Oroszországban szeptember 18-20 között választásokat tartottak. A háromnapos választás során a szavazók nemcsak a Duma, az orosz parlament összetételéről “dönthettek”, hanem a helyi és regionális testüleket is megválasztották, amelyek gyakran jelentős hatáskörrel rendelkeznek. Az orosz választók 450 képviselőt választottak ötéves időtartamra a Dumába. A mandátumok feléről országos pártlistás rendszerben, másik feléről egyéni választókerületekben döntöttek.
A 2026-os dumaválasztás újdonságai és politikai környezete
Az idei választás több szempontból hozzott újdonságokat az orosz politikában. A többnapos választás azonban nem tartozik ezek közé: ezt a formátumot már egy 2020-as alkotmánymódosítással kapcsolatos népszavazásnál is használták. A többnapos szavazásnak logisztikai okai is vannak, amelyek Oroszország méreteiből fakadnak, azonban a választás integritását is sérti – a szavazóládákat hosszabb időre zárják el, az egyébként is csekély megfigyelő számára megterhelő a többnapos munka, a kormánynak pedig több ideje van befolyásolni a szavazókat (akár az előzetes adatok nyilvánosságra hozásával). A választás integritásával kapcsolatban felmerülő kérdések sem minősülnek újdonságnak. A legtöbb nemzetközi megfigyelőszervezet nem ismeri el szabadnak és tisztának (free and fair) az orosz választásokat. Sem az OSCE, sem más jelentős megfigyelőszervezet nem tud megfigyelőket küldeni. Ehelyett az Oroszországgal szövetséges FÁK-országokból, valamint Kínából érkeztek megfigyelők. Moszkva ezt belföldön könnyedén fel tudja mutatni, mint a választás integritásának mutatóját (hiszen vannak külföldi megfigyelők), kérdéses azonban, hogy az esetleges visszaéléseket érdemben meg tudják, vagy egyáltalán meg akarják-e fékezni a delegáltak.
Az egyik legfőbb újdonság, hogy a 2026-os Dumaválasztás volt az első parlamenti választás a 2022-es Ukrajna elleni orosz invázió óta (elnökválasztás ugyan volt már a háború alatt, 2024-ben). Ez azt jelenti, hogy a megszállt ukrán megyék lakossága, legalábbis az a kis része, amely a harcok és az azt követő atrocitások ellenére is lakóhelyén maradt, először vehetett részt Dumaválasztáson. A Krím-félsziget és Szevasztopol polgárai már korábban is, Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja lakosai azonban 2026-ban fejezhették ki véleményüket a Kreml politikájáról – már amennyire ezt az orosz választások lehetővé teszik.
Egy másik újdonság az orosz politikában, hogy a Kreml már a választások előtt olyan politikai környezetet alakított ki, amely kedvezett a kormányzó Egységes Oroszország pártnak. 2026 augusztusában kizárták a választásból a Jabloko ellenzéki pártot, amely tűzszünetpárti álláspontot képviselt. A Jabloko elindulása semmilyen felmérés alapján nem jelentett különösebb kockázatot, a legtöbb közvélemény-kutatás a parlamenti bejutási küszöb környékére, 5%-ra tette. Csupán a két nagyvárosban, Moszkvában és Szentpéterváron mutatott ennél nagyobb támogatást a párt, de ezekben az esetekben is 10% környékén. A Meduza független orosz hírportál szerint a Kreml egyébként akkor gondolta meg, hogy “indulhat-e” a Jabloko, amikor a párt támogatottsága augusztusban 6-7% körülire emelkedett, azaz biztosan bejutott volna a parlamentbe. A Meduza elmélete szerint a Kreml eredeti terve tehát az lehetett, hogy a Jabloko nem jut be a parlamentbe, ezáltal a szavazói úgymond “kidobják a szavazatukat” – amikor pedig észlelte Moszkva, hogy a Jabloko bejuthat, mondvacsinált indokokkal azonnal kizárta a pártot. Mindenesetre az Egységes Oroszország állampárt így rendkívül kedvező körülmények között indulhatott, és egyáltalán nem meglepő módon meg is nyerte a választást. Szeptember 23-ig a párt 347 mandátumot szerzett, a szavazatok mintegy 58 százalékával.
Szintén újdonságnak mondható Vlagyimir Putyin elnök szerepe a kampányban. Fontos kiemelni, hogy Putyin hivatalosan nem tagja semmilyen pártnak, így az Egységes Oroszországnak sem. Függetlenként gyakran a pártpolitikán túlmutató vezérként tekint magára – legalábbis tekintett idáig. Putyin ezelőtt szinte egyáltalán nem vett részt a Dumaválasztások előtti kampányban, idén azonban már kifejezetten az Egységes Oroszország mellett kampányolt. Számos rendezvényen jelent meg, Oroszország Moszkvától távol eső városaiban is.
