Kína kétségkívül egy szuperhatalom, amelynek elsődleges célja, hogy háttérbe szorítsa azt a nemzetközi színteret – mind intézményi és diplomáciai szinten – amely a második világháború után jött létre és elsősorban az Egyesült Államoknak, illetve annak szövetségeseinek kedvez. Ilyen a kereskedelmet érintő Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés (BRI), a Digitális Selyemút – amely az 5G kiépítésében játszik fontos szerepet elsősorban fejlődő országokban –, de a Konfuciusz Intézetek is ide sorolandók. Az ilyen rendszerek kiépítése konzisztenciát és óriási gazdasági befektetéseket követelnek, így nem véletlen, hogy kezdetben a koronavírus megálljt parancsolt megannyi hasonló lépésnek. Mégis a 2020 eleje óta tartó járványra nem úgy tekintenek, mint hátrányra. Éppen ellenkezőleg, a Kínai Kommunista Párt (KKP) egyfajta lehetőséget lát benne. Pontosabban azt, hogy amíg az országok nagy része a vírus által megtépázott belpolitikájukat próbálják rendezgetni, addig Peking a pandémiában a geopolitikai céljainak az elérésének a lehetőségét látja.
Erre pedig a két leginkább észlelhető példa a járvány kitörése óta a Dél-kínai tengeren és az Indiával határos területeken történt katonai hadgyakorlatok és határvillongások számának és mértékének megnövekedése, illetve az úgynevezett vakcina-diplomácia.
Soft power vagy hard power diplomacy?
A hatalom annyit jelent egy ország esetében, hogy az mennyire képes ráerőltetni másra az akaratát, hogy az végül neki kedvező módon viselkedjen. Joseph Nye szerint ezt három különböző módon lehet elérni: fenyegetéssel, lefizetéssel vagy meggyőzéssel és kooperációval, hogy aztán ők maguk is ugyan azt akarják, mint az adott ország. Míg a „kemény hatalom” katonai nyomással és gazdasági szankciókkal akarja kierőszakolni az elérni kívánt célt, addig a „puha hatalom” ezt politikai vagy kulturális úton történő meggyőzéssel teszi.
Kína esetében sem ilyen egyszerű a kettő elválasztása. Mikor 2010-ben megelőzte Japánt GDP-ben, ezáltal a második legerősebb gazdasággá vált megjelent az erőteljes magabiztosság a kínai külpolitikában, leváltva a Teng Hsziao-ping nevéhez fűződő „rejtsd el az erődet, várd ki az idődet” elvet. Ezt tetőzte a 2012-ben hatalomra kerülő Hszi Csin-ping, aki rendszerint harca buzdító szellemben beszélt katonai vagy politikai eseményeken, ezáltal tovább növelve a kínai nacionalizmust. Majd 2015-ben bemutatták a Zhan lang – "Farkas katona" – című film első részét, amely egy hihetetlen képességekkel megáldott kínai katonáról szól, aki legyőzi a ráküldött külföldi zsoldosokat – ő a kínai Rambó. Ebből kifolyólag használják a "farkas katona diplomácia" kifejezést – „wolf warrior diplomacy” – azokra a kínai diplomatákra, akik akár konfrontáció árán is hajlandók megvédeni a nemzeti érdeket. Legyen az akár egy erősebb tweet a kínai külügyminisztérium szóvivőjétől arról, hogy amerikai katonák hozták a vírust Wuhan-ba, vagy vietnámi halászhajók elsüllyesztése olyan területen, amit Kína magáénak gondol, de amúgy Vietnámhoz tartozik.
Mindenesetre amíg a kínai diplomáciát a konzervatív, passzív és mérsékelt hangnem jellemezte, az mára minden kétséget kizárólag tolakodóvá, proaktívvá és meglehetősen erőteljessé vált. Egyfajta „puha hatalmi” köntösbe bújtatott „kemény hatalom”. De akkor hova illik a vakcina-diplomácia?
Kína tolakodó külpolitikájának, és a koronavírus kezdeti eltitkolásának komoly következményei lettek. Egy 2020 második felében a Pew Research Center által végzett kutatás szerint az országok megítélése Kínát illetően meglehetősen negatív volt. Ezzel együtt körülbelül 54%-kal kevesebb befektetés érkezett a BRI-be, mint a 2019-es évben. Nem is beszélve arról, hogy újra erőre kapott a négy regionális nagyhatalomból álló „Quad” – Egyesült Államok, India, Ausztrália, Japán –, aminek a legfőbb célja Kína féken tartása. Ebben a környezetben Pekingnek szüksége volt valamire, amivel jó pontokat és befolyást szerezhet a számára stratégiailag fontos országokban, miközben betölti a „globális vezető” pozíciót a járvány által keltett kaotikus időkben, amíg az USA magával van elfoglalva.
