„… Vala a Király palotaházában nagy bőség és lakomázás, táncolás és sok boroknak ivása. És ki-ki dicséré az maga aranyból, ezüstből, rézből, kőből, fából vagy agyagból csinált isteneit, és csúfolták egymást, vagy veszekedének miattok. / Ugyan azon órában az palotaház falának oldalán megjelenének tüzes emberi kéznek ujjai és kezdének írni tűzbetűkkel a falnak kövére. Lassan rótták az írás betűit, míglen ott ragyoga ama szó: „Megszámláltattál…” De az írást nem látá meg senki, mert hogy ittasok valának a bortól és a haragtól és vitázának az maguk aranyból, ezüstből, rézből, kőből, fából, vagy agyagból való isteneiknek miatta…”
Gróf Bánffy Miklós Erdélyi történet című regényének három része van. Minden rész előtt található egy idézet a Bibliából. Úgy gondolom az első kettő könyv előtti idézet igazán tanulságos a mai Európai Unió helyzetére. Egyre többet olvasni arról az elmúlt években, hogy az Európai Unió lejtőpályán van. E megállapítás már nem csak az euroszkepcitikusok véleménye, hanem unió párti körökben is megfogalmazódott. Én is úgy érzem, hogy az Európai Unió veszít jelentőségéből és csúszik lefele. Írásomban azt szeretném bemutatni, hogy ezalatt, mit értek. Az érvelésem három fejezetből áll, mely alapján végig járom a tézismondatomat.
EU-s intézmények
Az Európai Unió sajátos nemzetközi szervezet, hiszen a tagállamok rendelkeznek nagy és önálló mozgási térrel, de van egy szupranacionális szerve is. A közösség történetének előrehaladtával az államok létrehoztak különböző intézményeket, melyek hatásköre folyamatosan tágult (kivéve egyet, melyet később mutatok be). Mára az intézmények közötti közhang nem mindig található meg. Gyakorlatias és friss példa lehet a hétéves költségvetés és a Next Generation Found-ról szóló vita, ahol az Európai Parlament vétót helyezett kilátásba, ha nem teljesítik a követeléseket. Ebben a fejezetben három EU-s intézményt fogok bemutatni és azok szerepét abban, hogy az Európai Unió nem képes kibillenni a gödörből.
Az első intézmény, mely bemutatásra kerül, az Európai Bizottság. A Bizottság az EU szupranacionális szerve, akár azt is lehet mondani, hogy az unió kormánya. Végrehajtó, javaslattevő szerepe miatt kulcsfontosságú a közösség működésében. Kapcsolata a tagállamokkal és a főbb EU-s intézményekkel sohasem volt felhőtlen, de az elmúlt években egyre ellenségesebb és agresszívabb magatartása figyelhető meg bizonyos kérdésekben. A probléma a Bizottsággal szemben, hogy túllépett a közpolitikai jellegén és rátért a politikai jellegre. Munkájából adódóan a Bizottság politikai szerv, de inkább közpolitikai, mintsem klasszikus politikai. Ezen megállapítás ott érhető tetten, hogy kialakított egy ideológiai és elvi elképzelést, minek következménye a kettős mérce bizonyos tagállamok irányába. Ezzel a lépéssel és munkamorállal a Bizottság csak gyorsítja azt a folyamatot, hogy az EU veszít jelentőségéből a globális térben, valamint veszít a Bizottság is presztízséből, mivel könnyű lejáratni a lakosság előtt kétes lépései miatt, amely legalább olyan romboló hatású, mint a kettős mérce.
Ez alátámasztható volt a COVID-19 elején, mikor a Bizottság képtelen volt határozottan és gyorsan lépni. Pár hét késlekedés után az EB összekapta magát, de mindenkinek az maradt meg a Bizottság járványkezeléséből, hogy Ursula von der Leyen bemutatja, miként kell kezet mosni.
