizonytalansága miatt Párizs nagyobb szerepet vállalna az elrettentésben és a kontinens védelmében.
A víz napjainkban nem csupán stratégia erőforrás, hanem a geopolitika meghatározó tényezője. A klímaváltozás, a népességnövekedés és a korlátozott készletek következtében azonban könnyen fegyverré válhat az államközi kapcsolatokban. Mi jellemzi a jelenkori folyamatokat, milyen nehézségekkel szembesül a nemzetközi szabályozás?
A klímaváltozás többé már nem a világrend peremén zajló válság, hanem maga a világrend újraíró ereje, amely csendben, de visszafordíthatatlanul formálja át a 21. század geopolitikai térképét. A kérdés már nem az, hogy alkalmazkodunk-e hozzá, hanem az, hogy milyen világot hagyunk magunk után abban a küzdelemben, amelyet maga a bolygó diktál. Vajon a klímaváltozás a globális együttműködés új korszakát hozza el, vagy éppen a konfliktusok, migrációs válságok és gazdasági összeomlások felgyorsítója lesz?