Vakcina-diplomácia kínai módra
Hszi Csin-ping 2017-ben indította el az Egészségügyi Selyemutat a WHO-val karöltve, ami meglehetősen kevés figyelmet kapott az elmúlt években és csak a járvány kitörése után kapott újra életre. Ennek több oka is van az aktualitás mellett.
Sokan azon tanakodtak, hogy vajon ez a vírus lesz-e majd, ami megdönti Hszi Csin-ping hatalmát, tekintettel a kezdeti halálozások számára, a történtek eltitkolására és azok börtönbe zárására, akik próbálták azt nyilvánosságra hozni. Azonban a párt végül sikeresen megállította a vírus további terjedését, ami megszilárdította a KKP hatalmát. Az Egészségügyi Selyemúttal pedig tovább akarja erősíteni ezt a legitimációt, jelezve, hogy komolyan veszi a járványt és ott segít, ahol tud. Peking előszeretettel hozza nyilvánosságra saját nagylelkűségét.
A BRI Hszi Csin-ping külpolitikai zászlóshajója, ami a koronavírusból adódóan sok kárt szenvedett. Mivel a tagországok többsége fejlődő ország, így ennek a gazdasági és egészségügyi következményei tovább rombolhatják a BRI-t. Azzal, hogy mélyebben integrálják az Egészségügyi Selyemutat nem csak ezt szeretnék megelőzni, de a BRI hírnevén is szeretnének javítani, amin a csorbát a kínaiak által biztosított hitel felvételének és esetleges fizetésképtelenségnek a következményei ejtettek.
Azonban Peking tovább ment, méghozzá azzal a céllal, hogy a fejlődő országok megmentőjeként pozícionálja magát, amivel további legitimációt szerezhet, mint a globális rendszer vezetője.
A kínai külügyminisztérium bejelentette, hogy 69 országnak biztosít ingyen vakcinát, míg 28 másiknak szállít eladásra. Ez egyáltalán nem véletlen, elvégre amíg kezdetben a nyugati vakcinák nagy részét elég alacsony hőmérsékleten kellett tárolni, addig az összes kínai vakcina elállt egy átlagos hűtőben, amivel megint csak a fejlődő országoknak akartak kedvezni. Mindezek fényében nem meglepő, hogy sok politikus és vezető üdvözölte a kínai nagytestvért a vakcinékért cserébe. Ebbe beletartozik Chile, Kambodzsa, Peru, Szerbia, az Egyesült Arab Emírség, Indonézia, Törökország, Zimbabwe és a Seychelles-szigetek is. Még Emmanuel Macron francia köztársasági elnök is elismerte, hogy a kínai vakcina-diplomácia jobbnak bizonyult a terjesztést tekintve, mint a nyugati multilaterális megközelítés.
A kérdés viszont továbbra is adott, hogy mennyire sikerült ezzel a „puha hatalmi” megközelítéssel teret nyernie Pekingnek. A válasz pedig az, hogy van egy-két példa, ami egyértelműen őket igazolja, ugyanakkor korai még ítéletet mondani ennek eredményességéről.
Brazília egyike azon országoknak, akik szeretnék kiépíteni az 5G hálózatot az országukban. Pár hónappal ezelőtt azonban úgy tűnt, a kínai Huaweit kizárják a hálózat kiépítésének pályázatából a valószínűsíthető kínai kémtevékenység okán. Azonban az egyre csak emelkedő halottak száma és egy új vírus variáns megjelenése arra kényszerítette a brazil kormányt, hogy Pekingbe menjen és a tárgyalás során vakcinát kérjen. Érdekes módon két héttel később, amikor a brazil kormány bejelentette az 5G hálózat kiépítésének a pályázatát, a kínai telekommunikációs cég már indulhatott rajta. Az amúgy is szegény Latin-Amerika – akit a nyugati országok magára hagytak – egyet tehetett, bebiztosítja magát kínai és orosz vakcinákkal.
