A Hans-sziget és a Whisky háború

Szerző: Bata Andrea | aug 11, 2025 | Amerika, Európa, Háború, Történelem

Első pillantásra a Hans-sziget körüli évtizedes vita bár alig tűnik többnek egy lábjegyzetnél a nemzetközi területi viszályok nagykönyvében, annál érdekfeszítőbb konfliktus volt. A modern történelem egyik legkülönlegesebb területi vitája.

Miért fontos az Északi-sarkvidék?

Ahogy az éghajlatváltozás a sarkvidékre gyakorolt hatásai felgyorsulnak, a technológiai fejlődésnek hála olyan erőforrások is kitermelhetőek, amelyekre eddig nem volt lehetőség. A fagyos jégtakaró alapvetően megnehezíti a kitermelést, ugyanis a fúrás, ami egyébként is költséges beruházás szignifikánsan nehezebb a permafroszt miatt, ez azonban olvad. Ebből következtethető, hogy a terület a maga gazdasági jelentősége miatt geopolitikai feszültségeknek fog adni és ad is otthont. A terület a gazdasági mellett stratégiai jelentőséggel is bír a nemzetközi színtéren, ez pedig abból ered, hogy földrajzi elhelyezkedése révén átjárót képez az Atlanti- és a Csendes-óceán között, valamint közel van olyan nagyhatalmakhoz, mint Oroszország vagy az Egyesült Államok.
A területet először a hidegháború idején használták ki, amikor a két nagyhatalom haditengerészeti támaszpontokat létesített a Bering-tenger partja mentén, ezzel gyakorlatilag lerövidítve a két ország közötti távolságot.
A térségben korábban létesített katonai bázisok száma a hidegháború vége óta nem csökkent, sokkal inkább növekedett, ugyanis Kanada csatlakozott a két másik államhoz és saját katonai bázisokat létesített.
Mind Oroszország, mind az Egyesült Államok és Kanada is céljául tűzte ki e bázisok folyamatos fejlesztését, hogy érdekeik védelmében katonai úton fel tudjanak lépni szükség esetén. Mindhárom állam elsődleges célja a szuverenitás és a biztonság védelme, ezek pedig olyan fogalmak, amelyek a védelmi tevékenység teljes spektrumát lefedik, a békeidőben történő katonai szerepvállalástól a nagyobb harci műveletekig.
A sarkvidéki hajózási útvonalak feletti ellenőrzés megszerzése és megtartása szintén jelentős stratégiai értékkel bír. A régió két fontos útvonallal is rendelkezik: az Északnyugati átjáróval – amely a kanadai partoktól északra található – és az Északkeleti átjáróval – amely az orosz vidéktől északra helyezkedik el.
Azonban a hajózás ebben a régióban nem egyszerű feladat, ugyanis akármilyen hajók nem tudnak keresztülmenni ezeken az átjárókon – csak a speciális, nagy teljesítményű jégtörő hajók képesek erre, melyek megépítése 8-10 évig is eltart és rendkívül költségesek, így számuk nem olyan számottevő, de nem is csekély. Bár az átjárók javarészt vastag, áthatolhatatlan jéggel borítottak, vannak egyes időszakok – júliustól októberig –, amikor akár olyan hajók is képesek keresztülmenni rajtuk, amelyek nem kifejezetten jégtörők. Erre 2007 nyarán volt példa, amikor egy időre eltűnt a jég az Északnyugati átjáró területén és megnyílt az átjárás a jégtörő nélküli hajók számára. Ez már egy jel volt, hogy a globális felmelegedés hatására eltűnő jégtakaró a későbbiekben meg fogja könnyíteni az átjárón való keresztülutazást, azonban mivel még az is kérdéses, hogy nemzetközi tengerszoros-e vagy sem, így az ilyen tengerszorosok szélesebb körű kihasználásának lehetősége rengeteg kérdést vet fel.

