Szerbiában közel öt hónapja tart a kormányellenes tiltakozáshullám, amely 2024 novemberében robbant ki, miután Újvidéken beomlott egy új vasútállomás tetejének egy része, és 16 ember életét vesztette. Sokan összefüggést látnak a tragédia és a rendszerszintű korrupció között, a közvélemény pedig azzal vádolja a hatóságokat, hogy figyelmen kívül hagyták a biztonsági előírásokat.

A tiltakozások csúcspontja március 15-én következett be, amikor több százezer ember gyűlt össze Belgrádban – ez volt a legnagyobb tömegmegmozdulás a Milosević-rezsim elleni 1990-es évek óta. A tüntetések motorját elszánt diákcsoportok adják, akik nemcsak az egyetemeket blokkolják, hanem április 14-én a Szerbiai Rádió és Televízió épületét is elfoglalták, pártatlan tudósítást követelve.

Aleksandar Vučić elnök 2017-es hivatalba lépése óta nem szembesült ilyen erőteljes nyomással. A nemzetközi közösség is élénken figyeli az eseményeket, hiszen már nem kizárt egy esetleges rendszerváltás sem. A tiltakozások nyomán január végén Milos Vucevic miniszterelnök lemondott, utódja Duro Macut lett – egy politikában újonc orvos.

Vučić, akárcsak más autoriter vezetők, tisztában van azzal, hogy a népharag fenyegeti hatalmát. Egyes megfigyelők szerint már a múlt népi forradalmainak – köztük az 1999-es „buldózerforradalomnak” – emléke is árnyékként vetül a jelenlegi kormányra. A kérdés immár nem az, hogy mekkora a társadalmi elégedetlenség, hanem az, hogy a rendszer képes lesz-e túlélni a rá nehezedő történelmi nyomást.

Forrás – Le Monde