A Közel-Keleten több ország is csatlakozott a Sinopharm harmadik fázisú teszteléséhez -, Egyesült Arab Emírség, Marokkó, Egyiptom, Jordánia és Bahrein – mind régi szövetségesei az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Arab Emírségekben – ami Kína Közel-Keletről érkező olaj szükségleteinek az egyharmadát biztosítja – helyben fogják gyártani a Sinopharm oltóanyagot évi 75 és 100 millió dózis között. A helyi gyártásba úgy néz ki, hogy Egyiptom és Marokkó is be fog szállni. Az első szállítmányok pedig már meg is érkeztek Jordániába, Bahreinbe és Irakba. Ezzel Kína megerősítette a stratégiai kapcsolatait a főbb közel-keleti partnereivel, ami további bilaterális együttműködésekhez vezethet kutatás és technológia szinten. Mindezt az USA rovására.
Indonézia még tavaly októberben egyezett meg az Egyesült Államokkal, hogy erősítik a katonai kapcsolataikat. Az ország stratégiai jelentősége abban rejlik, hogy közvetlenül a Malaka-szorosnál van, így az egyik legforgalmasabb kereskedelmi csomópontot ellenőrizheti. Ezen a szűk ponton megy keresztül a világ kereskedelmének a 25%-a, illetve mivel Kína olajszükségletének a 70%-a importból származik, így annak túlnyomó része is itt halad át. Peking azzal, hogy Indonéziát a régió legnagyobb Sinovac vakcina ellátójává segíti elő - amivel az év végéig 181 millió embert fognak beoltani – nem csak Indonézia egészségügyi kapacitását fogják fejleszteni, de a gazdaság újraindításában is fontos szerepet játszik. Ezzel a diplomáciai kapcsolatok erősítése mellett a további az amerikaiakkal kötött védelmi megegyezéseket szeretnék megelőzni.
Hol van a határ?
Azzal, hogy Peking elsősorban az alacsony és közepes költségvetésű országokat célozza, a BRI-t próbálja kiszélesíteni, miközben megmutathatja technológiai és fejlesztési képességeit, amíg vezetői pozícióban tetszeleg abban a térben, amit Washington üresen hagyott. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy meddig lesz képes ezt a kezdeti előnyt fenntartani és a növekő akadályokat megugrani.
Az első ilyen tényező saját maga. Kína megközelítőleg tízszer annyi vakcinát exportált, mint amennyit a saját országában használt fel (52 millió). Így július végéig a lakosságának mindössze 40%-át fogja tudni beoltani, amivel a nyájimmunitás 2022-re lenne meg a jelenlegi kapacitással. Ezzel magyarázható az is, hogy bár sok országnak szállított vakcinát, mindegyik meglehetősen keveset kapott, átlagosan 20.000 és 300.000 között. Ami ennél is lényegesebb, az a kínai oltóanyag körüli bizonytalanság, amit Peking titkolózása eredményezett a vírus eredetével és az oltóanyag hatékonysággal kapcsolatban. Illetve legújabban ők maguk is beismerték, hogy nem túl hatékony az oltás, Brazíliában csupán 50,4%-os hatékonyságot állapítottak meg. Ami a délkelet-ázsiai régiót, mint Kína legfontosabb geostratégiai színterét illeti, ahová az exportra szánt vakcináinak közel 50%-a került, mondhatni veszett fejsze. Az itteni országok és Kína közötti nézeteltérés a Dél-kínai-tenger kapcsán már így is túl nagy ahhoz, hogy egyszerű vakcina-diplomáciával megoldják. Nem véletlen, hogy az itteni országokban végzett kutatás szerint az emberek mindössze 16,5% tekinti Kínát megbízhatónak.
A második tényező pedig a versenytársak, akik maguk is szeretnének befolyást szerezni bizonyos országoknál némileg jobb nemzetközi megítélés mellett. Ilyen Oroszország, mely közlékenyebb volt a Szputnyik V vakcina hatékonyságával kapcsolatban, melyet több mint 60 ország engedélyezett. Ide sorolandó India, aki maga is próbálja visszaszorítani Kína geopolitikai befolyását – a BRI-t – azzal, hogy a szomszédjainak jóval nagyobb mennyiségű oltóanyagot küldött, mint Peking. Végezetül az USA is, mely már el is kezdett tárgyalni a Quad-on belül a kínai vakcina-diplomácia ázsiai visszaszorításáról.