A következő intézmény, amelyen keresztül érzékelhető az EU visszaesése, az az Európai Tanács. Az Európai Tanács az országok állam- és kormányfői szerve. Az irányvonalak kijelelője, a hosszú távú célok meghatározója. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság bővülő hatáskörének legnagyobb elszenvedője, mely következménye az, hogy konfliktusban tud állni a kettő intézménnyel. Az intézmények közötti konfliktusok az Európai Tanácsnál érzékelhetőek a legjobban, ami gyengíteni képes az EU-t. Ezzel kapcsolatban egy példával állnék elő. Tavaly az Európai Parlament választások után új elnököt kellett választani a Bizottság élére. Az Európai Parlament és a Bizottság hallgatólagosan megegyeztek abban, hogy úgynevezett csúcsjelölti rendszert hoznak létre. Tematikája hasonló, mint az amerikai elnökválasztás, mert uniós szintű kampányokat tartottak több városban is, melyet közvetített a média. A kettő csúcsjelölt Frans Timmermans (Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége) és Manfred Weber (Európai Néppárt) volt. Azonban az EB elnökét a tagállamok állam- és kormányfői szavazzák meg, melyet a Parlamentnek jóvá kell hagynia. A tagállamok vezetői nem akarták e jogot elveszteni kezükből (félve attól, hogy szokássá válik ez a választási eljárás), ezért a két jelöltet elutasították. Az látható ebből, hogy az Európai Tanács gáncsol, ha kell, amely szintén az egész uniót hátráltatja.
Az utolsó intézmény, melyet bemutatok, az az Európai Parlament. Az EP feladata az uniós polgárok képviselete, törvényalkotás és ellenőrzés. Az EP az Európai Unió azon intézménye, mely legjobban keresztbe tud tenni a folyamatoknak. Lehet itt gondolni az előbb említett példákra (hétéves költségvetés és a Next Generation Found). Fejlődése során, a Parlament hatásköre folyamatosan tágult. A bő hatáskör miatt képesek egy-egy folyamatot késleltetni vagy megakasztani. Az Európai Parlament ily mértékben bő hatásköre szép elképzelés, de összetettsége miatt nem minden esetben életképes. Összetettségének kettő jellemzője van: ideológiai tömörülés (pártcsaládok) és a nemzeti hovatartozás. A kettő nehezen tud megférni egymás mellett, mert a képviselők munkája belpolitikai színezetett is kap, mely néhány kérdésben kötni tudja azon nemzeti képviselők csoportját. Egy-egy szavazás kapcsán látható, hogy nem szavaznak a pártcsaláddal együtt, mert komoly belpolitikai következményekkel járna. Sajnos a Parlamentt képét rontja tovább az is, hogy itt is megtalálható a kettős mérce, mely bizonyos tagállamok irányába irányul. Ennek következménye ugyanaz, mint a Bizottságnál, mert könnyű „lejáratni” az EP-t egy államon belül.
Ebben a fejezetben arra próbálok rávílágítani, hogy az Európai Unió lecsúszásának egyik oka a főbb intézményekben található meg. Az intézményeken belüli konfliktus kiegészítődik egy intézmények közötti konfliktussal is. Nincsen meg az összhang, mert mindhárom intézmény előtt politikai nyereség célja lebeg, amely egyre gyakrabban olyan formában testesül meg, hogy egymással versengenek. Ez káros hatással van az unióra, és e folyamat megszűnése nem látszódik rövid határidőn belül.
Tagállamok
A tagállamok között is törésvonalak figyelhetőek meg. A törésvonalak több dimenzióban jelentkeznek, melyek ebben a fejezetben kerülnek bemutatásra. Az EU története folyamán folyamatosan bővült újabb és újabb tagállamokkal, mely lehetőséget és erősséget hordozott magában. A csatlakozások során azonban látszódik, hogy a pozitív következmények mellett a negatív hatások is megjelentek, melyek az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek.
Az első törésvonal, melyet bemutatok egy északi-déli és nyugati-keleti irányban húzódik. Az északi-déli törésvonal gazdasági dimenzióban mutatkozik meg. A konfliktus tárgya a gazdaság szerkezete, mely eltérő a kettő féltekű tagállamok esetében. Az északi államok (főleg az eurózónában) gazdasági teljesítménye iparra épül (autóipar, nehézipar, technológiai ipar, stb.), míg a déli államok gazdasága a turizmusra és a szolgáltatásra. A koronavírus járvány okozta gazdasági környezetnek köszönhetően a déli és északi államok között konfliktus alakult ki, mely tárgya a hétéves költségvetés és a Next Generation Found. A fukarok és a szerényebb gazdasági teljesítménnyel rendelkező országok között vita alakult ki. Mindkét fél elment a falig ez ügyben, de sikerült megállapodásra jutni. A nyugati-keleti törésvonalat nyugodtan lehet nevezni strukturális törésvonalnak is. A kettő oldal államai a nyugati, déli országok, míg a másik oldalt azon kelet-európai országok találhatóak, melyek a kommunista hatalom bukása után kerültek be az Európai Unióba.
