Archívum

A Dél-kínai tenger konfliktusainak története a 2000-es évekig

A Dél-kínai tenger világunk egyik legvitatottabb tengeri régiója, melyen a világ vízi kereskedelmének egyharmada halad át, és a kínai export utak 50%-át is érinti a régió. Vietnám GDP-jének több, mint 50%-a függ a tengerészeti tevékenységeiktől, mint például a halászat, de a Fülöp-szigetek is nagymértékben függ a régió és a tenger adott nyersanyagaitól, leginkább élelmezési szektorban és az energiaellátásban. A gazdasági és az energiai szempontok mellett a régió egyre nagyobb figyelmet kap a katonai jelentősége miatt a második világháború óta, és ezzel a konfliktusok is növekedtek. A Dél-kínai tengeren elhelyezkedő összes szigetet, legalább két ország magáénak tudja, de ez a szám lehet nagyobb is.

Előzmények

A dél-kínai-tengeri vita számos építőköve a második világháború utóhatásaiból származik. Az 1930-as években Franciaország több gyarmatot igazgatott Délkelet-Ázsiában, amelyeket együttesen francia Indokína néven ismertek, tőlük északra, az expanzív politikát folytató japán már az 1930-as évek végére több kínai kikötőt is elfoglalt és nyomult egyre beljebb Kínában. A régióban nyugatabbra a fülöp-szigeteki Manilla Bay-en az Egyesült Államoknak több bázisa is volt. Délen Szingapúrban, a britek szilárdan megalapozták magukat, de a régióban Szingapúron kívül is több kolóniával rendelkeztek. A nagyhatalmak jelenléte miatt a Dél-kínia tenger hirtelen egy buffer zónává alakult át. A tengeren a két kiemelkedő szigetcsoport a Paracel-szigetek és a Spratly-szigetek. Francia indokína idejében a francia kormány Vietnám történelmi feljegyzésekre hivatkozva jogot formált mindkét nagyobb szigetvilágra és 3 hadihajót küldött a Spratly-szigetekhez, hogy biztosítsa a leginkább lakatlan szigetek feletti irányítását. 1940-ben mikor Németország megszállta Franciaországot és nemsokkal később Japán megszállta indokínát és négy nap alatt tudták biztositani a területek feletti hatalmukat, így a szigetek felett japán katonai jelenlét alakult ki, majd 1942-re a Dél-kínai tengert környező országokat is kontrolálták. Ez idő alatt a japán tengerészet a Spratly-szigeteken egy jelentős tengeralattjáró bázist alakított ki. Az 1945-ös japán megadást követően Franciaország visszaszerezte kolóniáit, és Tajvan azonnal biztosította a Spratly-szigeteket magának. A francia kormányzat csatahajókat küldött a szigetekhez, hogy a Tajvaniakat felszólítsák a szigetek elhagyására, mivel azok francia érdekszféra részeit képezték, de Franciaország nem járt sikerrel.

Kína és vietnámi követeléseinek története, japán „kizárása”, indokína felszabadulása

A kínai kormány 1947-ben publikált egy térképet melyen megjelenítették a Dél-kínai régióban lévő, saját szuverén területeiket. Ezekre a területekre melyek magukba foglalták és foglalják a Paracel és Spatly-szigeteket a kínai kormány történelmi feljegyzésekkel támasztotta alá, hogy kínai halászok már előbb használták a szigetvilágokat és előbb szelték át a tengereket, mint az európai utazók tették volna. Ezek a halászok Hajnan szigetéről származtak, és a szigeteket nomád módon lakták csak, mint ezek kiderültek később. A kínai és a vietnámi követeléseknek kritikusai ugyan azt mondják többnyire, miszerint az efféle bizonyíték nem bőséges és előfordul, hogy a forrása ezeknek az információknak nem hiteles továbbá nagyon kevés precedens van arra, hogy kizárólag történelmi bizonyítékokra támaszkodva, megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok nélkül lehessen jogi vádakat érvényesíteni.

