Oroszország 2022-es Ukrajna elleni inváziója óta az észak-európai országok, amelyek védelmi képességei különben sem voltak gyengék, egyre erősítik és önállósítják haderőiket. Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország, valamint a három balti állam, Észtország, Lettország és Litvánia mind egy esetleges orosz támadással szembeni kitettségük, mind a transzatlanti kapcsolatok megromlása miatt megpróbálnak egy erős, cselekvőképes és független védelmi szövetséget kialakítani.
Szerepkeresés egy új helyzetben
2022 óta Észak-Európa stratégiai szerepe jelentősen megnőtt, a Nyugat és Oroszország kiéleződött kapcsolatának köszönhetően. Ugyan az esélye elenyésző, hogy a két fél nyílt háborúba szálljon egymással, egy esetleges konfliktus színterei szinte minden bizonnyal a Balti-tenger térsége és Észak-Európa lesznek. Az északi országok, valószínűleg kitett helyzetük miatt, Ukrajna legerősebb és legkitartóbb támogatóinak bizonyultak, mind katonailag, mind politikailag. Mind az észak-európai, mind a balti államok meghatározó pozíciót töltöttek be a “Hajlandók Koalíciója” (Coalition of the Willing) kialakulásában, amelynek célja Ukrajna támogatása. Vezetőik ugyanakkor fontos szerepet játszottak és játszanak a romló transzatlanti kapcsolatok kezelésében is – Alexander Stubb finn elnök feltehetőleg egyenesen lebeszélte Donald Trump amerikai elnököt arról, hogy kilépjen a NATO-ból.
Észak-Európa védelmi kiadásai ugyancsak jelentősen növekedtek az elmúlt öt évben. A térség országai így általában pozitívan fogadták, támogatták Trump elnök azon törekvéseit, hogy megerősítse a NATO-t. A legtöbb északi ország már a GDP-jének közel 3.5%-át költi védelemre, amelyek nem, azoknak kitűzött céljuk a szám elérése.
Mini-NATO
Az észak-európai államok erősen Európa- és NATO-párti, illetve Oroszország-ellenes politikájának alapja a földrajzi kitettségben keresendő. Mind a hét ország kis vagy közepes katonai erővel rendelkezik, de Oroszországhoz képest törpék – talán Finnország kivételével, a hatalmas, kétszázezres tartalékos erő miatt. Határterületeik ráadásul többnyire nehezen védhető, ritkán lakott síkságok, ahol egy erősebb ellenfél gyorsan előre tud nyomulni. Ugyan Finnország egyszer már fel tudta tartani a hatalmas Szovjetuniót, végső soron a Téli Háború is területveszteséggel végződött Helsinki számára. Külön-külön, erős koordináció nélkül, ma minden bizonnyal gyorsan legyőzné Oroszország bármelyiküket. Így ezen államok már közel húsz éve felismerték, hogy a NATO mellett szükségük van egy, különösen a térségre koncentráló katonai szövetségre.
Az északi országok számára tehát nem idegen ötlet, hogy védelmi képességeiket integrálják. A NORDEFCO (Nordic Defense Cooperation) öt tagállama (a felsorolt négy északi ország mellett Izland) 2009 óta működik együtt a biztonság- és védelempolitika terén. A szövetség kiemelt célja a harmonizáció, a közös gyakorlatok végzése, valamint a haditechnológia egymással való megosztása. Az együttműködés 2024 után még erősebbé vált, hiszen ebben az évben utolsóként Svédország is NATO-tag lett, egy évvel Finnország után. Az erős NATO-szövetség tagjaiként így még zökkenőmentesebb és szorosabb kooperáció indulhatott meg az öt NORDEFCO tagállam között.
2020 óta a NORDEFCO hivatalosan is együttműködik a három balti állammal, ezáltal létrehozva egy erős, az egész térségre kiterjedő védelmi kooperációt. A növekvő biztonságpolitikai szerepüket azonban semmi sem garantálja. Az európai védelempolitika új fázisba lépett, ahol a kiszámíthatatlanság dominál. Ukrajna jövőbeli helye ebben a rendszerben, a transzatlanti kapcsolatok romlása és esetleges „megjavítása”, valamint az Egyesült Államok Európához való hozzáállása mind olyan kérdések, amelyek alapjaiban felboríthatják Európa biztonságpolitikai architektúráját.
Az integráció előnyei
Ezen fejlemények az észak-európai országok alapvető érdekeit is érintik. Ezért a térségbeli országoknak előnyére válhat, ha konszolidálni tudják magukat egy tettrekész politikai erőként, amely képes irányítani Európa kirajzolódni látszó biztonságpolitikai képét. Az észak-európai szorosabb koordináció így több okból is elengedhetetlen.
Először is, a legtöbb észak-európai ország elsősorban az elrettentésre, mintsem az egyenlő erőviszonyokra törekszik Oroszországgal szemben. Ezt Moszkva tartós és súlyos fenyegetésként értékeli, és számos olyan nyilatkozat jelenik meg az orosz médiában, amelyben radikális, háború- és Kreml-párti emberek azt sürgetik, hogy Oroszország támadja meg a NATO-t (általában Észtországot hozva példaként), mert „az úgysem tudna semmit tenni”. Egy közös álláspont erősíthetné az észak-európai országok elrettentő képességeit Moszkvával szemben, ugyanígy növelhetné befolyásukat az európai vitákban.
Másodszor, a régió egyértelmű érdeke, hogy Ukrajnát szilárdan a nyugati biztonsági architektúrába ágyazza, és politikai lehetőségekhez mérten a lehető legközelebb hozza a NATO-hoz. Egy katonailag erős, a Nyugat felé hajló Ukrajna erősítené a NATO-országok biztonságát is a 2500 km hosszú NATO–Oroszország határvonal mentén. Ukrajna jövőbeli “elrettentő ereje” az észak-európai államok biztonságát is növelné – a hét országból Svédországot kivéve mind határos Oroszországgal. Ezt megerősítve, illetve az Ukrajna háborús tapasztalataiból való tanulás szándékát tükrözve Kijev 2025 novemberében megerősített partnerségi státuszt kapott a Joint Expeditionary Force (JEF) keretében. A JEF vezető állama az Egyesült Királyság, de Hollandia és Izland mellett tagja még mind a hét érintett állam is. A formáció legfőbb működési környezete a Balti-tenger térsége, így a NORDEFCO fontos partnere lehet a jövőben.
Harmadszor, Észak-Európának tisztáznia kell szerepét egy inkább európaivá váló NATO-ban, meg kell határoznia, hogy mely területeken maradnak nélkülözhetetlenek az amerikai képességek, és közösen kell fellépnie annak érdekében, hogy az Egyesült Államok konstruktív módon továbbra is elkötelezett maradjon Európa, különösen Észak-Európa iránt. Ezen, valamint más közös érdekek előmozdítása érdekében az észak-európai szereplőknek tovább kell közelíteniük fenyegetésértékeléseiket, valamint saját és a tágabb európai biztonsági környezetre vonatkozó értelmezésüket, ezáltal szilárdabb alapot teremtve a közös fellépéshez. Ennek megvalósításához rendszeresebb és intézményesítettebb, biztonságpolitikai fókuszú párbeszédre van szükség az összes releváns térségbeli szereplő között.
Források
https://www.presidentti.fi/en/jef-helsinki/
https://www.nordefco.org/NORDEFCO-strengthens-cooperation-with-Baltic-States-in-2020