Nem véletlenül írtam azt, hogy strukturális a törésvonal, mert szinte minden területen megmutatkozik, például: energiaellátás (Oroszország irányába jól kiépített gázvezeték-rendszer van, így sok keleti tagállam az oroszoktól vesz gázt), politika és politikai kultúra területén (nagyban befolyásolja a mai politikai körképet, hogy a rendszerváltás, miként zajlott le – Magyarország esetében békés és kisebbségektől mentes, Románia esetében konfliktusos és kisebbség jelenléte, stb.), gazdaság területén (gyökere szintén a rendszerváltások időszakában található).
A törésvonalak másik fajtája az országok között földrajzi és politikai. Első nagy csoport az északi országok, melyek jóléti állami modellje eltér a többi országétól. Ez megmutatkozik a politikájukban is, mit leginkább a déli és keleti európai országok irányába érzékeltetnek. A nyugati országok csoportja (Németország, Benelux-államok, Ausztria, Franciaország) is konfliktusban áll a déli és keleti országokkal. Konfliktusok a keleti országokkal erősebb, mely ki szokott csúcsosodni egy-egy ürügy kapcsán (pl.: jogállamiság). A keleti országok a déli országokban szövetségest látnak, mely célja a nyugati országokkal szembeni ellensúly elérése és megteremtése. A keleti országokon belül meg kell említeni a V4 együttműködést. E csoport országai jelzik leghangosabban aggályaikat és ezen országok „szállnak bele” nagyobb politikai vitákba a nyugati és északi országokkal szemben. Meglátásom szerint ezen harc a keleti és nyugati országok között presztízs értékű, mely az elkövetkezendő időszakokban és egyes témákban is megmarad.
Sajnos a tagállamok körében is megfigyelhető a kettős mérce alkalmazása, mint az Európai Unió főbb intézményeinél. Az új fegyver a jogállamiság, mely láthatóan kettő ország irányába mutat. Véleményem szerint a jogállamiság mögé becsomagolt konfliktus továbbra is megmarad és erősödni fog. 2004-ben belépett országok rájöttek, hogy egyedül nem mennek semmire, de összefogva képesek zavart kelteni az álló vízben (ebben az esetben nem a szavazások módjára gondolok, mert egyedül nem képesek elérni azokat a megszabott feltételeket, melyek egy-egy szavazás érvényességét jelenti). Új helyzet állt elő az unió történetében. 2015 óta a nyilvános felszínen is lappang egy olyan feszültség, mely a jogállamiság kérdésével még inkább kidugja a fejét. Míg nem szűnik meg ez a konfliktus a tagállamok között, addig az EU sem képes talpra állni. Pedig az első lépés az unió felemelkedésében a kormányok közötti kapcsolat normalizálása, nemcsak gazdasági tekintetben, hanem politikai tekintetben is.
Az EU nem globális szereplő
Az európai kontinens a második világháború végéig globális szereplő volt a világban. A kettő világháború európai jelenléte nagyban rontott a kontinens helyzetén (pusztítás nemcsak a társadalom területén, hanem épületek, gyárak, gazdaságok és még sok más a háború áldozatává vált). Az eltelt 70 év alatt Európa nyugati országai, később maga az Európai Unió nem volt képes elérni előző szintjüket, és a csatlakozások is azt mutatják, hogy nem képesek globális szereplővé válni. Ezen fejezet kettő részből fog állni. Az első részben az elméleti okokat mutatom be, hogy az EU, minek köszönheti azt, hogy még most sem globális szereplő, míg a második részben gyakorlati példákat hozok arra vonatkozóan, hogy az unió nem globális szereplő.
