Bevezetés

A Dél-Korea és Japán közötti történelmi viták a kelet-ázsiai térség legmélyebb és legérzékenyebb kérdései közé tartoznak. A két ország kapcsolatát máig meghatározza a japán gyarmati uralom emlékezete, valamint több területi és erkölcsi vita, amelyek közül kiemelkedik a Dokdo (japánul Takeshima) szigetcsoport hovatartozásának kérdése. A vita túlmutat a területi szuverenitás kérdésén, mivel a múlt feldolgozásának, a nemzeti identitásnak és a nemzetközi jog korlátainak lenyomata is. Jelen tanulmány célja, hogy feltárja, milyen módon járulhat hozzá a nemzetközi jog a dél-koreai–japán történelmi viták rendezéséhez, különös tekintettel a Dokdo/Takeshima ügyre, valamint hogy rávilágítson a jogi megoldások korlátaira a politikai és identitásalapú nézeteltérésekben. A cél egy régre visszanyúló vita széleskörű elemzése és bemutatása, mely a mai napig hatással van a dél-koreai–japán kapcsolatokra, leginkább negatív értelemben, hiszen a vizsgált szigetcsoport hovatartozása éles vitát generál mind Dél-Koreában, mind Japánban. A tanulmány további célja a vita történelmi hátterének és a bilaterális kapcsolatokra való hatásának feltárása, továbbá szó lesz a távol-keleti régió stabilitására gyakorolt hatásáról, és a mediációs törekvésekről is. Emellett kibontásra kerül a szigetcsoport geopolitikai jelentősége, szimbolikája is.

A szigetcsoport körüli vita elemzéséhez célszerű ismerni az elnevezéseket. Dél-Koreában Dokdo-nak, azaz „magányos szigeteknek” nevezik a két fő szigetből és kisebb sziklákból álló szigetcsoportot, míg Japánban Takeshima néven, tehát „bambusz szigetként” ismerik. Érdekesség, hogy ha rákeresünk internetes keresőmotoron a Dokdo/Takeshima kifejezésre, megjelenő találatként Liancourt-szirtet kapjuk, így nevezték el ugyanis a szigeteket 1849-ben francia bálnavadászok saját hajójuk után, és a nyugati országokban is így ismeretes a szigetcsoport. Mind Japán, mind Dél-Korea sajátjának tekinti, és mindkét országot történelmi kötelékek kötik a szigetekhez. Dél-koreai álláspont szerint Japán 1696-ben elismerte koreai területként, miután a két ország halászai összetalálkoztak a szigeteken, viszont Korea Japán általi 1905-ös annexióját követően a japánok is igényt tartanak a szigetcsoportra.

A vita történelmi háttere

A japán kolonizáció hagyatéka

Japán az orosz-japán háború (1904-1905) idején foglalta el Dokdo/Takeshimát, mely a koreai szuverenitás elvételének egyik első lépése volt. A lépés megbotránkozást váltott ki a koreaiakból, mert ezt megelőzően Japán sosem tartott igényt a szigetcsoportra. Az Edo-korszakban (1600-1868) a Tokugawa-kormányzat, később pedig a Meiji-kormány is koreai fennhatóság alattinak tekintette a szigeteket. Ezt követte az az éles fordulat 1905-ben, mely során a japán kabinet terra nulliusként hivatkozott a szigetcsoportra, ezzel indokolva annak inkorporációját a Japán Birodalomba. Gyarmatosítás következtében 1910 és 1945 között a Koreai-félsziget egésze a Japán Birodalomhoz tartozott. Bár 1945 után Korea és a hozzátartozó szigetek, köztük Dokdo is felszabadult, a japánok továbbra is ragaszkodtak a szigetcsoporthoz.

