A női jogok érvényesítése mindmáig számos helyen a világban meghatározó kérdéseket vet fel. Ezért fontos megvitatni a nők szerepét a különböző kultúrák társadalmaiban és a nemi egyenlőség fontosságát.
Kik is a tálibok és hogyan jutottak először hatalomra?
A tálibok az 1979-es afganisztáni szovjet megszállást követően jelentek meg, akik a Pakisztánba menekülő afgánokból, valamint a mudzsáhid (dzsihadista) ellenálló szövetségből emelkedtek ki, melynek célja a muszlim földek védelme volt.
1989-ben az Amerikai Egyesült Államok elérte a szovjet kivonulást a mudzsáhidok támogatásával, amely a rövid hideg háború szerves részét képezte. 1994-től a tálibok fokozatosan átvették a vezetést az afgán tartományok felett, akiknek terve egy Iszlám törvényeken alapuló, korrupt mentes állam működtetése, illetve a hatalomért küzdő területi hadvezérek kiiktatása volt. Ezek a tervek nagyban rezonáltak az afgán nép akaratával, a lakosság muszlim többségéből adódóan.
1996-ra bevezették a saját értelmezésük szerinti Iszlám törvényeket, melyek olyan intézkedéseket tartalmaztak, mint a nők kivonása a közösségi életből, a tanuláshoz és a munkához való joguk megvonása, kötelezővé tették a női burka viseletet (tetőtől talpig érő muszlim öltözet, mely mindent takar a nőn), valamint embertelen büntetői végrehajtásokat vezettek be. Ekkor már szembetűnő volt, hogy a tálibok a nők jogait megtagadva kívánnak uralkodni.
2001-re Afganisztán 90%-át a radikális tálib csoport vezette, melynek legitimitását egyedül Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ismerte el.
A tálib rezsim bukása és felemelkedése
A rendszer első bukását az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett 2001-es öngyilkos merényletek jelentették, melyeket az iszlám al-Káida terrorszervezet hajtott végre szeptember 11-én, Oszáma bin Láden vezetésével. Az al-Káida ideológiájának egyik alap pillére, hogy Allah vezeti és jutalmazza azokat, akik feláldozzák magukat egy nemes és szent ügy érdekéért, ami jelen esetben az amerikai imperialista szándék felszámolása a muszlim világban. A tragikus eseményeket követően bin Láden Afganisztánba menekült, és ott részesült védelemben, a tálibok alapítója, Mullah Omar révén. Az USA felszólította Omart, hogy adja át az amerikai hatóságoknak a terrorszervezet vezetőjét, aki ezt elutasította. Egy hónapon belül kitört a 20 éven át tartó háború a tálibok és az amerikai koalíció között, amely a tálib-ellenes Északi Szövetséget támogatta.
A bonni egyezmény decemberben lehetővé tette a tálibok ideiglenes meggyengítését és a hatalom átvételt.
2015-től a tálibok megújult erővel felkeléseket hajtottak végre és folytatták ellenállásukat az amerikai inváziótól. 2021-ben Joe Biden, az USA elnöke bejelentette a csapatok végleges kivonulását Afganisztánból, melyet azzal magyarázott, hogy lehetetlen átformálni az országot egy modern demokráciává a körülmények miatt. A tálibok támadására való reagálás és koordináció hiányában augusztusra már vissza is foglalták Afganisztán nagy részét.
A nemzetközi közösség reménykedett a tálibok pozitív változásában és reformjában, abban bízva, hogy hazai és nemzetközi elismerést kívánnak majd elérni, hogy megkezdődjön az állam diplomáciai tevékenysége. Azonban, továbbra is a hagyományos tálib-féle vezetést alkalmazta a csoport, mely az agressziót, megfigyelést, illetve az etnikai és nemi egyenlőtlenséget erősíti, valamint tovább radikalizálja azokat. Stratégiát váltva, afgán civileket kezdett megkörnyékezni a szervezet, többek között újságírókat, bírókat, magas pozícióban lévő nőket, annak céljából, hogy megfossza őket a szólás szabadság jogától, illetve a valós igazságszolgáltatástól, és így hatalmát megőrizhesse.