E rész írásakor jogosan lehet feltenni azt a kérdést, hogy miből nő ki egy birodalom, hogyan lehet egy ország globális szereplő? A válasz az, hogy a hatalmi képességek, milyen állapotban vannak. A meghatározó hatalmi képességek a következők: demográfia, gazdaság, technológia, katonai képességek, diplomácia, modellérték. Ha nézzük a képességeket, az látható, hogy az Európai Unió a gazdasági képesség kivételével mindenhol rosszul teljesít. A legnagyobb bajban, mely mindenkor a legfontosabb, a demográfia területén vagyunk. Az adatok azt tárják elénk, hogy az EU-ban a termékenységi ráta átlagosan 1.59. E területen legjobb helyzetben Franciaország van, ahol 1.9 a ráta, ami szintén nem éri el az ideális 2.1-2.2 szintet. A legrosszabb helyzetben a déli országok vannak: Málta, Spanyolország, Olaszország és Ciprus, ahol a termékenységi ráta 1.26 és 1.32 között mozog. Úgy vélem, hogy hatalmi képességek területén itt a legnagyobb a baj, mert ez minden más képesség alapja. A második szint, amely meghatároz a mai világban egy globális szereplőt, az a gazdaság helyzete. Az EU összességében gazdasági szinten jól teljesít, bár ez országok között nagyban eltér. A gazdaság hozadéka a technológiai fejlettség, amelyben már az Európai Unió nem teljesít kimagaslóan. Amerika, Kína, India és Japán jobban áll ezen a területen, és az egész világot képesek technológiájukkal ellátni. Az EU még pár évtizeddel ezelőtt ebben a kérdésben az élen volt, de mára az látható, hogy visszaesett ebben a kérdésben is. A következő szint a katonai képességek. Kiindulópont e kérdésben az, hogy az uniónak nincsen hadserege. Ez csökkenti annak az esélyét, hogy a világban zajló folyamatokat képes legyen befolyásolni. Ugyan ez a befolyásolás hard-power részét képezi, de elengedhetetlen volt mindig és a jövőben is elengedhetetlen lesz. Az utolsó szintet a diplomácia és a modellérték alkotja. Ezek a befolyásolás soft-power elemei. Lényege az, hogy finom módszerek révén (nem háborúzással) akarja az adott hatalom érvényesíteni akaratát. Mindkettőben rosszul teljesít az EU, a legrosszabb helyzet a modellértéknél figyelhető meg. A modellérték lényege az európai társadalom-berendezkedés reklámozása, annak népszerűsítése. Például a filmek képesek átadni legjobban ezt, mert egy értékrendet, európai normarendszert tár a nézők elé a cselekmény mellett. Ez felelős azért, hogy ne legyen össztársadalmi lezüllés és elősegíti a más kultúrából származó egyének integrációját. Röviden összefoglalva a hatalmi képességek szintjei a következők:
1. szint: demográfia
2. szint: gazdaság és technológia
3. szint: katonai képességek
4. szint: diplomácia és modellérték
A gyakorlati oldal bemutatását a demográfiával kezdem. A rossz demográfiai adatok miatt sok ország a népességét unión belüli állampolgárokkal vagy bevándorlókkal igyekszik kompenzálni. Ez a lépés félresikerült, mert az integráció sikeressége nem volt átütő. Ezen témakörben meg lehet említeni a migrációt és a modellértéket is. A modellértéket nehézzé teszi az, hogy a bevándorlók zöme nem akarja átvenni, valamint az európai emberek számára is a normarendszert a szokások és hagyományok mellett a hollywoodi filmek jelentik. A filmekben látható életmódbeli felfogás különbözik a korábbi európai életmódtól, mely közti különbségek jegyei láthatóak az egész unióban, melyek a posztmodernitásban mutatkoznak meg leginkább. Az illegális migráció szintén visszahúzza az Európai Uniót több dimenzióban is. Van egy pénzügyi dimenziója, amely azt takarja, hogy az integráció és alapellátások finanszírozása sok anyagi forrást használ fel a tagállamok költségvetéseiben. A második dimenzió társadalmi eltéréseket tartalmaz. A kulturális különbségek miatt gyakran vannak surlódások a bevándorlók és az őshonos lakosság között. Ennek oka az, hogy az integráció nem eredményes, mely hatása a gazdaságban fogja a későbbiekben éreztetni hatását. A technológia terén az EU szintén nem teljesít jól, melyet legjobban az 5G bevezetése prezentál. A kérdés ebben a témában az, hogy az amerikaiak vagy kíniaiak által épül ki a rendszer. Még nyugodtan lehet említeni az elektromos és önvezető autógyártást is. Az ahhoz szükséges szoftvert amerikai vállalatok állítják elő. Látható még a lemaradás a mobiltelefonok piacán is, ahol amerikai, dél-koreai és kínai gyártók vannak jelen a legmagasabb szinten. Katonai kérdésben is az EU le van maradva, de mentségére kell, hogy szóljon a II. világháború után 1990-ig nem volt esélye labdába rúgnia. A közös hadsereg hiánya miatt már a régióban sem képes érvényesíteni akaratát. A NATO csapatok (főleg amerikai) jelenléte elkényelmesítette az unió tagállamait, melyre több konfliktus is felhívta a figyelmet.
Az egyik, az orosz-ukrán konfliktus, a másik pedig az észak-afrikai országokban jelen levő konfliktusok. Az utóbbi fontosabb az EU jövője miatt, mert az illegális migráció főútvonaláról van szó. Az Európai Unió érdekérvényesítése ezen országokban nagyon alacsony. A Földközi-tengeren a migráció miatt szükség lenne egy erős jelenlétre (ugyan a Frontex jelen van, de nem elég hatékony), de a közös hadsereg hiánya miatt a tagországok döntik el, hogy a határok védelmét, mekkora mértékben védik.