A kairói nyilatkozat, és más II. világháború utáni szerződések szerepe

A dél-koreai nézőpont szerint a szigetcsoport Koreához tartozását három fontosabb, nemzetközileg elismert tényező is erősíti. Az egyik ilyen tényező az 1943-as kairói nyilatkozat: ez Japán feltétel nélküli megadását, Mandzsúria visszaadását Kínának, illetve Korea szabadságát és önállóságát jelölte ki, melynek része az is, hogy Japánnak minden erőszakkal elvett területet, így Dokdo-t is vissza kell adnia. Az 1945-ös potsdami nyilatkozat pedig a kairói nyilatkozatban megfogalmazottakat, és azok végrehajtását erősíti meg. Emellett 1946-ban a szövetséges hatalmak legfelsőbb parancsnokának főhadiszállása a SCAPIN 677-es utasítás szerint kizárta a szigetcsoportot, mint Japán által ellenőrzött és igazgatott területet. Dél-koreai álláspont szerint az 1951-es san fransiscói egyezmény, azaz a Japánnal kötött békeszerződés is azt erősíti meg, hogy Dokdo a független Koreai Köztársaság része. Dél-koreai szempontból akadályokat, japán szempontból viszont lehetőségeket vet fel az 1951-es Japánnal kötött békeszerződés. Az egyezmény megszüntette a háborús állapotokat, és a japán uralom alatt álló kisebb szigetekkel is foglalkozik a 2a cikkelyben:

„Japán, elismerve Korea függetlenségét, lemond Koreával kapcsolatos minden jogáról, tulajdonjogáról és igényéről, beleértve a szigeteket is: Quelpart, Port Hamilton és Dagelet [Ullungdo].”

Az egyezmény azonban nem említi Dokdo-t egyáltalán. A koreaiak szerint az egyezmény kiemelt három fontosabb Koreához tartozó szigetet a 3215 közül, pusztán a helyzet felvázolása képpen. Dokdo megnevezésének hiánya így nem jelentőségteljes, hiszen sok más koreai sziget sem került külön név szerint említésre. Valószínűleg a szigetcsoport kiemelt megnevezésének hiányában ragaszkodott, és ragaszkodik Japán továbbra is Dokdo/Takeshimához: a szigetcsoport megjelölésének hiánya olyan hivatkozási alapot ad a szigetországnak, melynek köszönhetően komoly érvekkel tudja alátámasztani, miért jogosult a szigetek birtoklására.

A szigetcsoport körüli vita a nemzetközi jog számos alapelvét érinti. Japán álláspontja szerint a szigetek 1905-ös inkorporációja a terra nullius elvén alapult, azaz olyan területről volt szó, amely nem tartozott senki fennhatósága alá. Ezzel szemben Dél-Korea a történelmi dokumentumokra és a tényleges, folyamatos uralomra (az effectivité elve alapján) hivatkozik. A két fél közötti eltérő jogértelmezés jól mutatja, hogy a nemzetközi jogi érvek érvényesítése politikai akarat nélkül nehezen vezet eredményre.

Dokdo/Takeshima geopolitikai jelentősége

A szigetcsoport, mint kiemelt stratégiai helyszín

Feltehetjük a kérdést, hogy miért tart több évtizede ez a vita, miért ragaszkodik az egyébként meglehetősen kicsi szigetekhez mindkét ország? A kérdésre három nagyobb szempont figyelembevételével érdemes válaszolni. Az első a katonai szempont: manapság Dél-Korea stratégiai bázisként használja a szigetcsoportot, olyan radarrendszert működtet rajta, mellyel könnyen figyelemmel tudja követni az orosz csendes-óceáni flották mozgását, illetve a japán és észak-koreai hajókat is. Ha Japánhoz tartozna a szigetcsoport, hasonlóan tudnák alkalmazni a potenciális orosz, észak-koreai vagy kínai veszélyek gyors kiszűrésére. Mindkét ország a múlt értékes tanulságait figyelembe véve igyekszik magáénak megtartani vagy megszerezni a stratégiailag fontos helyen elhelyezkedő szigetcsoportot, ugyanis az orosz-japán háború idején 1905-ben Japán úgy tudott győzedelmeskedni a Japán (Keleti)-tengeren, hogy megfigyelőtornyot építettek Dokdo/Takeshimán.

