Az új Eurofighter első felszállása egyszerre jelzi a német légierő modernizációját, az európai hadiipar ambícióit és a Eurofighter egyre nehezebben elfedhető technológiai korlátait.
Gazdaság
Atomenergiát Afrikának? A kismoduláris reaktorok ígérete és a hatszázmillió ember, aki áram nélkül …
Afrika a világ legnagyobb villamosítási deficitjével néz szembe, hiszen 600 millió ember él a kontinensen elektromos áram nélkül, ami a világ energiaszegény népességének nyolcvan százaléka. Ez a hiány nemcsak a jelen fejlődését fékezi, hanem a jövőét is elzárja, mert a 21. század gazdasági fejlődése a digitális gazdaságon és a mesterséges intelligencián múlik, és mindkettő hatalmas áramfogyasztó. Ebbe a kontextusba érkezett két olyan fejlemény, amely alapjaiban rendezheti át a kontinens energiapolitikai számítását, ami nem más mint a kismoduláris reaktorok technológiai érése és a Világbank hat évtizedes nukleáris finanszírozási tilalmának feloldása. A kérdés, amelyet a Policy Center for the New South friss elemzése feltesz, provokatívan egyszerű: érdemes-e Afrikának atomenergiára váltania?
Mark Carney kanadai miniszterelnök 2026. január 20-i davosi beszéde váratlan katalizátorrá vált a nemzetközi rendről szóló vitában. Carney a szabályalapú nemzetközi rend megtörésének tézisét fogalmazta meg, és a közepes hatalmakat egy harmadik út megnyitására szólította fel a nagyhatalmak közötti rivalizálás és a kiszolgáltatottság kettőse között. A felhívás széles körben viszhangra talált, például Mette Frederiksen dán miniszterelnök nyilvánosan megköszönte a beszédet, a Carnegie Endowment elemzői a pillanat definíciós erejét méltatták, a Foreign Policy pedig stratégiai emancipációs proklamációként értékelte azt. Egy kérdés azonban feltűnően visszhangtalan maradt: kikhez szólt valójában a felhívás, és mit kínál azoknak, akik nem Ottawa, Canberra vagy London optikáján át néznek a világ rendjére?
Valutaháború a Hormuzi-szorosban, avagy esély-e az euró számára az amerikai-kínai monetáris verseny?
A közel-keleti háború nem csupán az energiapiacokat forgatta fel, hanem a globális monetáris rend legmélyebb rétegeit is megmozdította, hiszen miközben a világ figyelme az olajárakra és a stagflációs kockázatokra irányul, a háttérben egy csendesebb, de hosszú távon talán jelentősebb átrendeződés zajlik a petro-jüan felemelkedése gyanánt, vagyis a kínai valuta térnyerése az olaj- és gázkereskedelem árazásában és elszámolásában. A petro-dollár, amely az 1970-es évek közepe óta a dollárközpontú globális monetáris rendszer sarokköve, először szembesül életképes kihívóval. A kérdés az, hogy Európa nézője vagy szereplője kíván-e lenni ennek az átalakulásnak.
A világ békéssége tizenkettedik egymást követő éve romlik, és a fegyveres konfliktusok száma a második világháború vége óta nem volt olyan magas, mint most. Ez a Global Peace Index 2026-os, jubileumi huszadik kiadásának központi megállapítása, amely mögött a nemzetközi rendszer mélyebb strukturális átalakulása húzódik. A jelentés nem csupán rangsorol, hanem egy összefüggő elemzési keretet is kínál arra, hogy miért nem működnek többé a háborúk lezárásának történelmi mechanizmusai, hogyan terjednek át a konfliktusok országhatárokon, és milyen szerepet játszik a mesterséges intelligencia a hadviselés átalakulásában.
Az Egyesült Államok 2026. július 4-én ünnepli fennállásának kétszázötvenedik évfordulóját, és ezt az alkalmat a Brookings Institution arra használta, hogy ne ünnepi retorikával, hanem népesedési adatokkal nézzen szembe azzal a kérdéssel, amely az elmúlt másfél évben az amerikai belpolitika egyik legélesebb törésvonalává vált. A bevándorlás korlátozása vagy fenntartása nem pusztán politikai kérdés, hanem demográfiai és gazdasági tét is, amelynek következményei 2051-re, az ország 275. születésnapjára lesznek igazán érzékelhetők.
Az európai gazdaság régóta húzódó strukturális problémái 2026-ra elérték azt a politikai küszöböt, amelyen túl már nem lehetett tovább halogatni az érdemben koordinált választ. A termelékenységi lemaradás az Egyesült Államokkal és Kínával szemben, az energiaárak tartós hátrányos különbsége, a töredezett belső piac és az innovációs ökoszisztéma elégtelensége együttesen olyan kihívást formálnak, amelyre az Európai Unió az elmúlt bő másfél évben egymást követő keretdokumentumokkal, cselekvési tervekkel és intézményi újítási ígéretekkel próbált válaszolni. A kérdés az, hogy ezek az eszközök elegendők-e, vagy Európa ismét a diagnózis bőségébe és a végrehajtás szűkösségébe fullad.
A globalizáció és a digitalizáció következtében a politikai hatalom már nem kizárólag az államhoz kötődik. A technológiai elit egyre nagyobb szerepet tölt be a nyilvánosság, a biztonságpolitika és az ideológiák alakításában. Peter Thiel világszemlélete, a Palantir növekvő állami szerepvállalása, valamint Alexander Karp 22 pontos manifesztója jól szemlélteti azt a folyamatot, amely során a technológiai szektor szereplői gazdasági befolyásukon túl politikai tényezővé válnak. Ezek a folyamatok új kérdéseket vetnek fel a modern demokrácia, az állam és az elit kapcsolatáról.