KÜLPOLOGIKA

A globális terrorizmus helyzete és fejlődési irányai a legújabb adatok tükrében

Szerző: | ápr 7, 2026 | Afrika, Amerika, Ázsia, Elemzés, Európa, Háború

A nemzetközi biztonságpolitikai tervezés ma már elképzelhetetlen a globális terrorizmus folyamatosan alakuló dinamikájának és társadalmi utórengéseinek egzakt mérése nélkül. Ebben az elemzésben a világ legátfogóbb tematikus statisztikai jelentésére támaszkodva ismertetjük az elmúlt időszak legfontosabb fejleményeit, végigkövetve a fenyegetések földrajzi átrendeződését és a legújabb radikalizációs trendeket.

Az intézet és a mutató

A terrorizmus társadalmi és gazdasági hatásainak mérésére hivatott Global Terrorism Index 2026-os, tizenharmadik kiadása rendkívül átfogó képet fest a nemzetközi biztonsági környezet folyamatos alakulásáról. Ezt az évente publikált elemzést a Sydneyben alapított Institute for Economics and Peace készíti el. Az intézmény egy független, nonprofit think tank, amelynek legfőbb küldetése, hogy a globális politikai fókuszt a puszta konfliktuskezelésről a proaktív béketeremtésre irányítsa. Filozófiájuk alapköve, hogy a béke nem egyszerűen a fegyveres harcok hiányát jelenti, hanem az emberi jólét, a gazdasági fejlődés és a társadalmi stabilitás egyik legfontosabb, egzakt módon is mérhető mutatója. A szervezet igazán kiterjedt nemzetközi jelenléttel bír, hiszen ausztráliai központja mellett regionális irodákat működtet New Yorkban, Hágában, Abujában, Nairobiban és Manilában is. Céljaik elérése érdekében számos kormányközi szervezettel dolgoznak együtt azon, hogy számszerűsítsék és a szélesebb nyilvánosság számára is érthetővé tegyék a béke valós gazdasági értékét. A kutatásuk alapját és a terrorizmus index gerincét a Dragonfly elemzőcég Terrorism Tracker elnevezésű adatbázisa adja. Ez a technológiailag és módszertanilag is rendkívül robusztus rendszer a 2007-es évtől kezdődően minden egyes nyílt forráskódú terrorcselekmény strukturált feljegyzését tartalmazza, ezáltal felbecsülhetetlen értékű alapot nyújtva a bűnüldöző szervek, a kormányok és a tudományos kutatók munkájához.

A mutató végső kiszámítása egy összetett metodológián nyugszik, amely jelenleg 163 ország helyzetét elemzi. Az értékelési folyamat során a szakértők nem csupán az adott évben elkövetett terrortámadások puszta számát veszik górcső alá, hanem a halálos áldozatok és a sebesültek mennyiségét, illetve a túszul ejtett civilek és katonák arányát is beépítik a képletbe. Mindezeket a változókat eltérő matematikai súlyozással kezelik, majd egy ötéves súlyozott átlagot képeznek belőlük. Ezzel az időbeli csúsztatással képesek a leginkább hűen visszatükrözni a terrorizmus hosszú távú, a társadalmi szövetet roncsoló pszichológiai hatásait, mivel egy-egy súlyosabb tömeggyilkosság traumája és gazdasági utórengése évekig velünk marad.

Országok terrorizmusban való érintettsége a Global Terrorism Index 2026-os jelentése alapján. Forrás: IEP

A globális terrorizmus legfontosabb kortárs trendjei

2025 során a terrorizmus világszintű hatása érezhető enyhülést mutatott, ami a felszínen bizakodásra adhat okot a nemzetközi közösség számára. A halálos áldozatok száma olyan 28%-al csökkent az előző időszakhoz képest, így alig több mint 5500 ember vesztette életét ilyen jellegű cselekmények következtében, míg a támadások száma 22%-os visszaesést produkált. Ez a javulás ráadásul rendkívül széleskörű volt, hiszen 81 országban regisztráltak pozitív elmozdulást, és csupán 19 államban romlott a helyzet. Ez a szám az index történetének legalacsonyabb romlási aránya, ami arra utal, hogy bizonyos régiókban a terrorellenes erőfeszítések valóban gyümölcsözőek. Ugyanakkor az összképet erősen beárnyékolja az a tény, hogy a megmaradó erőszak elképesztő módon koncentrálódott. Az összes halálos áldozat közel hetven százaléka mindössze öt államhoz köthető, nevezetesen Pakisztánhoz, Burkina Fasóhoz, Nigériához, Nigerhez és a Kongói Demokratikus Köztársasághoz.