Környezeti erőforrások

Dokdo/Takeshima és a környező területek jelentős értéket képviselnek számos ágazat számára, ezek közé tartozik a halászat, az ökológia, a geológia és az óceántudomány is. A régió vizei rengeteg planktonnak és vándorló halnak ad otthont, egyedi tengeri növényei pedig az Északi-tengeriéhez vagy a Jeju-szigetéhez hasonlóak. A terület geológiai helyszínként is szolgál, bemutatva a tengerfenék domborzatának fejlődését. Elhelyezkedése miatt ideális hely a halászhajók számára pihenéshez, mint biztonságos bázispont, az óceántudomány számára pedig kiemelkedően jó hely az óceán állapotának mérésére a pontos időjárás-előrejelzésekhez. A vizek a környezetvédelmi és óceánipari kutatások bázisául is szolgálnak, megelőzve az óceánszennyezést. Emellett a Keleti-tenger felségvizei gázhidrátokat tartalmaznak, egy olyan kristályos szilárd anyagot, amely hatalmas mennyiségű földgázt tárol. Ezek a gázhidrátok egyre keresettebbek, mivel a kőolaj kimerülése és a környezetvédelmi aggodalmak egyre nőnek napjainkban. Japán Oroszországgal és az Egyesült Államokkal együtt csúcstechnológiát fejlesztett a gázhidrátok feltárására, melynek célja volt, hogy 2016-ra kereskedelmi forgalomba hozza azokat. Tekintettel a tengerfenéki erőforrások értékére és a katonai stratégiai jelentőségére, érthető miért tart Japán kitartóan igényt Dokdo/Takeshimára.

A vita hatása a kétoldalú kapcsolatokra

A szigetcsoport, mint koreai nemzeti szimbólum

Dél-Korea számára Dokdo a japán megszállás alatt elszenvedett atrocitások emlékét őrzi, és a szigetek feletti szuverenitás megtagadása az imperializmus áldozatainak történelmi emlékezetének tagadásának tekinthető. A koreaiak úgy vélik, hogy Japán Dokdo-ra vonatkozó igényei az erőszakos kapzsiságuk felélesztésére utaló jelek. A koreaiak szerint Japán megsérti az állampolgárok jogait és sérti a nemzeti becsületüket is, nem hajlandó valódi megbánást tanúsítani a gyarmatosítás alatt okozott károkért. Mindezek tekintetében kijelenthető, hogy a szigetekre vonatkozó koreai igény a múltbeli szenvedésekből és megalázottságból ered, erős érzelmeken alapszik. Dél-Korea számára Dokdo, és annak megtartása a nacionalizmus kiteljesedése, a japán hegemónia elleni küzdelem szimbólumaként szolgál.

Diplomáciai konfliktusok

2005-ben a japán Shimane prefektúra közgyűlése megszavazta a Takeshima-nap létrehozásáról szóló rendeletet, amely Takeshima annektálásának centenáriumát jelölte. Ez diplomáciai feszültséget okozott Dél-Korea és Japán között, amire válaszlépésként a koreai Dél-Gyeongsang tartománybeli Masan városának közgyűlése 2005 áprilisában kihirdette a Taemado-napot, míg Észak-Gyeongsang tartomány 2005 júniusában Dokdo-hónapot hirdetett. A Takeshima-nap kihirdetése tovább mélyítette a két ország közötti feszültséget. 2011-ben a Japánban rendezett ünnepség igencsak szokatlan volt, mivel kormányzati tisztviselők is részt vettek rajta, és Shimane prefektúra a központi kormányzat figyelmét és támogatását kérte a Dokdo/Takeshima-vita kapcsán. A japán kormány 2006-ban nacionalista irányba változtatta meg oktatáspolitikáját, melynek eredménye, hogy a területi kérdések megjelentek az általános, közép- és középiskolai tantervekben, valamint referenciaanyagokban is. A Japán és Dél-Korea közötti vita 2008-ban elmérgesedett. 2008 júliusában a japán oktatási minisztérium új kézikönyvet adott ki, amelyben ösztönzik a tanárokat, hogy a japán diákoknak azt tanítsák, hogy a szigetek Japánhoz tartoznak. Dél-Korea válaszul visszahívta tokiói nagykövetét. Észak-Korea, (amely technikailag még mindig háborúban áll Dél-Koreával) bírálta Japánt, és a területi terjeszkedés militarista szélhámosságának nevezte a lépést. A dél-koreai vágy, hogy felülmúlják Japánt, és a félelem attól, hogy egy nagyobb szomszéd újból leigázza őket, erőteljes hajtóerő a második világháború után született koreaiak körében is.

