KÜLPOLOGIKA

Mi dönti el a 2026-os amerikai időközi választásokat?

Szerző: | okt 24, 2026 | Amerika, Elemzés, Politika

Pár héttel a november 3-i voksolás előtt az amerikai politikát két, egymást erősítő válság alakítja. Az egyik az Iránnal vívott, patthelyzetbe fulladt háború, amely a benzinkutaknál és a gazdaságokban csapódik le, a másik a megélhetési válság, amely a háztartások nagy részét szorítja. E kettő határozza meg, hogy januártól kié lesz a Kongresszus.

A tét és a számolgatás

A képviselőházban a republikánusok 218 és 214 arányban vezetnek, két hely üres, így a demokratáknak nettó négy mandátum kell a többséghez, ahogy a Reuters összefoglalója írja. James M. Lindsay a CFR elemzésében hármat említ, ami a lezárási időpontok és az üresedések különbségéből adódhat. A szenátusban 53 és 47 az állás, és Lindsay szerint három demokrata nyereség még nem elég, hiszen 50-50 esetén JD Vance alelnök szavazata a republikánusoknak kedvez, a fordulathoz tehát négy hely és a két független szenátor hűsége kell. A tét a házelnöki posztnál és a bizottsági elnökségeknél is nagyobb. A szenátusi többségen múlik Trump jelöltjeinek sorsa, beleértve a legfelsőbb bírósági kinevezéseket, a képviselőházi többség pedig lehetővé tenné, hogy Hakeem Jeffries házelnökként vizsgálatokat indítson a kormányzat ügyeiben. A közvélemény a demokraták felé billen. A Reuters szeptemberi Reuters/Ipsos mérésre hivatkozva 32 százalékos, minden eddiginél alacsonyabb elnöki támogatottságot közöl, Lindsay pedig olyan átlagot idéz, amelyben a kedvezőtlen vélemények aránya 60,2, a kedvezőké 37,1 százalék. A demokraták országos előnye az általános listás kérdésben 9 pont, 2018-ban hasonló előny 41 képviselőházi mandátumot hozott nekik. A Reuters ugyanakkor óvatos, mert a republikánusok költési előnye és a mérsékelt választók félelme a baloldali előválasztási győzelmektől még fordíthat a képen.

A pénz beszél

Hogy miért ilyen mély az elégedetlenség, arra a Brookings Please Discuss című podcastjának október 20-i adása adott magyarázatot. Ben Harris szerint a választókat olcsóbb élelmiszerrel, lakhatással és benzinnel kecsegtették, ebből egyik sem teljesült. Az üzemanyag gallonja az iráni háború óta nagyjából 1,20 dollárral drágább, ami egy átlagos háztartásnak havi 75, évi mintegy ezer dollár pluszkiadás. A CFR cikke ezt kiegészíti, eszerint a nemzeti átlagár a háború indulása óta 2,98 dollárról 4,28 dollárra ugrott, a dízel pedig 3,72 dollárról 6,32 dollárra, ami a vidéki és alacsony jövedelmű szavazókat sújtja leginkább. Harris hozzátette, hogy a vámháború háztartásonként szintén nagyjából ezer dollárral emelte a kiadásokat, amit az adócsökkentési törvény ezer dolláros visszatérítése csak részben ellensúlyoz. A Michigani Egyetem fogyasztói bizalmi indexe történelmi mélyponton van, a legalsó jövedelmi ötödnek pedig nulláról mínuszba fordult a mérlege. Közben a tőzsdei vagyon egy negyedév alatt 13 ezer milliárd dollárral nőtt, de ez szinte teljesen a leggazdagabb tíz százalékhoz jutott, így K alakú gazdaság alakult ki. Marcela Escobari ehhez a bevándorlási kampány gazdasági árát tette hozzá. Kutatásuk 370 város adatai alapján azt mutatta, hogy egy letartóztatás négy elveszett munkahellyel jár, mert az emberek félelmükben nem járnak dolgozni, a projektek leállnak, a kereslet pedig visszaesik. Ez magyarázza, hogy a spanyolajkú szavazók 2024-ben megszerzett, nagyjából 20 pontos Trump-előnye elolvadt, a hispán közösség kétharmada túlzottnak tartja a végrehajtást.

