Galeazzo Ciano (1903–1944) olasz politikus és diplomat volt, akit elsősorban Benito Mussolini vejeként ismernek. Itáliában született 1903-ban, és gyorsan emelkedett a fasiszta hatalmi struktúrákban.

Ciano egyike volt azoknak a fiatal politikusoknak, akik a 20. század elején csatlakoztak a fasiszta mozgalomhoz. 1930-ban, mindössze 27 évesen, Mussolini lányával, Edda Mussolinival kötött házasságot, ami tovább növelte politikai befolyását és kapcsolatait a fasiszta rendszeren belül.

Az 1930-as években Ciano fontos politikai és katonai pozíciókat töltött be. 1936 és 1939 között az olasz hadügyminiszter, majd 1939 és 1943 között a fasiszta nagygazdasági miniszter volt. Később Mussolini a külügyminiszteri tisztséget is rábízta, így Ciano 1936-tól 1943-ig volt az olasz külügyminiszter.

Ciano diplomataként is tevékenykedett, és a második világháború előestéjén kulcsszerepet játszott az Itália és a Németország közötti szorosabb kapcsolatok kialakításában. Ugyanakkor Ciano kezdte kételkedni az akkori náci Németország barátságában, és megkérdőjelezte az olasz hadműveletek eredményességét is.

1943-ban, amikor az olasz fasiszta rezsim kezdett gyengülni, Ciano kritikai álláspontot foglalt el Mussolini politikáival szemben. Az olasz király, III. Viktor Emmanuel, megbízta Cianót a Duce (vezér) eltávolításával és a szövetség felrúgásával. Ciano a király mellett állt, de a németek elfogták, és Mussolini katonai parancsnokával együtt elítélték a Gran Sasso-félszigeten. Később Németországban a németeknek való ellenállása miatt Cianót letartóztatták, és Mussolini kérésére kivégezték 1944 január 11-én.

Galeazzo Ciano élete tehát tragikusan zárult, és az események során a politikai hűség és a döntések következményei miatt szembesült kihívásokkal és veszélyekkel.

‍

Forrás – bibl.u