2012-ben Lee Myung-bak dél-koreai elnök meglátogatta a vitatott hovatartozású szigetek egy részét, ami fokozta a diplomáciai feszültséget Japánnal. A látogatást követően Japán visszahívta dél-koreai nagykövetét, és tiltakozásul elhalasztotta a két ország pénzügyminisztereinek találkozóját. Noda Yoshihiko japán miniszterelnök bírálta a látogatást, és sajnálatát fejezte ki, mivel eddig mindkét ország a kapcsolatok javításán dolgozott. Lee elnök látogatása volt az első dél-koreai vezető által tett látogatás, amely jelentős politikai állásfoglalást jelentett, és katonai figyelmet is felkeltett, mivel Dél-Korea megerősítette a térség biztonságát. A helyzet a japán-dél-koreai kapcsolatok folyamatos kihívásait tükrözi, amelyek történelmi sérelmekhez és területi követelésekhez egyaránt kapcsolódnak.

Napjainkban továbbra is feszültségek forrása a szigetcsoport körüli vita. 2024 nyarán Dél-Korea határozottan tiltakozott, miután Japán újból kinyilvánította területi igényeit a Dokdo/Takeshima szigetekre. A koreai külügyminisztérium és a védelmi minisztérium magas rangú tisztviselőket hívott a szöuli japán nagykövetségre, hogy panaszt tegyenek Japán álláspontja miatt. Mindkét minisztérium hangsúlyozta, hogy Dokdo/Takeshima történelmi, földrajzi és jogi alapokon Dél-Korea tulajdonjoga. Figyelmeztettek, hogy fel fognak lépni bármilyen japán beavatkozás ellen, és hangsúlyozták, hogy Japán követelései akadályozzák a kétoldalú kapcsolatok fejlődését.

A regionális stabilitásra gyakorolt hatás

Kína gyors gazdasági növekedése és iparosodása növekvő regionális önérvényesítő képességhez vezetett, ami aggodalmat kelt a távol-keleti régió országaiban. Japán és Dél-Korea területi vitájának esetleges megoldása minta lehet a Kínával folytatott szigetviták rendezésére. Kína igényt tart a Senkaku-szigetekre, ami feszültséget okoz Japánnal, azonban Japán engedményei a Dokdo/Takeshima vitában előnyösek lehetnek a Senkaku-vitában is. Japánnak a többi területi vitában Kína fenyegetésére kell összpontosítania, átgondolva a igényeinek fontossági sorrendjét, előtérbe helyezve az adott vita valóban sikeres megoldását. Dél-Koreának szintén területi vitája van Kínával az Ieodo-zátony miatt, amelynek hasonló módon előnyére válhatna a Japánnal való békés megegyezés a szigetcsoport körüli vitában. A hidegháború lezárását követő átrendeződés után, főként napjainkban az USA szerepe a Japán és Dél-Korea közötti feszültségek csillapításában csökkent, így a térségben hatalmi vákuum keletkezett. Mind Japán, mind Korea érdekelt abban, hogy megvédje területi igényeit, válaszul Kína magabiztosságára. A Dokdo/Takeshima vita határozott megoldása célszerű lenne, mivel ez hozzájárulhat a tartós regionális stabilitáshoz és mindkét ország vezető szerepéhez.