Az iráni patthelyzet és a választás utáni kockázat

A gazdasági terhek mögött stratégiai zsákutca áll, amit a CFR The President’s Inbox című adásának október 22-i része világított meg,James Lindsay Cole Bucyval és Nate Swansonnal beszélgetett. Trump nyilvánosan kizárta a támadások újraindítását a választás előtt, Netanjahu viszont azt állítja, hogy az elnök a választás után kész befejezni a munkát. Bucy szerint az óvatosság hazai számítás, hiszen a háborút csak a lakosság egyharmada támogatja, és az eszkaláció tovább emelné az üzemanyagárakat. A Hormuzi-szoros ma részben nyitva van, de Suzanne Maloney a Brookings adásában kiemelte, hogy ennek ára hordónként mintegy 30 dolláros felár és a térségbe vezényelt amerikai haditengerészeti erők egyharmada. Swanson cáfolta, hogy Irán összeomlás előtt állna. A rial szabadesésben van, de nincs elit- vagy biztonsági erőn belüli átállás, és a lakosság sem a rezsim ellen fordul a bombázások alatt. A választás utáni lehetőségek közé tartozik egy második vezetőcsapás, a Pickaxe-hegy nevű földalatti létesítmény látványos lebombázása, amely inkább kivonulási narratívát szolgálna, valamint a gazdasági nyomás fokozása, amelynek útjában azonban Kína áll, mert nem tartja be a szankciókat. Mindkét szakértő szerint a reálisabb kiút az lenne, ha az Öböl-államok közvetítenének Irán és a szoros ügyében, hogy a hajók elleni támadások megszűnjenek anélkül, hogy bármelyik fél arcot veszítene.

Mit hozna a hatalomváltás?

A Brookings tizennyolc szerzős elemzése meglepően visszafogott képet fest. Sarah Binder szerint az osztott kormányzás, a szenátusi obstrukció és a 2028-as kampány árnyéka miatt nagy törvényhozási fordulatra nem lehet számítani. Scott Anderson és Michael O’Hanlon szerint a háborús felhatalmazást a Kongresszus nem tudná korlátozni, mert az elnök megvétózná, a felülbíráláshoz szükséges kétharmad pedig hiányzik, a védelmi költségvetésnél viszont valódi nyomás gyakorolható, például a Golden Dome rendszer finanszírozásának feltételekhez kötésével. Elaine Kamarck szerint Trump elmozdítása a szenátusi kétharmad miatt szinte kizárt, a kabinettagok elleni eljárás viszont reálisabb. Gabriel Sanchez arra figyelmeztet, hogy a Kongresszus 2025-ben és 2026-ban már mintegy 240 milliárd dollárt szavazott meg bevándorlási célokra, így az ICE működése lényegében érintetlen maradna. Russell Wheeler számításai szerint a bírói kinevezésekben viszont nagy a különbség a két forgatókönyv között, mert egy demokrata szenátus 2015 és 2016 mintájára lefékezhetné a megerősítéseket.

Összegzés

A kép összefüggő, hiszen az iráni háború felhajtotta az üzemanyagárakat, ez átszivárgott a fogyasztói kosárba, a vámok és a bevándorlási razziák gazdasági költsége pedig ráerősített, mindez pedig rekordalacsony elnöki támogatottságban és a spanyolajkú szavazók elpártolásában csapódott le. Ez teszi valószínűvé, bár a Reuters szerint nem bizonyossá, hogy a demokraták legalább az egyik kamarát megszerzik. A hatalomváltás ténye és gyakorlati súlya azonban eltér egymástól. A vétó, a már megszavazott források és a végrehajtó hatalom kiterjesztése miatt a valódi fordulat inkább a 2028-as elnökválasztás után várható, addig pedig a háború és a megélhetési válság feszültsége tovább halmozódik.

Források