A nők jogainak változása az első tálib rendszer (1996-2001) és az amerikai dominancia között (2001-2021)
A tálibok első uralma alatt brutális törvényeknek megfelelően kellett élnie a nőknek mindennapjaikat, férfiak árnyékában, szabadságukat korlátozva.
A lányok és nők számára gyakorlatilag teljesen megvonták az oktatás lehetőségéhez és munkához való jogukat. Emiatt az iskolák, egyetemek, munkahelyek ajtói zárva maradtak a nők előtt. Ezzel szemben az amerikai invázió idején számos iskolát, egyetemet építettek és megnyitották kapuikat a nők előtt, mellyel lehetőséget adtak céljaik eléréséhez és teret adtak megnyilvánulásuknak. Az Amerikát asszisztáló koalíció vezetői gyakran a nők áldozatként ábrázolásával indokolták kollektív beavatkozásukat a konfliktusba.
Emellett a tálibok vezetésénél tabunak számított a közéletben és a politikában való szereplés a nők számára, illetve tilos volt utcára lépni férfi családtag kísérete nélkül. Mindezzel korlátozták az ember szabadságjogát és a társadalmi életben való szerepvállalását. Ámde a háború ideje alatt, pontosabban a 2003-as alkotmányban rögzítették hivatalosan a nők jogait, és engedélyezték a nők jelenlétét a civil szférában és kormányzásban. Azonban, még ezek ellenére is hatalmas nehézségekkel küzdöttek a nők az afgán társadalmi normák és kultúra miatt, az iszlám vallásban megfogalmazott hagyományos szerepük beskatulyázása miatt.
Továbbá, a tálib rezsim idején gyakran büntetlenül alkalmazhattak erőszakot a férfiak, sőt sokszor következmények nélkül gyilkolhattak meg nőket. Gyakorlatilag nem részesülhettek a nők jogi védelemben és képviseletben. Ellenben, a háború alatti afgán parlament elfogadta a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló törvényt, amely kriminalizálja a nők elleni erőszak számos formáját.
Az öltözködési szabályok terén nem túl szembetűnő a különbség a két korszaknál, egyedül a burka viseletében. Míg a 20 éves viszály alatt az afgán hölgyek gyakran a konzervatív, hagyományos hijabot viselték, addig a táliboknál súlyos büntetéseket vont maga utána a kötelező burka helytelen viselete.
A jelenlegi nőket érintő tálib intézkedések
2021 évében az amerikai csapatok kivonulását követően a tálibok az állam de facto vezetőjévé váltak, és létrehozták az Afganisztáni Iszlám Emirátust.
„Lehetővé tesszük a nők számára, hogy kereteink között tanulhassanak és dolgozhassanak. A nők rendkívül aktívak lesznek társadalmunkban.” -jelentette be a talibán, a hatalom átvétele után.
Hiába hitegették a reményekkel teli afgán társadalmat, ámítás és manipuláció jellemezte ígéreteiket, hogy fenntartsák a helyi status quo-t.
2021 szeptemberében bezárták a középiskolák kapuit a lányok előtt, mondván, hogy biztonságos környezetet kell kialakítani számukra, mely után fenn áll majd a tanulás lehetősége. A kormány kialakította az Erény Terjesztésének és a Bűnmegelőzés Minisztériumát, melyet ironikus módon a korábbi Női Ügyek Minisztériuma helyén állították fel.
2022 decemberében betiltották a felsőoktatást a nő nemű személyek számára, mellyel egyre nyilvánvalóbbá vált a történelem tragikus megismétlődése.
Bevezetettek egy törvényt, mely kijelenti, hogy 72 km-nél hosszabb utazás esetén a nők kizárólag férfi családtagjuk társaságában tehetik meg útjukat, mellyel szélsőséges módon korlátozzák mozgásszabadságukat.