A legveszélyeztetettebb országok listáját idén története során először Pakisztán vezeti, maga mögé utasítva az afrikai válsággócokat. A pakisztáni helyzet drasztikus romlása nagyon szorosan összefügg a tálibok afganisztáni hatalomátvételével, amely hatalmas lélektani lökést és fizikai hátországot biztosított a helyi radikális fegyvereseknek. Különösen a nyugati határvidékeken elhelyezkedő területeken lángolt fel a konfliktus, ahol a szomszédos országokkal ápolt feszült viszony tovább rontja a stabilitást. Az áldozatok száma Pakisztánban az elmúlt tíz év legmagasabb szintjére ugrott vissza. Ezzel szemben Burkina Faso, amely az előző két évben még a globális lista élén állt, most a második helyre szorult. Noha a nyugat-afrikai országban az áldozatok puszta száma negyvenöt százalékkal esett vissza, a helyzet továbbra sem nevezhető megnyugtatónak. A támadások egyedi halálozási aránya ugyanis megnőtt, ami azt mutatja, hogy a militáns csoportok ritkábban, de sokkal pusztítóbb és célzottabb akciókat hajtanak végre a hadsereg, illetve a rendvédelmi szervek ellen.

Mindeközben Nigéria és a Kongói Demokratikus Köztársaság szintén a helyzet drámai romlását volt kénytelen elkönyvelni. Nigériában regisztrálták a legnagyobb abszolút növekedést a halálos áldozatok számában, ami a különféle iszlamista frakciók és a Boko Haram fegyveresei közötti könyörtelen területi harcoknak, valamint a mélyülő gazdasági válságnak a következménye. Kongó pedig az index méréseinek kezdete óta a legrosszabb pozícióját érte el, miután a radikális fegyveresek elkezdték kifejezetten a vidéki keresztény közösségeket, a templomokat és még a temetéseket is célba venni, óriási rettegést keltve a polgári lakosság soraiban.

Terrorizmus általi elhalálozások száma a top 5 terrorizmus súlytotta- és a világ egyéb országára leképezve 2024 és 2025-ben. Forrás: IEP

A legveszélyesebb terrorszervezetek és a harctéri innovációk

A nemzetközi terrorizmus színterét a mai napig néhány kiválóan szervezett, a határokon is könnyedén átnyúló hálózat uralja, mint például az Iszlám Állam és a hozzá lazábban kötődő regionális szervezetek, amelyek hosszú évek óta a világ leghalálosabb formációjaként őrzik pozíciójukat. Habár a csoport a korábbi évekhez képest jóval kevesebb országban volt jelen aktívan, és a nekik tulajdonított incidensek száma is némileg apadt, mégis az összes globális merénylet majdnem tizenhét százalékát ők követték el. Megfigyelhető egy nagyon határozott földrajzi eltolódás is a szervezet életében. Fókuszuk a Közel-Keletről és Észak-Afrikából szép lassan áthelyeződött a Szaharától délre fekvő afrikai területek irányába, ahol a támadásaik száma egyetlen év leforgása alatt a duplájára nőtt. A második legpusztítóbb hálózat a Száhel-övezetben tevékenykedő Dzsamaat Nuszrat al-Iszlám val-Muszlimin, amely a hagyományos fegyveres rajtaütések mellett rendkívül kártékony új taktikákat is alkalmaz a mindennapokban. Különösen Mali és Burkina Faso területén kezdték el a nagyobb városok kíméletlen gazdasági blokádját, amellyel az állami élelmiszer- és üzemanyag-ellátási láncokat próbálják elvágni, ezzel kényszerítve behódolásra az amúgy is gyenge lábakon álló hivatalos kormányzatokat.

