Henry Kissinger elhunyt 100 éves korában. Ő sosem volt olyan ember, akit gyászolni lehetne, és sosem távozott volna szó nélkül. Rövid kapcsolatom volt vele – jelentéktelen számára, életfontosságú számomra. Első találkozásunk Washingtonban volt, amikor még fiatal voltam, és ő megfelelően leszidott a gőgöm miatt. Úgy érzem, észrevette az iróniát, hogy másoknak szemére vetette azt a gőzt, amivel sokan őt is vádolták, de ő valaki volt, aki mindenkivel ismerte, aki számított. Ez egy stabil felismerése volt az értékének.Többször találkoztunk később is, néha valamilyen célból, néha véletlenül. A találkozók nagyrészt a Park Avenue-i irodájában zajlottak, egyszer a Bahamákon,néhányszor más helyeken. Nem emlékszem az pontos dátumokra, de arra emlékszem,miről beszélgettünk, és tudom, hogy akkoriban fiatal voltam.