1947-ben publikált kínai követelések térképe.

Olyan állam melynek bizonyítottan volt aktív befolyása a szigetek és a régió felett az japán volt. 1951-ben Japán a San Francisco-i béke keretein belül lemondott minden jogáról, amely a Paracel és a Spratly-szigetekkel szemben, ez után Japán formálisan lezárta 1952-ben a második Kínai-Japán háborút, Tájpejben, mely szerződés második cikkejében japán elfogadta, hogy minden jogával felhagy Tajvan, Penghu-szigetek, Paracel-szigetek és a Spratly-szigetek felé. A szerződés viszont azt nem foglalta magába, hogy ezek a szigetek, pontosabban a Paracel és a Spratly-szigetek kihez kerülnek.

Az 1954. július 21-én Franciaország és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság (VDK) által aláírt genfi tűzszüneti egyezményben a franciák elismerték Vietnám függetlenségét és ezzel másik 2 állam is létrejött, köztük Kambodzsa és Laosz. Az országot ideiglenesen a 17. szélességi fok mentén déli és északi zónára osztották, a konfliktusok elkerülésének érdekében, és a békés megoldás reményében köztük egy demilitarizált övezetet hoztak létre, mely nem volt túl sikeres.

Spratly-szigetek tündöklése

1956 a Dél-kínai tenger egyik fordulópontjának éve volt. Fülöp-szigeteki halászok vihar elől menekülve kötöttek ki a Spratly-szigetek egyik kisebb szigetén. A halászok a lakatlan szigeten hamar rájöttek, hogy halfajokban gazdag a régió, és mivel a szigeten nem élt senki, „uralatlannak” tekintették. Tomas Cloma ötletére, ki egy jogász és felfedező is volt. A halászok visszautaztak a szigetekre és kikiáltották a „Szabadságföld Szabad Területe” (Free Territory of Freedomland) államát. Tomas Cloma magát admirálisnak tartotta, és úgy is viselkedett, kormányoknak és kormányhivataloknak küldött üzeneteket és média portáloknak arról, hogy új állama létrejött a felfedezés joga alapján. Később, hogy jobban alátámassza az állama legitimitását, az 1951-es San Francisco-i békét idézte miszerint japánnak nincs már joga a szigetekre, és nincs leírva, hogy kié is a szigetek. A diplomáciai kapcsolatok felvételére fordított ereje Tomas Clomának sajnos nem érte el célját, országát egyetlen állam sem ismerte el, és csak formális protestálások voltak azokban az államokban, akik értintettek voltak a régióban.

Az 1960-as 70-es években olajat találtak a Sparely-szigetek körül, melyre a fülöp-szigeteki kormányzat azonnal szemet vetett. Az akkori fülöp-szigeteki elnök, Ferdinand Marcos elrendelte az olajmezők feldolgozását, és az olaj kitermelését. 1972-ben Tomas Cloma ellen elfogató parancsot adott ki, és börtönbe is zároltatta majd 1974-ben egy új alkotmányt fogalmaztak meg, melyben fejedelemségnek/hercegségnek nyilvánították a szigetvilágot, így a Fülöp-szigetek annektálta azt. Még 1974-ben Tomas Cloma rávolt kényszerítve arra, hogy eladja minden jogát, ami köthette, avagy ami volt neki a szigetekhez, mindössze 1 fülöp-szigeteki Peso-ért. Az olajkitermelés az ország kőolaj szükségeltének 10%-át fedezte.

Spratly- és Paracel-szigetek és a kilenc vonás.

