Napok óta egy régi beszélgetés egyetlen mondata jár a fejemben. 2013 decemberében Kijevben jártunk az akkor még többé-kevésbé békés Majdanon, ahol azokban a napokban kezdődött a demonstráció Ukrajna EU csatlakozása mellett. Az elégedetlenség alapja az volt, hogy egy csapat egyetemista, amikor meghallotta, hogy az ország elnöke Janukovics nem írta alá az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási szerződést, fogta magát és tábort vert a Majdanon. A rendőrség el akarta takarítani őket. De nem volt olyan egyszerű, ahogy elképzelték. A közösségi média segítségével az akció hamar nyilvánosságra került és ekkor több ezren indultak a Majdanra, hogy megvédjék a tüntető fiatalokat és követeljék a társulási szerződés aláírását. Aztán ez a spontán akció hamar keretet kapott. Magas rangú amerikai politikusok adták egymásnak a kilincset az állandó műsorral jelentkező nagyszínpadon, az amerikai nagykövet a térségért felelős ügyvivővel elkezdte szervezni az ellenzéket, ha már az EU erre képtelen volt. Rajz és lufifújó versennyel szórakoztatták a gyerekeket, flashmobbal és kozák performanszokkal a sétálókat, az érdeklődő újságírókat egy nemzetközi sajtótitkárság várta, a legkisebbeket pedig egy bohócnak öltözött bácsi szórakoztatta óriási buborékokkal (azt hiszem ez a bácsi maradt meg bennem a legjobban).
Néhány száz méterre ettől a helytől tábort vertek az ellentüntetők, akik vidékről buszokkal érkeztek. Ők kiálltak az orosz párti Janukovics mellett és nem érezték főbenjáró bűnnek, hogy a megválasztott elnök nem akar az EU tagja lenni, hanem az ő szívükhöz sokkal közelebbi Oroszországot választja.
Az egyik alkalommal ebben a táborban az ellentüntetők között egy nénivel beszélgettünk, aki orosz volt, a Krímből érkezett és fegyelmezett rendben etette az oroszpárti tüntetőket. És miközben rendületlenül kente a szendvicseket, suta kérdésünkre, hogy mi lesz most, csak annyit mondott, hogy ha a Nyugat idáig eltolja a pofáját, azt Oroszország sohasem fogja hagyni és abból bizony világra szóló háború lesz.
Ez a régi vágású gyezsurnaja jobb, ha a szendvicseivel foglalkozik, és nem az újságírókat ijesztgeti, gondoltuk és magára hagytuk.
Nem tudom mi van most a Cassandra nénivel. Talán ül valahol Szevasztopolban egy hetedik emeleti panelben, keni a szendvicseket és azt gondolja magában, hogy én megmondtam.
De hagyjuk a nénit és nézzük meg, kik voltak azok, akik előre látták, hogy ebből valami nagyon csúnya dolog lesz.
Samuel P. Huntington - politikatudós
A jövendőmondás anti-Fukuyamája, 1996-ban kiadott könyvében, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, külön foglalkozik Ukrajnával. Szerinte ez a hely a görög katolikus, nyugatias világ és a keleti szláv ortodoxia találkozása miatt a világ egyik instabil régiója lesz. Könyvében felvázolt több forgatókönyv egyike - az állam-centrikus paradigma - alapján komolyan elképzelhető az ország kettészakadása.
Henry A. Kissinger - volt amerikai külügyminiszter
Sokat idézett cikkében 2014. március 5-én, egy héttel a majdanosok sikere után ezt írta a The Washington Post-ban:
"A Nyugatnak meg kell értenie, hogy Oroszországnak Ukrajna sohasem lesz egy idegen ország. Az orosz történelem a Kijevi Nagyfejedelemséggel indult el... Bármennyire is nehéz, Putyinnak meg kell értenie, hogy a katonai megoldás egy újabb hidegháborúhoz vezet. Az Egyesült Államoknak pedig meg kell tanulnia, hogy Putyint ne egy aberránsként kezelje... Ha ezek nem valósulnak meg, akkor elkerülhetetlenül sodródunk majd a konfliktus felé. Aminek hamarosan eljön majd az ideje. "
Stephen F. Cohen - Oroszország-szakértő
A XX. századi orosz történelemben jártas professzor, szíve csücske volt Oroszország, nagyon sokat próbált tenni azért, hogy hidegháború végével Oroszország és az Egyesült Államok egymásra találjon. A nyolcvanas évek végén egyszerre volt tanácsadója Gorbacsovnak és az amerikai elnöknek. 2014 után egyre hangosabban próbálta hallatni a hangját, hogy Oroszország elszigetelése katasztrófához fog vezetni. Halála előtt egy évvel megjelent könyvében - War with Russia? - szenvedélyesen érvelt amellett, hogy ha nem változtatja meg az USA az Oroszország elleni külpolitikáját, az tragédiát fog okozni.
John Joseph Mearsheimer - politológus
2001-ben megjelent könyvében a The Tragedy of Great Power Politics a nagyhatalmak közötti nemzetközi kapcsolatokat elemezte. Ebben a könyvben alapozta meg elméletét az offenzív realista iskolát. Hat évvel ezelőtti előadásában a Chicagói Egyetemen, hosszan elemezte a Nyugat Ukrajna politikáját. Tűpontos elemzésével nehéz vitatkozni, érdemes végignézni az előadást (https://youtu.be/JrMiSQAGOS4).
Demkó Attila - biztonságpolitikai szakértő
Demkó Attila, aki a Máglyatűz című fikciós regénye tett országosan ismerté, korábban Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályát vezette. Bár sokat publikált, a témában legbeszédesebb jóslata saját könyvének a vége volt, ami azzal végződik, hogy az orosz elnök új világrendet, új Jaltát szeretne kiharcolni, de mivel ezt nem kapja meg, elkezdődik az Ukrajna elleni hadművelet előkészítése. A szerző facebook oldalán azt írta, - "a második részt így ebben a formában a szörnyű események miatt nem írom meg, az élet gyorsabb volt."
+2
Vlagyimir Zsirinovszkij - orosz politikus
Ő szinte napra pontosan megjósolta a háború megkezdését, de hát az ő szerepeltetése nem fair, mert túlságosan közel van az cári udvarhoz.
Joe Biden - amerikai elnök
Mint amerikai alelnök 2014-2017 között hatszor is járt Ukrajnában és bátorította az ukrán népet, hogy büszkén járjon a szabadság és függetlenség útján (https://www.youtube.com/watch?v=63s_Mkx3CyA). Aztán 2022. február 10-én az addigra amerikai elnökké avanzsált Biden addig szokatlan módon szinte élő adásban előre bejelentette az orosz-ukrán háború a kitörését, annak bekövetkezése előtt majdnem két héttel. Biden azt mondta, hogy nem küldenek amerikai csapatokat az evakuálásra, mert az könnyen a harmadik világháborúhoz vezethet, majd kijelentette, hogy mostantól egy nagyon más világban fogunk élni.
Hogy a háborúért milyen árat kell majd fizetni ebben az új világban, azt látjuk most a TV-ben, a Twitteren és a menekülők arcán. És sajnos már nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, a java még hátravan.
(Aki szeretné magát Kasszandraként kipróbálni, annak ezt a honlapot ajánljuk.)