Oroszországban is kevesek számára volt kérdéses, hogy kinek is felel valójában az Egységes Oroszország. Annak azonban, hogy Putyin idén először aktívan beszállt a kampányba, két fő indoka lehet. Egyrészt az Egységes Oroszország kölcsön kívánta venni Putyin személyes politikai brandjét. Bár a korábbi parlamenti kampányok során a párt általában némi távolságot tartott Putyintól, 2026-ban nyíltan olyan szlogeneket alkalmazott, mint például „Az Egységes Oroszország az elnök csapata”, sőt, júniusi kongresszusán már „az elnök pártjaként” határozta meg önmagát. A Meduza megjegyezte: 2007 óta ez volt az első alkalom, hogy a párt ilyen kifejezetten élt ezzel a megközelítéssel. Másrészt maga Putyin is túlmutatott a parlamenti választás puszta pártválasztási jellegén: az augusztusi pártkongresszuson a szavazást Oroszország általános politikai irányvonalához és az ukrajnai háborúhoz kötötte. A Kreml ezáltal a 2026-os Dumaválasztást lényegében a háború támogatottságáról szóló de facto népszavazásként használta fel, a választásokon való részvételt és az Egységes Oroszország támogatását pedig annak bizonyítékaként mutatta be, hogy a megszállt területek lakossága elfogadja az orosz uralmat.
Választások a megszállt Ukrajnában 2014 és 2026 között
Oroszország 2014 óta rendszeresen használ választásokat és népszavazásokat a megszállt ukrán területek feletti ellenőrzés legitimálására. A Krím 2014-es megszállása után népszavazást tartottak a félsziget Oroszországhoz csatolásáról. Az orosz állami média szerint a lakosság közel 97 százaléka az „újraegyesülés” mellett szavazott, a népszavazást azonban Ukrajna és számos nemzetközi szervezet elítélte, hiszen az militarizált környezetben, független nemzetközi megfigyelők nélkül zajlott, és súlyos kétségek merültek fel a részvételi adatok és a szavazólapok hitelességével kapcsolatban. Hasonló eljárásokat alkalmaztak 2014-ben a Donyecki és Luhanszki területeken is.
A Kreml módszere azóta következetes maradt: katonai és biztonsági ellenőrzés alatt tartja a területet, olyan szavazási mechanizmusokat alkalmaz, amelyek könnyen befolyásolhatók, majd az eredményeket a megszállás jogszerűségének és támogatottságának bizonyítékaként használja fel. Ugyanez történt a 2022-es annektálási népszavazások során Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja megszállt részein. Ukrán és nemzetközi beszámolók szerint fegyveres orosz katonák és megszálló tisztségviselők nyomást gyakoroltak a lakosságra, hogy az Oroszországhoz való csatlakozás mellett szavazzanak. A hivatalosan közölt eredmények mindenhol rendkívül magas, 87 és 99 százalék közötti támogatottságot mutattak.
A megszállt ukrán területek beillesztése az orosz választási rendszerbe
Az orosz Központi Választási Bizottság 2025-ben új választókerületi rendszert vezetett be, amely a megszállt ukrán területeket beillesztette az orosz választási struktúrába. A 225 egyéni választókerületből hetet a megszállt Ukrajnához rendeltek: hármat Donyeckhez, kettőt Luhanszkhoz, egyet-egyet Herszonhoz és Zaporizzsjához. E választókerületek közül több is magában foglal olyan jelentős területeket, amelyeket Oroszország egyáltalán nem ellenőriz, például Kramatorszk vagy Szlovjanszk városait, amelyek belátható időn belül nem fognak orosz kézre kerülni.
Ez lehetővé teszi Oroszország számára, hogy közigazgatási értelemben olyan területeket is saját politikai rendszerének részeként kezeljen, amelyek katonailag nincsenek az ellenőrzése alatt. A választókerületek kialakítása ezért nem pusztán választástechnikai kérdés, hanem Oroszország területi igényeinek megerősítését is szolgálja. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy hogyan is tudna részt venni egy Kramatorszkban élő, az orosz jog szerint orosz választópolgár a választáson, ha a terület ukrán fennhatóság alatt van. Efféle apróságok azonban a Kremlben kevés embert foglalkoztatnak.
A 2026-os választások előtt Oroszország technológiai választási infrastruktúráját is kiterjesztette a megszállt területekre. A megszállt Luhanszki területen például bevezették az új Vybory 2.0 (Választások 2.0) állami automatizált választási rendszert. A rendszer az orosz választások adatkezelését és automatizálását végzi, és teljes mértékben az állam fennhatósága alatt működik. 2026 szeptemberében azonban hackerek súlyos technikai hibákat találtak benne: állításuk szerint a rendszer bizonyos esetekben hibásan határozta meg az egyéni választókerületek győzteseit, és több mint százezer elhunyt személy adatait is tartalmazta a választói nyilvántartásokban.