Vietnámi fennhatóságú szigetek a Vietnámi Háború alatt

Vietnám függetlenedésével, és azzal, hogy az államot kettészelték, nem segítették a konfliktusok elfojtását, mindössze csak elősegítették azt. Észak Vietnámban egy kommunista rendszer épült ki (Vietnámi Demokratikus Köztársaság), melyet a többi kommunista állam támogatott és látott el fegyverrel, például Kína, Szovjetunió és Észak-Korea, míg a déli országrészt, Dél Vietnámot (Vietnámi Köztársaság) az Amerikai Egyesült államok, a Fülöp-Szigetek, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland szolgáltatta fegyverekkel és katonákkal is. A véres konfliktust, amely egy proxi háború volt a két akkori világhatalom között, végül az döntötte el, hogy az amerikai kormányzat kivonult Vietnámból. A szomszédos Kínai Népköztársaság figyelemmel követte az eseményeket és preventív lépéseket is tett az ellen a szcenárió ellen, ha Észak Vietnám nyerne. A Paracel-szigeteken mind Dél Vietnámi, mind Kínai katonák állomásoztak, igaz kisszámban. Egy rutin járőrözés közben Dél Vietnámi egységek, amerikai megfigyelővel észlelték, hogy kínai csapatok érkeznek a szigetekre, majd tengeri konfliktusba is ütköztek egymással, mely összecsapást a kínaiak nyertek, ezzel Kína teljes fennhatósága alá helyezte a Paracel-szigeteket.

A Vietnámi Köztársaság a Sparely-szigetek néhánya fölött tartotta saját hatáskörét, ezek a szigetek voltak a „North Danger Reef” szigetei, mely szigetek mellett fülöp-szigeteki fennhatóságú szigetek is voltak. Adott alkalommal, mikor a fülöp-szigeteki katonák elhagyták szigeteiket, dél vietnámi katonák elfoglalták, zászlójukat kitűzve a területre, ezt a lépést a fülöp-szigeteki tisztek inkább ignorálták, hogy szövetségüket ne kockáztassák Dél-Vietnámmal.

Az amerikai csapatok kivonásával 1973-ban, egyre gyorsabban nyomultak az észak vietnámi kommunisták a Vietnámi Köztársaság fővárosa Saigon (Ho Si Minh-város) felé, az északiak győzelmüket már közel érezték, de volt még egy tüske az oldalukban. Sparely-szigetek közül Dél-Vietnámnak még volt fennhatósága páron, és az északiak féltek attól, hogy egy potenciális offenzíva indulhat a tenger felől. A Vietnámi Demokratikus Köztársaság, ezeket a szigeteket elfoglalta, a dél vietnámi katonákat becsapva halásznak álcázva magukat, 1975 április 9-én, az offenzíva 20 napig tartott és a győzelem 8 kisebb szigetet jelentett az észak vietnámiaknak, és nem sokkal később Saigon is elesett és ezzel vége lett a háborúnak. Ezzel a győzelemmel a Sparely-szigetek nagyja a kommunista, szovjetbarát Vietnámhoz került, mely a régióban több aggodalmat is kiváltott.

Malajzia és Brunei

Az 1980-as évek elején Malajzia közzétette tengeri határairól szóló térképét, melyben a Sparely-szigetek is szerepeltek, melyet a saját exkluzív gazdasági zónájuknak tekintettek, majd Brunei is nyilvánosságra hozta követeléseit és szintúgy saját gazdasági zónájuknak kiáltották azt ki, ez a két zóna melyet a két állam kijelölt, egymásba fut, így a Sparely-szigetek kérdése mellett még a gazdasági zóna felhasználása is kérdéssé vált, hiszen két független államnak vannak követelései ugyan arra a régióra.

Malajzia és Brunei követelései.

