Franciaország, 1954 és 1962 között olyan válságba keveredett, amely napról napra mélyült. Algéria függetlenséget akart, és foggal-körömmel küzdött azért, hogy elnyerje azt a franciáktól. A szervezett terrortámadásoktól kezdve a teljes körű háborúig, a tömeges bebörtönzésekig, a Negyedik Köztársaság bukásáig és a franciák fenyegetéséig Franciaországon belül a birodalombarát erők részéről, a háború valóban bonyolult, erőszakos és nehezen megoldható volt.
Afrika országai most számtalan vetélytárs ajánlatai között válogathatnak és kiválaszthatják a legkedvezőbb ajánlatokat. Ha nem tetszik egy ajánlat, akad számtalan másik partner, akik jobbat ajánlhatnak és egészen biztosan fognak is, hiszen most mindenki a lehető legnagyobb befolyás megszerzésére törekszik vagy fog törekedni a kontinensen. Ha úgy tetszik, Afrika kegyeiért verseng mindenki, és valójában a kontinens országai diktálják a feltételeket.
Ahhoz, hogy megértsük mi zajlik a KDK-ban, ahhoz meg kell értenünk az ország turbulens múltját és a jelenlegi érdekharcokat. A gyarmatosítás nem volt előnyös egyetlen afrikai ország számára sem, de voltak, akik jobban jártak vele, mint mások. A volt angol gyarmatok általánosságban a mai napig jól teljesítenek. Ez részben annak köszönhető, hogy az angolok viszonylag nagy teret engedtek a gyarmataik önkormányzatainak. Ezáltal a későbbi demokráciák alapjai már le lettek fektetve még az államok függetlenedése előtt.