Ahogy Európa biztonsági környezete változik, az EU–Törökország kapcsolatok újra stratégiai jelentőségre tettek szert. Bár Európa a védelmi képességeire összpontosít, és Törökország az EU egyik legfontosabb gazdasági partnere, egy megoldatlan kérdés továbbra is árnyékot vet az együttműködésükre: a ciprusi kérdés.
A megoldatlan ciprusi kérdés továbbra is az egyik leghosszabb ideje fennálló politikai vita továbbra is jelentős akadályt jelent az EU–Törökország kapcsolatokban. Az Európai Unió következetesen támogatta az átfogó politikai rendezésre irányuló erőfeszítéseket, ám az egymást követő tárgyalási fordulók nem vezettek eredményre. A politikai megállapodás hiánya olyan bizonytalanságot hozott létre, amely továbbra is befolyásolja a kapcsolatokat, főként az európai védelmi programok területén.
Míg Törökország EU-csatlakozási folyamata továbbra sem halad előre, az EU–Törökország kapcsolatok új szakaszba léptek. Oroszország ukrajnai inváziója az európai védelemmel kapcsolatos amerikai nyomással párosulva arra ösztönözte az Uniót, hogy újraértékelje Törökország stratégiai jelentőségét. Elmondható, hogy az ukrajnai háború rávilágított Törökország gyorsan bővülő védelmi iparára és arra a képességére, hogy gyorsan biztosítson katonai felszerelést, ezzel megerősítve Törökország stratégiai értékét az európai védelem szempontjából.
Németország például Törökországot létfontosságú regionális szövetségesnek és NATO-partnernek tekinti, más tagállamok azonban eltérő megközelítést alkalmaznak Németországtól. Franciaország továbbra is az erős európai stratégiai autonómiát támogatja, és óvatosan kezeli a nem uniós partnerekkel való védelmi együttműködés fokozását. Ez tükrözi az EU-tagállamok közötti eltérő nézeteket Törökország európai védelmi kezdeményezésekben való részvételét illetően. Ennek ellenére Ankara továbbra is szorosabb együttműködésre törekszik. Ezt a legutóbbi NATO-csúcstalálkozón is megemlítették, ahol a török vezetés az EU vezetői előtt kifejtette álláspontját.
A fő politikai akadályt azonban Ciprus és Görögország jelenti, ellenállásuk továbbra is korlátozza Törökország részvételét olyan kezdeményezésekben, mint a SAFE és az EDIP. A SAFE az Európai Unió védelmi és technológiai programja, az EDIP célja az Európai Unió védelmi képességeinek és védelmi ipari bázisának megerősítése. A jelenlegi keretek között Törökországot kizárják mindkét programból.
Nem mindenki ért egyet azzal, hogy a kizárás a megfelelő megközelítés. Riccardo Gasco, az isztambuli székhelyű IstanPol Institute külpolitikai elemzője az Euractivnak úgy nyilatkozott, hogy az EU „nem tud meglenni” Törökország nélkül saját védelmi architektúrájában, utalva arra, hogy Törökország rendelkezik a NATO második legnagyobb haderejével. Éppen ezért marad a ciprusi kérdés az EU és Törökország közötti kapcsolatok egyik központi eleme. Ciprus európai uniós csatlakozása egy regionális vitát európai üggyé alakított, amely közvetlen hatással van az uniós kül- és biztonságpolitikára. Az ENSZ támogatásával évtizedeken át folytatott tárgyalások ellenére mindmáig nem született átfogó politikai rendezés. Az Európai Unió emellett egyre aktívabb szerepet vállal a ciprusi kérdés kezelésében.
Miért ellenzi Ciprus továbbra is Törökország részvételét az EDIP-ben és a SAFE-ben? A válasz abban rejlik, ami a ciprusi kérdés kapcsán a ciprusi politika állandó elvévé vált. Nicosia álláspontja szerint a Törökországgal való érdemi védelmi együttműködés nem választható el a sziget biztonsági helyzetétől. Amíg török csapatok állomásoznak a sziget északi részén, a ciprusi kormányok azzal érvelnek, hogy Törökország részvétele az uniós védelmi kezdeményezésekben összeegyeztethetetlen lenne Ciprus biztonsági érdekeivel, az európai védelmi stratégiával. Ez a nézőpont tükrözi Ciprus régóta tartó törekvéseit a kérdés nemzetköziesítésére. Ez magyarázza, miért igyekszik Ciprus a vitát európai ügyként, és nem pedig kétoldalú vagy regionális befagyott konfliktusként kezelni. Ebből a szempontból Ciprus azzal érvel, hogy egy olyan állam, amely katonai erőket tart fenn egy EU-tagállam egy részén, nem vehet részt európai védelmi programokban mindaddig, amíg a vita nem kerül megoldásra.
Anélkül, hogy olyan megállapodás születne, amely figyelembe veszi Ciprus biztonsági aggályait és hiteles biztonsági garanciákat nyújt, nem valószínű, hogy Nicosia megváltoztatná álláspontját. Hogy ez a változás bekövetkezik-e, kevésbé függ Ankara növekvő stratégiai jelentőségétől. Amíg a ciprusi kérdés megoldatlan marad, addig Európa Törökország iránti stratégiai igénye továbbra is együtt létezik az Európai Unió egyik legrégebbi vitája által előidézett politikai korlátokkal.
Georgios Nicolaou véleménycikkének szemléje.
A teljes véleménycikk elolvasható itt: Modern Diplomacy