Tengerjogi egyezmény megszületése

Az ENSZ Tengerjogi Egyezményének megszületése, egy potenciális megoldással szolgált és azzal a reménnyel, hogy a kérdéses zónák megoldódnak és ezzel a potenciális konfliktusok is elmaradnak. A Tengerjogi Egyezmény leírja a jogokat és a restrikciókat abban az esetben, ha egy állam tengeri területet szeretne magának tudni. Ezt az egyezményt többek közt Kína, Malajzia, a Fülöp-Szigetek és Vietnám is aláírta. Az Egyezmény leírja hogyan kell mérni a parti tenger, a függő övezet, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat szélességét és meghatározza, hogy minden ország 200 tengeri mérföldnyire terjesztheti ki határait. Lehetőség van arra, ha egy ország kontinentális talapzata meghaladja a 200 tengeri mérföldes határt, egy ország kérelmezheti a kiterjesztett kizárólagos gazdasági övezetet, ezzel kapcsolatban az ország fordulhat a Kontinentális talapzat határaival foglalkozó bizottság-hoz, melynek ajánlásai véglegesek és kötelezőek. Annak ellenére, hogy Kína is aláírója volt az egyezménynek, nem az ő javukra alakultak a dolgok.

Kínai követelmények a Dél-kínai tengeren

A Kínai követelések a Dél-kínai tengeren az 1940-es évek végén jelent meg, a híres 9 vonalhúzás (másnéven: Nine-dash line) mely követelések alapjának történelmi evidenciákat hoztak fel, hiába voltak azok kétesek és nagyon régiek. Az 1982-es Tengerjogi Egyezmény aláírásával a legális követeléseik túlnyomó része megcsorbult, hiába az egyezmény, Kína számára a régió fontosabb volt, mint valaha. Történelmi eseményeikre visszatekintve, a kynaiak számára a legrosszabb emlékkép a japán invázió után az a „Megaláztatás évszázada” volt (másnéven: Century of Humiliation). A kínai szemlélet szerint az 1840-1940 közötti megaláztatások évszázadban, a tengeri gyengeség, a tengeren való hadi szempontból versenyképtelenség az európaiakkal szemben az oka annak, hogy Kína, pontosabban a Csing-dinasztia elvesztette, ha függetlenségét nem is de a hatalmának egy részét és a gazdasága feletti irányítást, akár az első, de a második Ópium háborúra gondolva. Kínai szempontból, hogy egy újabb megaláztatást elkerüljön, a tengeren is ki kell terjeszteni a lehető legjobban a hatalmat és az irányítást, ennek nem csak doktrínális vagy ideológiai okai vannak, hanem gazdasági, politikai és geopolitikai okok sorozata is megtalálható ez mögött.

Az 1980-as évek második felében a világ szuper tartályhajóinak 50%-a szelte át a Dél-kínai tengert, amely háromszor nagyobb arány a Szuezi-csatornának átjárásánál és ötszöröse a panama csatornáénak. A régióban olajkitermelő államok, mint a Fülöp-Szigetek vagy Vietnám rendkívül sokat profitált, és saját kőolaj igényeit is tudta csillapítani vele, és energia felhasználásukat is. Kína is lépni kezdett a régióban, és járőrözni kezdett egyre nagyobb számban az általuk követelt területen, mely tevékenység nem volt figyelmen kívül hagyva.

Kína és Vietnám eszkaláció

1987-ben a világ minden tájáról érkeztek küldöttek Párizsban a Nemzetközi oceanográfiai bizottság 14. éves találkozójára, egy olyan hálózat kiépítésének érdekében, amely kutató állomásokat alapítana a világ tájain, a tengerek és óceánok vízszintjének globális mérésének érdekében, és hogy megfigyeljék a vizek emelkedését. Kínának öt kutató állomást kellett felállítania, amelyből egynek a Sparely-szigeteken kellett lennie. Kínaiak felmérték a terepet oceanográfusokkal és Fiery Cross Reef szigetére terveket is megalkottak, mely sziget már kívülre esett a fülöp-szigeteki exkluzív gazdasági zónától, és elég messze volt a lakott vietnámi szigetektől is. Az oceanográfusok viszont nem voltak tisztába a ténnyel, hogy viták vannak Fiery Cross Reef szigetével kapcsolatban, és a sziget másik felén, ami egy különálló szigetrész, vietnámi katonák kezdtek bázist felállítani. A szakemberek további utasításaik az volt, hogy folytassák munkájukat, miközben a kínai hadiflotta kivezényelt négy haditengerészeti hajót, hogy felügyelje a vietnámi csapatokat és a környező szigetek, „Union Bank” (Fülöp-Szigeteki fennhatóság alatt állt) és „Tizard Bank” (Tajvan állta fenntartott sziget) mozgásait. Union Bank szigeténél vietnámi egységek szálltak partra, hiába volt az fülöp-szigeteki exkluzív gazdasági zónához tartozó sziget, mely egységeket a kínai haditengerészet követett, és a kínai sereg kiket a haditengerészet hajója szállított partraszállt és tüzet nyitott a vietnámi katonákra. Az szigetet a kínai sereg elfoglalta, majd a környező szigetekre is kitűzték zászlójukat.