Az előbb említett problémák közül kettőt kellene a leghamarabb orvosolni, hogy az EU-t elősegítse a felfelé ívelő pályán. A kettő probléma a demográfia és modellérték, valamint a katonai képességek. A demográfia és modellérték kéz a kézben jár. Ha egy állam a demográfia javításának az eszközét abban látja, hogy a családok számára igyekszik olyan körülményeket teremteni, amely szaporulathoz vezet, akkor az adott állam társadalmi modellértéke nagyban épít a nemzeti és európai öntudatra. A demográfia migrációval való növelésének következménye egy másik modellérték, mely eddig nem aratott sikert, sőt szemmel láthatóan mélyíti a konfliktusokat és különbségeket. A katonai képességek javítása egy közös hadseregben mutatkozik meg. Nem lehet akkora luxusban élni, hogy az országok a NATO-ra támaszkodnak. A NATO lélektanilag nagy biztonságot ad számunkra, de ahhoz, hogy az EU kilábaljon a gödörből, regionálisan meg kell erősítenie magát, minek első és legfontosabb lépése egy közös hadsereg felállítása.
Utószó
„…Már tűzbetűkkel vala írva az első szó az Király palotájának falára: „Megszámláltattál…” \ De az lakodalmazók meg nem láták, hanem nagy részegségükben kiáltozának: hoznák elő az Úr kincses házából amaz ezüst és arany edényeket, kiket őseik szerzének vala. \ És előhozák az edényeket. És ivának belőlük sok bort, és ittasok valának. \ És elprédálák magok között az Úrnak edényeit, veszekedvén miattuk és mocskozván egymást az ércből, fából, kőből és agyagból csinált isteneik mián. Pedig a lángozó kéznek ujjai folytaták az írást a palotának falán. A második szó pedig ez vala: „… És hijjával találtattál…””
Az előbb említett három nagy témakörök mind hozzájárulnak az Európai Unió lefelé való csúszásához. Amíg ezekben nem történik pozitív változás, addig a csúszás vagy a mostani nem fényes helyzetben való stagnálás maradni fog. De nem örökké. Az euroszkepticizmus erősödő jelenléte éreztetni fogja hatását mind a tagállamok belpolitikájában, mind pedig az Európai Unió intézményrendszerén belül is.
Az egész problémarendszer megoldására új alapokra kell helyezni az uniót, melyre most is vannak kísérletek. Egyik ilyen kísérlet a jogállamiság újragondolása, mely lényegében egy jogi szabályozás mellett egy nézeti felfogást is hordoz magában. Látható, hogy nem ez az út. Mondják, hogy egy jó kérdés megfogalmazása többet számít, mint a válasz. Az első lépésnek annak kellene lennie, hogy a tagállamok eldöntsék, milyen Európában akarnak élni: USA-hoz hasonló politikai berendezkedés vagy államokon nyugvó unió. A kérdés tisztázása után eltűnnének olyan törésvonalak, melyek most is jelen vannak és hátráltatják az EU-t. Ennek a kérdésnek a megválaszolása után több gyengélkedő és politikai vitákkal terhelt témában is történne előrelépés, mint például: demográfia, modellérték, katonai képességek, intézmények hatáskörei és működésük, tagállamok közti súrlódások csökkentése, stb...
Jogos az a félelem, hogy a nyílt és őszinte kommunikáció és politikai cselekvés hiányában a mai jellemzők fogják jellemezni az Európai Uniót a jövőben. Az is előre megjósolható, hogy a kettős mérce és politikai támadások számbeli aránya növekedni és minősége erősödni fog. Minél nagyobb szükség van arra, hogy tagállamok kormányai között egészséges kapcsolat jöjjön létre, mely kapcsolat bizonyosan hatást fog gyakorolni az EU intézményrendszerére is. Ennek hiányában a széthúzások, népesség részéről mutatott elégedetlenségek és további „exit-ek” lesznek.
Jelen írás tanulsága az, hogy egy stratégiai újratervezés nélkül az Európai Unió nem fog tudni választ adni a mai kihívásokra. Az egymással való harcok felemésztik a tagállamok, intézmények energiáját és idejét, nem képesek sikeresen fellépni a külső környezetben (és egyre inkább a közösségen belül sem). Gróf Bánffy Miklós Erdélyi történet harmadik könyvének a címe: Darabokra szaggattatol…