Továbbá, a tálib vezér Haibatullah Akhundzada bejelentette a tetőtől talpig érő, arcot és szemet eltakaró burka kötelező viseletét, melynek célja a vágyak és csábítás elnyomása, illetve megelőzése. A nők, akik megszegik az öltözködési szabályok egyikét, saját férfi rokonaikat veszélyeztetik, hiszen a nők ellenőrzése az ő felelősségük.
A talibán kitiltotta a civil szervezeteknél dolgozó nőket, betiltotta jelenlétüket többek között parkokban, edzőtermekben és a tv-ben.
Az ország számos területén kiszorítva tartják a nőket az egészségügyi szférából, illetve nem bátorítják és támogatják, hogy férfi orvos vizsgálja meg őket. Azonban az oktatás lehetőségének hiányában hogyan válhatnának orvossá a nők, és részesülhetnének egészségügyi ellátásban?
Mindemellett a legújabb rendelet betiltotta a női hangot a nyilvános helyeken, intimitásából adódóan, valamint megtiltotta a női tekintetet, olyan férfiakon, akik nincsenek rokonságban velük.
A tálib intézkedések gyakorlatilag elizolálják, elnémítják, eltüntetik, és börtön szerű körülmények között tartják női állampolgáraikat.
Milyen alapon tagadják meg a nők jogait a tálibok?
Ahhoz, hogy megértsük a tálibok rendeleteinek miértjét nagyon fontos megvizsgálnunk az ideológiájuk forrását és alapjait.
Afganisztánban az iszlám tanításait tekintik a legfelsőbb törvényeknek, melyet más néven saría jogrendszernek nevezünk. Az iszlám szentkönyvéből származik, a Koránból. A saría az az iszlám vallásjog, amely az Isten által megszabott etikai és morális szabályokat foglalja magába. Célja a társadalom szabályozása, az iszlám források tanításai alapján, valamint a szabálytalanság megelőzése. A saría követői hiszik, hogy Allah a megfogalmazott rendeleteit az emberi jólét védelmének érdekében hozta létre. A saría útmutatást ad a mindennapokra, azzal a céllal, hogy a muszlimok vallásuknak megfelelően, a jogi kereteket betartva viselkedjenek, cselekedjenek.
A vallásjog értelmezése területenként változó lehet, melyet magyarázhatunk a kulturális és helyi szokások különbségeivel.
Már a tálibok első uralma alatt is nyilvánvaló volt a saría sajátos szigorú értelmezése, betartása és érvényesítése, melynek megszegése olyan következményeket vont maga után, mint a nyilvános kivégzések és amputációk. A tálib ideológia a Deobandi oktatási intézményből, illetve a Vahhábita mozgalom nézeteiből merítkezett, kiemelve a puritán elemeket. Emellett pedig a pastu etnikai csoport konzervatív eszméit foglalja magába, akik az afgán népesség többségét képezik. A puritán és konzervatív szemlélet vegyítésével létrehoztak egy olyan szegregált női társadalmat, mellyel alapvető emberi jogaikat tagadják meg és ellehetetlenítik számukra az életet.
Az iszlám vallás aláásása
A tálibok radikális rendeleteiket gyakran az iszlám vallás tanításaira hivatkozva próbálják igazolni. A Korán valóban van, hogy úgy fogalmazza meg a vallással járó követelményeket, hogy azoknak több értelmezése is lehet, mellyel sokszor félrevezethetők hívői. Ezáltal egyes elveket képes olyanná átdefiniálni az adott politikai helyzet, kultúra és hagyományok, hogy azok a vezető saját érdekeit szolgálják.
Afganisztánban például a patriarchális struktúra, a vallási és kulturális elvek teljes ellentmondásban működnek egymással, melyet a tálibok elmondása alapján a
a 20 éves háború utáni stabilitás és védelem érdekében hozott döntések indokolnak.
Azonban amit a Korán teljesen érthetően hangsúlyoz, az az emberek egyenlősége, mellyel szemben a talibán az iszlám egyik legfontosabb tanítását tagadja meg. Az alapvető emberi jogok megvonása az iszlám szűk látókörű értelmezésére mutat rá.
