Ha Kínáról és annak megkerülhetetlenségéről beszélünk, mindenképpen fel kell merülnie az éghajlatváltozás kérdéskörének. Az ország mérete, népességszáma és gazdasági tevékenységének mértéke már önmagában okot ad a gyanúra, hogy Kína egy jelentős szereplő ezen a téren. Ezért tanulmányom Kína megkerülhetetlenségét ezen aspektusból járja körbe.
Kína kibocsátása számokban
1. ábra - A világ legnagyobb kibocsátói - Kína (Global Carbon Project)
Ahogyan az ábra is mutatja, Kína a világ legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó országa, kibocsátása 2017-ben 9839 megatonna volt, amely a világ teljes kibocsátásának közel 27%-át tette ki. Kínát követi az Egyesült Államok, az EU28 (melynek legnagyobb kibocsátója Németország), India és az Orosz Föderáció. Összehasonlításképpen, az USA 2017-es CO2 kibocsátása „csak” 5270 megatonna. A kibocsátás mértéke ezen két ország esetében szoros összefüggést mutat gazdasági méretükkel, ugyanis Amerika az első, Kína pedig a világ második legnagyobb gazdasága. Ezt a helyet 2010-ben sikerült elérnie Kínának, mikor az ország GDP-je alapján megelőzte a Japán gazdaságot. A kínai gazdaság ilyen mértékű növekedése valószínűleg Teng Hsziao-ping reformjaiban gyökerezik, ugyanis az ország világgazdaságtól való elszigetelődöttsége ezen reformok hatására szűnt meg. Ezt követően pedig a kínai gazdaság növekedése átlagosan 10%kal gyorsult fel, mely ütem napjainkra csökkent.
A 2000-res évektől megfigyelhető kibocsátásnövekedés véleményem szerint azzal magyarázható, hogy az ország 2001-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), amely lehetővé tette számára, hogy a világ legnagyobb „kereskedője és gyártója” legyen.
Mindez természetesen nagyobb nyersanyagfelhasználást igényel, ami miatt a kibocsátás is növekedhet. Továbbá az USA a Kiotói Jegyzőkönyvnek nem tagja, Kína pedig bár jóváhagyta azt, de a Jegyzőkönyv a gyorsan fejlődő országok számára nem tartalmaz célkitűzéseket, így azok tulajdonképpen mentesülnek a szerződés alól.
A fenti ábra azt mutatja, hogy Kína kibocsátása 2019 első felében még tovább növekedett, közel 1000 megatonnával a két évvel korábbi adatokhoz képest. Bár az energia-szektor kibocsátása csökken, hiszen a kínai gazdasági is kezd teret engedni a megújuló energiaforrásoknak. Az alternatívák növekvő szerepét mutatja az, hogy a lakosság körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az elektromos járművek. A cement- és acélgyártás megnövekedett igénye miatt mégis rohamosan nő az emisszió. E két anyagra főleg az építőiparban és az infrastrukturális beruházások terén van szükség. Ennek tudatában érdemes elgondolkodni, vajon az új Selyemút megépítése mekkora kibocsátás-növekedést fog eredményezni?
Az Övezet és Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative) környezeti kockázata
Kína tevékenységei közül a klímaváltozásra a legnagyobb kockázatot a BRI jelenti. Eddig egy elemzés készült, ami ezzel foglalkozik. A Tsinghua Pénzügyi és Fejlesztési Központ Egy Övezet Egy Út projekttel foglalkozó 2019 szeptemberében készült elemzés szerint a beruházással járó üvegházhatású-gázkibocsátás nagy eséllyel akkora volumenű is lehet, amely önmagában aláaknázhatja a párizsi klímacélokat, megvalósításához ugyanis új kikötőket, utakat, vasúthálózatot, stb. kellene kiépíteni.
A kutatás business-as-usual forgatókönyve szerint, ha minden egyes ország úgy csökkentené a kibocsátását, hogy a hőmérsékletemelkedés a Párizsi Egyezmény 2 °C-os határán belül maradna, a beruházás miatt a Föld átlaghőmérséklete akkor is a kívánt érték fölé emelkedne.
Ami azt jelentené, hogy a klímaváltozás katasztrofális és visszafordíthatatlan következményekkel járna.
A Selyemút projekt fontos részét képezi az északi-sarkvidéki útvonal, amely az északi-tengeri útvonal mentén fog haladni a Sarkvidéken. Kínának a Selyemút északi útvonala megvalósítása érdekében elengedhetetlen az Oroszországgal való partnerség. Oroszország is felmérte ennek jelentőségét, így egyetlen északi államként csatlakozott a projekthez és beruházásokat kezdett. De nem csak gazdasági, hanem katonai, stratégiai szempontból is fontos Oroszország számára ez az útvonal, ugyanis az ország Északi Flottája ezen a területen állomásozik.
Ezt az útvonalat használva 15 nappal lesz rövidebb az Európába tartó kereskedelmi hajók útvonala és sokkal biztonságosabb lesz a szállítás, hiszen a térségben nincs kalóztevékenység, nem úgy, mint Szomália partjainál, ami a jelenlegi útvonal részét képezi. Az útvonal ideje 22 napra rövidülne, míg a Malakka-szoroson és a Szuezi-csatornán keresztül ez 35 napot vett igénybe. Azonban az ország számára csak addig biztosított ez az útvonal, amíg jó viszonyt ápol Oroszországgal, hiszen az északi tengeri útvonal orosz ellenőrzés alatt áll (UNCLOS 234. cikkelyére hivatkozva). Továbbá Kína nem rendelkezik megfelelő szaktudású szakemberekkel, akik a sarkvidéken közlekedni képes hajókat létre tudnák hozni. De Oroszország számára is fontos partner Kína, hiszen a Krím-félsziget 2014-es annektálása miatti európai szankciók miatt kénytelen volt Ázsiával szorosabbra fűzni kereskedelmi kapcsolatait. 2013 óta Kína megfigyelői státuszban részt vesz az Északi-sarkvidéki Tanácsban, melynek jelentősége, hogy az ország hozzáférést kapott ezáltal a térség vizeihez és légteréhez is.
Folytatjuk.
