Észak-Korea legutóbbi diplomáciai lépései az ország globális politikába való visszatérését jelzik, melyet leginkább a Kínával és Oroszországgal való összehangoltság jellemez. Kim Dzsongun kínai és orosz vezetőkkel való találkozásai az USA vezette nemzetközi rend elleni ellenállást szimbolizálják. Több évtizedes elszigeteltség és gazdasági nehézségek után Phenjan ismét destabilizáló tényezőként van jelen a globális politikai színtéren.

A 2022-es ukrajnai háború fordulópontot jelentett Észak-Korea külkapcsolataiban. Phenjan kihasználta Moszkva diplomáciai elszigeteltségét, és politikai támogatást, valamint jelentős katonai segítséget ajánlott fel. Cserébe Oroszország élelmiszert, energiahordozókat, pénzügyi támogatást biztosított, ezzel gyengítve a szankciókat és erősítve Észak-Korea nemzetközi legitimitását. Ezzel egyidejűleg Phenjan igyekezett stabilizálni kapcsolatait Kínával. Peking diplomáciai nyitása arra utal, hogy Kína elfogadja Észak-Korea nukleáris státuszát. Kim célja lehet, hogy ellensúlyt hozzon létre az USA, Japán és Dél-Korea együttműködésével szemben.

Donald Trump visszatérése a Fehér Házba spekulációkat indított az USA és Észak-Korea közötti párbeszéd újra nyitásáról, azonban denuklearizációval kapcsolatos nézeteltérések továbbra is jelentős akadályt jelentenek ebben. Kim elutasító magatartása azt jelzi, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok elismerje Észak-Korea nukleáris státuszát. Mivel Washington, Peking és Moszkva egyre inkább hallgat a teljes denuklearizációról, a fókusz a nukleáris fegyverek ellenőrzésre helyeződhet, ez pedig alapvetően alakítaná át a regionális biztonsági rendet, tovább erősítve Észak-Korea de facto nukleáris állam státuszát.

A teljes elemzés elolvasható itt: East Asia Forum