Továbbá, számos tudós szerint a kötelező burka viselete is ellentmondásos, hiszen a szent könyv utalásokat tesz a helyes női öltözet szabályaira, melynél a haj és test takarása van kiemelve, melybe a tudósok szerint nem tartozik az arc és a kéz.
Emellett a saría szerint nem megengedett, hogy bárkit mások tetteiért büntessenek, így nem szabadna a nők helytelen viseletéért férfi hozzátartozóikat felelősségre vonni.
Nemzetközi elismerés
A társadalmi instabilitás mellett Afganisztán népessége egy rendkívül súlyos humanitárius krízis helyzet és éhínség áldozata, amelyre a hosszú távú megoldást a tálib kormány nemzetközi közösség általi elismerés jelentené. A vezetőség szélsőséges és elnyomó intézkedéseinek következményeként számos állam szankciókat rótt ki rá, mely az ország gazdaságának fokozatos összeomlását eredményezi és tovább rontja az életminőséget.
A bukott államok gyakran ”biztonságos” menedékként szolgálnak különböző szélsőséges szervezeteknek. A nemzetközi közösség tartózkodásában a tálibok kapcsolata is közrejátszhat az olyan közismert terrorszervezetekkel, mint az al-Káida és az ISIS.
2024 elején Kína, első államként nagykövetet küldött Afganisztánba, illetve elfogadta a tálibok által vezetett afgán nagykövetség működését Kínában. Ugyan nem ismerte el a tálib kormányt Afganisztánban, viszont ez az ahhoz vezető utat kövezi ki.
Az ENSZ aktívan törekszik a párbeszéd kialakítására a dohai találkozók szervezésével. Az első találkozón az ENSZ célja a közös nevezőre való jutás volt a tálibok megközelítésének kapcsán, jelenlétük nélkül. A második konferencián már ugyan meghívták a tálibok képviseletét, viszont ebben a körben ők tartózkodtak, ugyanis voltak bizonyos elvárásaik, melyeket a nemzetközi szervezet nem kívánt teljesíteni. A legfrissebb találkozón mindkét fél jelen volt, azonban nem sikerült nagyobb előrelépést eredményeznie.
A tálib rezsim morális ügyekért felelős minisztériuma újabban bejelentette az ENSZ afganisztáni misszióval (UNAMA-val) való együttműködés és támogatás végét, nézeteik eltérése miatt. Az ENSZ erősen kritizálta legújabb rendeleteiket, mely megerősítette a tálibok ellenérzetét a szervezet felé, ami az együttműködés végéhez vezetett. Ez jelentősen hátráltatja a nemzetközi szervezet hatáskörét Afganisztánban, ugyanis az UNAMA feladatai közé tartozik többek között az emberi jogok állapotának nyomon követése és jelentése is.
Összegezve, Afganisztán izolációja hosszú távon nem megoldás, hiszen tovább nehezíti az ország gazdaságának állapotát és állampolgárainak életkörülményeit. A nemzetközi közösség valószínű továbbra is fokozott nyomást fog gyakorolni a tálib rendszerre, mellyel nyomatékosítja célját és érdekeit, valamint megpróbálhat kiépíteni meghatározó diplomáciai kapcsolatotokat más afgán szervezetekkel, akikkel hasonló nézeteket képviselnek.
A kooperáció hiányában feltételezhetjük, hogy Afganisztánt továbbra is az instabilitás és egyenlőtlenség stigmája fogja jellemezni.
Források
Taliban | Definition, History, & Facts | Britannica
Who are the Taliban? – BBC News
Afghanistan: Has the Taliban changed since it was last in power? | World News | Sky News
How the Taliban’s Hijab Decree Defies Islam | United States Institute of Peace (usip.org)
The Taliban and the Global Backlash Against Women’s Rights | Human Rights Watch (hrw.org)
Women in Afghanistan: The Back Story (amnesty.org.uk)
Five key moments in the crushing of Afghan women’s rights (bbc.com)
What is Sharia law? What does it mean for women in Afghanistan? – BBC News