A legveszélyesebb csoportok között a harmadik helyet a pakisztáni tálib mozgalom foglalja el. Ők voltak az egyetlen olyan elit terrorszervezet, amely képes volt érdemben növelni a halálos áldozatainak számát az elmúlt évben. A negyedik helyen a szomáliai as-Sabáb áll, amely bár statisztikailag némileg visszaszorult, a valóságban mégis hatalmas és összehangolt katonai offenzívákat indított a szomáliai főváros irányába. Tökéletesen használták ki a nemzetközi békefenntartó missziók átalakulásából fakadó hatalmi űrt, a helyi kormányzati feszültségeket és a tengeri útvonalakon érkező új fegyverszállítmányokat. A harctéri módszerek fejlődése eközben a világ más pontjain is riasztó méreteket öltött. A dél-amerikai kontinensen például Kolumbia visszakerült a tíz leginkább érintett ország közé, miután a különböző baloldali szakadár gerillacsoportok és illegális fegyveres formációk elkezdték alkalmazni az ukrajnai háborúban megismert dróntechnológiákat. A robbanóanyaggal felszerelt, sok esetben teljesen hétköznapi kereskedelmi forgalomban is kapható pilóta nélküli légi járművek bevetése drasztikusan megnövelte a kolumbiai rendőrség és hadsereg emberveszteségeit, egy eddig ismeretlen, nehezen kivédhető dimenziót nyitva a latin-amerikai aszimmetrikus hadviselésben.

Top 10 terrorizmus által súlytott ország 2011 és 2025 között. Forrás: IEP

Radikalizáció és a nyugati világ új kihívásai

Annak ellenére, hogy a nemzetközi terrorizmus epicentrumai vitathatatlanul a fejlődő világ mély válságokkal küzdő régióiban találhatók, a stabilnak hitt nyugati társadalmak egy rendkívül éles és sokkoló növekedéssel találták szembe magukat. Európában és Észak-Amerikában a terrorcselekmények áldozatainak száma megdöbbentő mértékben, 280%-al emelkedett egyetlen év alatt. Ezt a statisztikát nagyrészt néhány kiemelkedően magas áldozatszámmal járó támadás alakította ki. Ide tartozik a Sydney melletti Bondi Beach-en elkövetett tragikus lövöldözés, ahol két dzsihadista indíttatású elkövető célzottan zsidó származású ausztrálokat gyilkolt meg, de ide sorolható az a New Orleans-i gázolásos teherautós merénylet is, amely az Egyesült Államokban követelt számos emberéletet. Ezen túlmenően láthatóan megugrott a politikai színezetű, konkrét terrorista szervezetekhez nem feltétlenül köthető erőszakcselekmények száma is a tengerentúlon.

A nyugati döntéshozók számára a legmélyebb aggodalomra a fiatalok, sőt sok esetben a tinédzserek és kiskorúak felgyorsult radikalizációja ad okot, hiszen a terrorizmussal kapcsolatos európai és amerikai nyomozások több mint negyven százaléka ma már ezt a sérülékeny korosztályt érinti, ami egészen elképesztő, háromszoros növekedést jelent a pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A radikalizációs folyamat, amely a múlt évtizedben még hosszú hónapokig vagy akár évekig is elhúzódott a különféle rejtett sejtekben, a digitális térnek köszönhetően ma már sokszor hetek alatt végbemegy. Az algoritmusok által felerősített radikális propaganda, a vizuálisan vonzó, de erőszakos rövid videók és az online elszigeteltség a fiatalokat egy rendkívül kiszámíthatatlan, úgynevezett hibrid extremizmus felé sodorja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elkövetők már nem egyetlen, jól strukturált és koherens ideológiát követnek, hanem különféle szélsőjobboldali, dzsihadista, intézményellenes és nőgyűlölő nézeteket gyúrnak össze egyéni frusztrációik feloldására.

Rendkívül beszédes és egyben szomorú statisztikai tény, hogy a nyugati világban szélsőségessé váló fiatalok óriási többsége komoly pszichológiai traumákon, családi elhanyagoltságon vagy érzelmi bántalmazáson esett át a folyamat megindulását megelőzően. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a kiskorúak által tervezett merényleteket a hatóságok az esetek túlnyomó részében még az elkövetés előtt meghiúsítják, mivel a fiatalok kevésbé óvatosak a digitális lábnyomukkal, szemben a sokkal halálosabb magányos felnőtt elkövetőkkel. Ez a társadalmi jelenség egészen élesen elüt az afrikai kontinensen tapasztalható radikalizációs trendekről. A Szaharától délre fekvő területeken a fiatalok fegyveres csoportokhoz való csatlakozását a legritkább esetben hajtja az online elidegenedés vagy az identitásválság. Ehelyett az elsődleges mozgatórugó a teljes gazdasági kilátástalanság, a mindennapos éhezés, valamint az állami biztonsági erők által elkövetett súlyos emberi jogi visszaélések. Az afrikai toborzások döntő többségében az állami védelem hiánya és a hivatalos szervek erőszakossága az az utolsó lökés, amely a helyi ifjúságot végleg a terrorszervezetek táborába kényszeríti.