Vitatott szigetek, követelések és a 200 tengeri mérföldes határok.

Az 1990-es évek 2000-ig

Az 1990-es évek relatíve békés időszak volt, a Paracel-szigetek nagy részét Kína kontrolálta, a Sparely-szigetek nagy részét Vietnám tudta magáénak, de megjelent és jelentős pólus lett Kína és a Fülöp-Szigetek is jelen maradt a régióban, Tajvannal együtt. Vietnám és Kín között az előző években történet konfliktusok ellenére több diplomáciai siker is történt, ilyen volt a közös megállapodás alapján megszervezett vállalkozás a Spratly-szigeteken, melynek keretében engedték, hogy külföldi felek is bejárják a régiót és kutassanak, vietnámi és kínai védelem keretein belül. 1994-ben aláírtak egy aktualizáltabb verzióját a Tengerjogi egyezménynek az ENSZ égisze alatt, mely jobban megerősítette a jogi korlátokat, majd 1995-ben aláírtak egy magatartási kódexet, a dél-kínai-tengeri felek, melyben elfogadták, hogy értesítik a másik feleket, ha bármi féle katonai mozgást, gyakorlatot vagy tevékenységet észlelnek a régióban

Források:

DECLARATION ON THE CONDUCT OF PARTIES IN THE SOUTH CHINA SEA. Elérés:

https://asean.org/declaration-on-the-conduct-of-parties-in-the-south-china-sea-2/

A tale of two oil blocks. Elérés: https://www.thestar.com.my/news/nation/2010/05/09/a-tale-of-two-oil-blocks/

 Territorial Claims. Elérés:

https://www.researchgate.net/figure/Territorial-Claims-The-map-above-shows-some-of-the-intersections-and-areas-of-overlap_fig1_354632759

The Graphic Truth: Who claims what in the South China Sea?

Elérés: https://www.gzeromedia.com/the-graphic-truth-who-claims-what-in-the-south-china-sea

HISTORY OF KALAYAAN. Elérés: https://www.kalayaanpalawan.gov.ph/about.html

The latitude/longitude coordinates of eleven dotted- line segments in The Location Map of the South China Sea Islands. Elérés: https://www.researchgate.net/figure/Copy-of-The-Location-Map-of-South-China-Sea-Islands-in-1947-14-000-000_fig6_303699494

Treaty of Peace between Japan and the Republic of China. Elérés: https://en.wikisource.org/wiki/Treaty_of_Peace_between_Japan_and_the_Republic_of_China

Treaty of Peace with Japan (with two declarations). Signed at San Francisco, on 8 September 1951. Elérés: https://treaties.un.org/doc/Publication/UNTS/Volume%20136/volume-136-I-1832-English.pdf

The South China Sea: Complex and Changing. Elérés: https://www.usni.org/magazines/proceedings/2023/january/south-china-sea-complex-and-changing

Timeline: South China Sea: A look into the rising tensions. Elérés: https://www.latimes.com/world/asia/la-fg-south-china-sea-timeline-20160217-htmlstory.html