Ha az ukrán-orosz háborúról beszélünk, azt általában két állam konfliktusának vagy szélesebb kontextusban a Nyugat és Oroszország között folyó harcnak fogjuk fel. Azonban a háború a poszt-szovjet térség de-facto, azaz a nemzetközi közösség által el nem ismert államaira is hatással van. 2022 februárja előtt hat ilyen entitás létezett: a Dnyeszter-menti Köztársaság, a Luhanszki, illetve a Donyecki Népköztársaságok, Abházia, Dél-Oszétia és a Hegyi-Karabakhi Köztársaság. Ebből a hatból három mára eltűnt, az egyik sorsa igencsak függ a harcok kimenetelétől, kettőt pedig elkerülnek a háború hullámai. Nézzük sorban, hogyan alakult a térség stabilitás hiányától szenvedő államainak sorsa az elmúlt bő két évben.
Dnyeszter-menti Köztársaság
Transznyisztria vagy Dnyeszter-menti Köztársaság története a Szovjetunió széthullásáig datálódik. A nagyjából egy magyar megyényi terület korábban a Moldáv SZSZK-hoz tartozott, a szovjet birodalom széthullása körüli zűrzavarban a főként oroszok és ukránok által lakott, Dnyeszter folyótól keletre elhelyezkedő térség kikiáltotta a függetlenségét. A független Moldova megtámadta a kis országot, azonban a térségben tartózkodó orosz egységek segítségével a szeparatisták sikeresen visszaverték a támadókat. Az 1992-ben megkötött béke értelmében az orosz fegyveres erők a térségben maradhattak, a közigazgatást pedig szovjet mintára újraszervezték. Transznyisztria az azóta eltelt évtizedekben gyakorlatilag egy múltban ragadt, kommunista zárvánnyá vált Európa peremén. A térség többször kérte az ENSZ-t, hogy ismerjék el az államiságukat, de ez eddig nem történt meg, a nemzetközi közösség Moldova részének tekinti az térséget. A helyiek jelentős része azonban inkább Oroszországhoz csatlakozna. A de-facto állam a háború kirobbanása után került ismét reflektorfénybe: a terület stratégiailag fontos az oroszoknak, hiszen a térésben továbbra is több ezer orosz katona állomásozik, amely egységek a földrajzi elhelyezkedés okán gyakorlatilag Ukrajna "hátában" vannak. A területen 2022 áprilisában több városban is robbantások voltak, azonban ennél mélyebben nem érintette az országot a háború. Transznyisztria jövője igencsak kérdéses: egy esetleges ukrán győzelem után Kijev akár ki is takaríthatná az oroszokat a területről, egy esetleges orosz győzelemmel, illetve a szárazföldi összeköttetés megteremtése után pedig az Orosz Föderációhoz csatlakozhatna a terület. Jelenleg azonban mindkettőnek kicsi az esélye, mindenestre a moldáv elnök novemberben arról beszélt, hogy az országa európai integrációjának meggyorsítása érdekében Kisinyov lemondana a Dnyeszter-menti Köztársaságról. Összességében annak az esélye, hogy a háború után megváltozik a terület státusza, igen magas.
Luhanszki és Donyecki Népköztársaságok
Bár elvileg két külön államról van szó, mégis a hansonlóságuk miatt érdemes egyben beszélni róluk. A két kelet-ukrán de-facto állam a poszt-szovjet térség legfiatalabb entitásai: 2014-ben szakadtak el Ukrajnától (a mindössze egy napig létező Harkovi Népöztársasággal együtt) amely a 2022-ig tartó kelet-ukrán háborúban megpróbálta visszafoglalni a területet, ez azonban Oroszország – hivatalosan el nem ismert -támogatása miatt nem sikerült. 2015 a háború befagyott konfliktussá vált, Donyeck is Luhanszk ez alatt a korábbi megyék nagyjából felét tartotta ellenőrzése alatt. A két népköztársaságot sokáig még Oroszország sem ismerte el, a háborúhoz vezető egyik legfontosabb eszkaláció volt, amikor Moszkva ezt megtette 2022. február 21-én, majd pedig csapatokat is vezényelt a terségbe, három nappal később pedig megindult az invázió. A háború legkeményebb és legikonikosabb csatái ebben a térségben zajlottak, elég csak a mariopuli vagy a bakhmuti csatákra gondolni. A 2022 szeptemberi népszavazás után a Donyeck és Luhanszk a szomszédos Herszon és Zaporizzja megyékkel együtt hivatalosan is csatlakozott az Orosz Föderációhoz, azaz az államiságuk megszűnt. A területen harcok jelenleg is folynak, az oroszok Luhanszknak negyjából a 95%-át, Donyecknek pedig több mint a felét tartják ellenőrzésük alatt. Akárhogy is végződik a háború, a két népköztársaság igen valószínűtlen, hogy újraalakuljon.
Abházia és Dél-Oszétia
Itt is két külön államról beszélünk: mindkét állam de jure Grúzia része, azonban Abháziában az abházok, Dél-Oszétiában pedig az oszét az őshonos nép, akiknek a "testvérei" az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiában élnek. A két állam de facto függetlenségre a 2008-as orosz-grúz háború után tett szert, a harcok végeztével Grúzia elvesztette az irányítást a területek felett, a térségben pedig ott maradtak az orosz erők. Ezt a két államot érinti a legkevésbé a két éve zajló háború: a fronttól messze vannak, Grúzia pedig valószínűtlen, hogy támadást indítana Oroszország ellen. Inkább az valószínű, hogy Tbiliszi az európai integrációért cserébe Moldovához hasonlóan lemond a területekről, ez esetben akár Oroszországhoz is csatlakozhatna a két állam (ennek a támogatottsága Dél-Oszétia esetében igen magas, Abháziában kevésbé).
Hegyi-Karabakhi Köztársaság
Hegyi-Karabakh története is a Szovjetunió összeomlásáig nyúlik vissza: a többségében örmények által lakott, ám Azerbajdzsánhoz tartozó régió az 1990 és 1992 között dúló háború után kiáltotta ki a függetlenségét. Az elmúlt évtizedekben azonban a mind katonailag, mind pedig gazdaságialag Jerevánt leköröző Baku nem tett le róla, hogy visszaállítsa a területi integritását: 2020-ban újra kitört a háború, mely során az azeri erők jelentős területeket foglaltak el, ám ekkor még Oroszország asztalhoz tudta ültetni a két felet. A békemegállapodás értelmében orosz békefentartók érkeztek a térségbe, ahol többé-kevésbé uralták is a helyzetet 2022-ig. A kirobbanó háború elvonta a Kreml figyelmét a térségből, ezt kihasználva 2023 szeptember 19.-én Azerbajdzsán gyakorlatilag egy nap alatt lerohanta a kis kváziállamot. A megkötött béke értelmében idén január elsejével minden állami funkció megszűnt Hegyi-Karabakhban, a térség teljesen visszaintegrálódik Azerbajdzsánba. A területen évezredekig élő örmények szinte az utolsó emberig Örményországba menekültek. Hegyi-Karabakh példája abban különbözik Donyecktől és Luhanszktól, hogy itt nem élt orosz lakosság, azonban az ország „védnöke” Oroszország volt, amely az ukrán háború miatti pozícióvesztése miatt nem tudta garantálni Karabakh függetlenségét.
Mint láthattuk, a Ukrajna és Oroszország között zajló harcok hullámai az egész poszt-szovjet téréségben átrendezéseket hoznak magukkal: a térségben korábban létező hat, kvázi független államból mára csak három maradt, azonban a megmaradtak státusza is könnyen megváltozhat a jövőben.