A határvidékek szerepe a modern terrorizmusban

A kortárs terrorizmus földrajzi eloszlásának egyik leginkább szembetűnő és elemzésre érdemes sajátossága a nemzetközi határvidékekhez való erős kötődés. A begyűjtött adatok kristálytisztán rávilágítanak, hogy a vizsgált terrortámadások több mint 41 százaléka egy-egy országhatár ötven kilométeres körzetében dördül el, és a támadások közel kétharmada sem esik távolabb száz kilométernél ezen demarkációs vonalaktól. Ez a figyelemre méltó tendencia ráadásul folyamatosan és határozottan erősödik az elmúlt tizenöt év tendenciáit vizsgálva. A határmenti régiók ellenállhatatlan vonzereje a terrorszervezetek számára elsősorban abban rejlik, hogy ezek a zónák a legtöbb esetben teljesen kívül esnek a központi államhatalom tényleges és hatékony ellenőrzésén. A nehéz, gyakran hegyvidéki vagy dzsungeles terepviszonyok, a fővárosoktól való nagy távolság és az alapvető infrastruktúra hiánya miatt ezek a területek ideális búvóhelyet, zavartalan toborzási bázist és elszigetelt kiképzőközpontot biztosítanak a fegyvereseknek.

A nemzetközi politikai határok ezenfelül rendkívül komoly fizikai és jogi akadályt képeznek a reguláris állami biztonsági erők számára, mivel a dörzsölt terroristák a mindennapokban könnyedén és rutinszerűen használják ki a szomszédos országok közötti titkosszolgálati koordináció hiányát vagy az olykor nyílt politikai érdekellentéteket. Egy esetleges katonai csapás vagy átfogó razzia elől villámgyorsan átlépnek a határon egy olyan semleges területre, ahol az őket üldöző nemzeti hadsereg már nem intézkedhet a diplomáciai botrány kockázata nélkül. Nem véletlen, hogy a világ legmakacsabb, szinte kiirthatatlan terrorfészkei mind ilyen senkiföldjén találhatók. Klasszikus példaként említhető az Afganisztán és Pakisztán közötti, törzsi alapon szerveződő hegyvidék, a Kolumbia és Venezuela közötti áthatolhatatlan dzsungel, a közép-afrikai Száhel-övezet hármas határa, vagy éppen a sokat szenvedett Csád-tó medencéje. Ezeken az elzárt helyeken a klasszikus nemzetállami keretek teljesen felbomlanak, a közös nyelvi és törzsi kötelékek a határokon átívelve fonják össze a lakosságot, az illegális árucsempész hálózatok pedig teljesen zavartalanul mosódnak össze a nemzetközi terrorfinanszírozással.

Az Iszlám Állam határmenti aktivitása a Száhel-övezetben 2017-2025 között. Forrás: IEP

Konklúzió

A globális terrorizmus legfrissebb statisztikái és elemzései egy meglehetősen ambivalens képet festenek a világ jelenlegi biztonsági állapotáról. Egyrészről az áldozatok és a regisztrált támadások számának nemzetközi szintű csökkenése egyértelműen bizonyítja, hogy az összehangolt terrorellenes intézkedések, a fegyveres konfliktusok bizonyos területeken történő lezárása és a hatékonyabb hírszerzési munka képesek érdemben visszaszorítani az erőszakot. Másrészről viszont az erőszak a valóságban nem tűnik el nyomtalanul, hanem alakot vált és új, sokkal sérülékenyebb régiókba koncentrálódik. A Száhel-övezet már-már katasztrofális biztonsági helyzete, a határvidékek teljes ellenőrizhetetlensége és a nyugati fiatalok riasztó sebességű, a virtuális térben zajló radikalizációja mind arra hívják fel a döntéshozók figyelmét, hogy a terrorizmus egy rendkívül képlékeny fenyegetés, amely folyamatosan alkalmazkodik a megváltozott geopolitikai, társadalmi és technológiai viszonyokhoz. A jövőbeli béketeremtő erőfeszítéseknek a sikerek megőrzése érdekében már nemcsak a puszta katonai győzelemre kell fókuszálniuk. Legalább ekkora hangsúlyt kell fektetniük az afrikai mélyszegénység strukturális felszámolására, a szomszédos országok közötti határmenti együttműködések diplomáciai erősítésére, valamint a nyugati társadalmakban elszigetelten élő, a digitális tartalomfogyasztásnak kitett fiatalok mentális és pszichológiai védelmére. Ezek nélkül a komplex lépések nélkül a fizikai erőszak visszaszorítása csupán átmeneti és látszólagos maradhat.

Források