A megszállt területeken különösen nagy hangsúlyt fektettek az előzetes, otthoni és munkahelyi szavazásra, a választókat pedig arra ösztönözték, hogy ne feltétlenül a hivatalos szavazóhelyiségekben adják le voksukat. Az ilyen módszerek növelték a választási folyamat ellenőrizhetőségét a megszálló hatóságok részéről. Sok esetben fegyveres személyzet kísérte a választási bizottságok tagjait, amikor házról házra jártak. Ez erős nyomást gyakorolhatott a választókra, és megkérdőjelezte a szavazás szabadságát. A választások emellett erősen militarizált környezetben zajlottak. A megszálló hatóságok azt állították, hogy a fegyveres biztonsági személyzet jelenléte az ukrán dróntámadások veszélye miatt szükséges. A nyilvánosságra került felvételeken és fényképeken azonban olyan helyzetek is láthatók voltak, amikor fegyveres katonák urnákat tartottak, miközben civilek mellettük töltötték ki választási irataikat vagy adták le szavazatukat. Az ilyen körülmények jelentősen megkérdőjelezik, hogy a választók külső nyomás nélkül dönthettek-e.
A választási eredmények és politikai felhasználásuk
Az Egységes Oroszország a hivatalos eredmények szerint minden megszállt területen nagy fölénnyel győzött. Donyeckben több mint 80 százalékot, Luhanszkban közel 79 százalékot, Herszonban mintegy 75 százalékot, Zaporizzsjában pedig közel 80 százalékot kapott. A hivatalosan közölt részvétel a legtöbb megszállt területen szintén körülbelül 80 százalék volt. A Krímben alacsonyabb részvételt és az Egységes Oroszország számára körülbelül 61 százalékos eredményt jelentettek.
Az egyéni választókerületekben is az Egységes Oroszország jelöltjei győztek. A választási eredmények így teljes politikai dominanciát mutattak a megszállt régiókban. A Kreml valószínűleg úgy fogja bemutatni az eredményeket, mint a megszállás és az Oroszországhoz való integráció támogatásának bizonyítékát. Orosz politikai vezetők már a választások után azt állították, hogy a magas részvétel a lakosság állampolgári felelősségtudatát és Oroszországhoz való kötődését mutatja.
A választások két fő narratívát szolgálnak. Az első szerint a megszállt területek lakossága önként és aktívan támogatja az Oroszországhoz történő integrációt. A második szerint az Egységes Oroszország támogatása egyben a megszállás, valamint az orosz háborús politikai célok támogatását is jelenti. Ez különösen fontos, mert az Egységes Oroszország programja hangsúlyozza Donbasz és az úgynevezett „Novorosszija” fejlesztését. A Kreml így a párt választási sikerét annak igazolására használhatja, hogy a megszállt területeken élők elfogadják Oroszország hosszú távú politikai, gazdasági és társadalmi integrációs terveit.
A párt az utóbbi években egyre militarizáltabbá vált. Jelöltjei között egyre több háborús veterán, katonai tudósító és az ukrajnai hadműveletekhez kötődő személy szerepel. Az Egységes Oroszország támogatását ezért a Kreml egyre inkább összekapcsolhatja a háborús politikai projekthez való lojalitással. Ez a megszállt területek lakói számára további következményekkel járhat. A Kreml azt állíthatja, hogy a választási eredmények alapján a lakosság nemcsak az orosz uralmat fogadta el, hanem az ehhez kapcsolódó kötelezettségeket is. Ez később felhasználható lehet újabb katonai, gazdasági vagy társadalmi mozgósítás igazolására. A megszállt Ukrajnában megtartott választások körülményeit azonban széles körben vitatják. A katonai jelenlét, a jelöltek korlátozott köre, az otthoni szavazás, az előzetes szavazás és a választási rendszer feletti orosz állami ellenőrzés mind olyan tényezők, amelyek komoly kétségeket vetnek fel a választások szabadságával és tisztességességével kapcsolatban. Emiatt az eredmények elsősorban az orosz megszállás politikai legitimálásának és a Kreml narratíváinak megerősítését szolgálhatják.
Források
https://cdn.osce.org/sites/default/files/f/documents/a/e/573346_4.pdf
https://eastwww.ceip.org/russia-eurasia/politika/2026/09/russia-putin-united-russia-trouble
https://freedomhouse.org/country/russia/freedom-world/2026
https://fiia.fi/en/publication/russias-2026-state-duma-election