A nemzetközi jog eszközei és korlátai a vitarendezésben

A japán kormányzatok többször is igyekeztek a Nemzetközi Bíróságra (ICJ) vinni Dokdo/Takeshima ügyét, azonban minden próbálkozás sikertelen volt eddig, Szöul álláspontja szerint ugyanis nem is kérdéses, hogy kihez tartoznak a szigetek. Az elutasítás jogi alapja, hogy a Nemzetközi Bíróság joghatósága csak akkor érvényesül, ha mindkét fél kifejezetten elfogadja azt (ICJ Statútum 36. cikk). Regionális szinten olyan szervezetek melyeknek Dél-Korea és Japán is tagja (APEC, ASEAN+3, East Asia Summit) lényegében tudomást sem vettek a problémáról. A 35 évig tartó japán gyarmati uralom a mai napig nagyon erősen hat a két ország kapcsolataira, főként amiatt, mert a felek máshogy interpretálják a múltbeli eseményeket. A tény, hogy Japán nem ismeri el hibaként a gyarmatosítást, a koreai közvélemény erős ellenszenvét váltja ki. Ebből következik, hogy a Dokdo/Takeshima szigetek státuszának Japán általi ismételt megkérdőjelezése koreai szempontból a nemzeti integritás, függetlenség, és biztonság elleni veszélyt jelenti, és ezek megvédése a történelmi igazságosság része. Mindeközben Japán kevésbé érzelmi-történelmi alapon közelíti meg a kérdést, inkább jogi szempontból vizsgálja azt, ezért is vinné a Nemzetközi Bíróság elé a vitát: számukra az tisztázandó, hogy mi az államé, és mi nem. A hasonló ügyek, mint az Island of Palmas (1928) vagy a Minquiers és Ecrehos (1953) esetek, rávilágítanak arra, hogy a nemzetközi bírósági gyakorlat általában az effektív uralmat részesíti előnyben a pusztán történelmi jogcímekkel szemben. A Dokdo/Takeshima ügyben ez Dél-Korea pozícióját erősítené, mivel a szigeteket ténylegesen Szöul igazgatja, japán civil vagy katonai jelenlét nélkül.

Tengerjogi és emberi jogi vonatkozások

A vita nem csupán szuverenitási, hanem tengerjogi kérdéseket is felvet. Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS, 1982) alapján a szigetek hovatartozása meghatározza az adott állam kizárólagos gazdasági övezetét (EEZ), amely a környező tengeri erőforrások (halászat, gázhidrátok) feletti ellenőrzést is jelenti. A Japán és Dél-Korea létrejött 1998-as halászati megállapodás ideiglenes kompromisszumot hozott, de a szuverenitási kérdést nem oldotta meg. A történelmi felelősség és emberi jogi dimenziók is szorosan kapcsolódnak a vitához. A koreai fél számára a japán gyarmatosítás és a komfortnők ügye a kollektív történelmi emlékezet része, amely a nemzeti identitás és igazságérzet szerves eleme. Ebből következik, hogy a jogi rendezés nem pusztán területi kérdés, hanem morális és politikai dimenzióval is bír. A nemzetközi jog eszközei, mint az állami felelősség elve vagy a reparációs megállapodások, korlátozottan tudják orvosolni az ilyen típusú sérelmeket.

 Összegzés

A dél-koreai–japán történelmi viták, különösen a Dokdo/Takeshima kérdés, jól példázzák a nemzetközi jog lehetőségeit és korlátait. Bár a jog eszköztára elvileg alkalmas lenne a rendezésre (a Nemzetközi Bíróság, a tengerjog, valamint az állami felelősség elvei révén), a gyakorlatban a politikai és identitásalapú tényezők felülírják a jogi racionalitást. A konfliktus nem csupán területi, hanem a múlt feldolgozásáról és a nemzeti önazonosságról is szól. Így a nemzetközi jog csak akkor töltheti be valódi béketeremtő szerepét, ha a felek hajlandók a történelmi narratívák helyett a közös jogi értelmezés irányába mozdulni.

A tanulmány írása során rendkívül nehéz volt navigálni a koreai és japán narratívák, az azokon alapuló források között. Igyekeztem olyan nemzetközi anyagokat felhasználni, amelyek a pártatlanságra törekednek, és ha mégis az egyik félhez kapcsolódó forrás elemzése mellett döntöttem, jelöltem, hogy az melyik ország álláspontja. További nehézségeket okoz a téma körüljárásában a mély történelmi sebekből fakadó nézeteltérések feltárása. Számos olyan tényező van, mely a vitát továbbra is táplálja: a koreai nacionalizmus egyes vonásai, valamint a tény, hogy Japán figyelmen kívül hagyja a gyarmatosító múltja által okozott feszültségeket. A vita rendezésében megoldás lehet a nemzetközi intézmények hatásosabb fellépése, de szükség lehet mind a dél-koreai, mind a japán nacionalizmus enyhülésére, továbbá a japánok egyértelmű, mindrenre kiterjedő bocsánatkérésre való hajlandóságára.

Máthé Emese

Forrásjegyzék

A War of Memories: Dissecting the Dokdo/Takeshima dispute. Global Asia. https://www.globalasia.org/v7no3/feature/a-war-of-memories-dissecting-the-dokdotakeshima-dispute_mikyoung-kim

BBC News. (2012, August 10). Profile: Dokdo/Takeshima islands. https://www.bbc.com/news/world-asia-19207086

BBC News. (2012, August 10). South Korea’s Lee Myung-bak visits disputed islands. https://www.bbc.com/news/world-asia-19204852

Bowman, G. (2014). Why Now is the time to resolve the Dokdo/Takeshima dispute. Western Reserve Journal of International Law, 46(1), 433. https://scholarlycommons.law.case.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1046&context=jil

Cho, J., Kim, H., & Choi, J. Y. (2009). The Dokdo/Takeshima Dispute between Korea and Japan: Understanding the Whole Picture*. Pacific Focus, 24(3), 365–378. https://doi.org/10.1111/j.1976-5118.2009.01030.x

Choe, Yon-Ho. (2023, November 2). Japan’s 1905 incorporation of Dokdo/Takeshima: A Historical perspective 日本による 1905 年の獨島・竹島編入 歴史的に見て. The Asia-Pacific Journal: Japan Focus. https://apjjf.org/2015/13/8/yong-ho-choe/4290

International Court of Justice: Island of Palmas case. https://legal.un.org/riaa/cases/vol_ii/829-871.pdf

International Court of Justice: Minquiers and Ecrehos (France/United Kingdom). https://www.icj-cij.org/case/17

Lee, Seokwoo. DYKE, Jon M. Van. The 1951 San Francisco Peace Treaty and Its Relevance to the Sovereignty over Dokdo. Internetes hozzáférés: https://scholarspace.manoa.hawaii.edu/server/api/core/bitstreams/12ac45b8-9c38-4d99-9cc6-28571f93bcbc/content

Ministry of Foreign Affairs, Republic of Korea: Dokdo – Beautiful Island of Korea. https://dokdo.mofa.go.kr/eng/pds/pdf.jsp

Northeast Asian History Network. http://contents.nahf.or.kr/english/item/level.do?levelId=eddok_003e_0040_0030

Sang-Hun, C. (2008, September 1). Desolate dots in the sea stir deep emotions as South Korea resists a Japanese claim. The New York Times. https://www.nytimes.com/2008/08/31/world/asia/31islands.html

Spandler, K. (2012, November 24). The Dokdo/Takeshima Dispute – Power, Institutions, and Identities in East Asia’s ‘other’ territorial conflict – IFAIR. https://ifair.eu/2012/11/24/the-dokdotakeshima-dispute-power-institutions-andidentities-in-east-asias-other-territorial-conflict/

The Korea Times. (2024, July 12). Korea urges Japan to drop its repeated claim to Dokdo in defense white paper. https://www.koreatimes.co.kr/www/nation/2024/07/281_378528.html

Welcome to the United Nations: Statue of Internatinal Court Justice. https://legal.un.org/avl/pdf/ha/sicj/icj_statute_e.pdf