A sziget felfedezése és nevének eredete

A sziget Hans Hendrik sarkvidéki utazó és fordítóról kapta nevét, aki amerikai és brit sarkvidéki expedíciókon dolgozott 1853 és 1876 között olyan felfedezőkkel, mint Elisha Kent Kane, Charles Francis Hall, Isaac Israel Hayes és Sir George Strong Nares altengernagy, aki után a Nares-szoros a nevét kapta.
Elsőként Elisha Kent Kane amerikai felfedező alkalmazta Hendriket, hogy vele együtt induljon északra a második Grinnell-expedícióra. Az expedíció csapata két telet töltött Kane hajóján, az Advance-en, Grönland északnyugati részén, Rensselaer Harbourban.
Innen Hendrik és William Morton még északabbra utaztak szánnal, mely alatt felfedezték a Kennedy-csatornát – bár akkor még nem adtak nevet a kis szigetnek, amely ma Hendrik keresztnevét viseli, mert feltehetőleg nem is látták azt.
1861 nyarán Hendrik már a Grönlandi Királyi Kereskedelmi Minisztériumnak dolgozott. Tíz évvel később pedig mikor Charles Francis Hall expedíciót indított az Északi-sarkra vadászként és idegenvezetőként lett alkalmazva a Polaris fedélzetén. Az expedíció azon szakaszán amikor a Kennedy-csatornán keresztül haladtak északi irányba akkor került felfedezésre az a sziget, amelyet korábban Kane-nek nem sikerült megtalálni, így az az általa készített térképeken sem szerepelt. Ezt a kis szigetet nevezte el Hall Hans-szigetnek.
Hendrik egyike volt a sok inuitnak, akiket az északi-sarki expedíciók alkalmaztak, ebben nem volt egyedülálló, azonban ő nem csupán megélte az utazásokat, hanem grönlandi nyelven élettörténetét is megírta, amely 1878-ban „Memoirs of Hans Hendrik, the Arctic Traveller” címmel meg is jelent angol nyelven, miután Heinrich Rink dán geológus lefordította azt.

A Hans-sziget

A sziget később abból kifolyólag vált konfliktusforrássá – annak ellenére, hogy egy lakatlan, kopár, 1.4 négyzetkilométer nagyságú, szinte jelentéktelen sziget –, hogy elválasztja Grönlandot, Dánia autonóm területét a kanadai Ellesmere-szigettől a Nares-szoroson belül a Kennedy-csatornában. A szoros ezen a ponton 35 km széles, így a sziget mind Kanada, mind Dánia felségvizein belül fekszik.

Kép: A Hans-sziget térképen. | Forrás:www.rcinet.ca

Fontos kiemelni, hogy a Hans-sziget nem rendelkezik semmilyen kereskedelmi céllal bányászható erőforrással. Az alapkőzete fosszilis mészkő, melyet egy helyileg keletkezett mészkőkavicsokból, valamint vörös gránitokból és gránitoidokból álló megszakításos talajréteg borít, amely egy korábbi, Grönlandról származó, észak-északkeleti irányú gleccserből származik. Fekvése és a partjait körülvevő erős áramlatok miatt a sziget nehezen megközelíthető és gyakran teljesen jég borítja.
Annak ellenére, hogy a sziget nem bír kiaknázható ásványi kincsekkel, a környező vízterület vélhetően igen, nem is kis mennyiségben – ez pedig potenciális geopolitikai súlyt ad a területi követeléseknek. Jelentősége mégis inkább az állami szuverenitáshoz és a határok meghatározásához köthető, mint a környék erőforrásbeli gazdagságához. Részben ez tette lehetővé, hogy a konfliktus olyan végkimenetellel érjen véget, mint ahogy az meg is történt.

Az 1973-as megállapodás

A cél a felek által a kontinentális talapzatnak a nemzetközi jog szerint Dániához, illetve Kanadához tartozó részén található természeti erőforrások feltárása és kitermelése céljából létrehozott határvonal kijelölése volt. Erre a tengeri határvonal is hatással volt, amely szinte pontosan a Hans-sziget közepén húzódott, azonban a sziget kérdése ekkor még megoldatlan volt.
A megállapodás 1973. december 17.-én jött létre az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül Ottawában, Mitchell Sharp – Kanada akkori külügyminisztere – és H. Hjorth-Nielsen – Dánia ottawai nagykövetének – részvételével és amely megállapodás 1974. március 13.-án, a ratifikációs okmányok kicserélésével hatályba is lépett.

Kép: Whisky háború. | Forrás: detechter.com

A „whisky-háború”

A sziget birtoklásáért folytatott konfliktus a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor Dánia és Kanada szuverenitási igényeket kezdett érvényesíteni a sziget felett. Az első olyan kormányzati intézkedés, amelynek célja egyértelműen a szuverenitás megállapítása vagy megerősítése volt, 1984. július 28-án történt, amikor Tom Høyem, Dánia Grönlandért felelős minisztere meglátogatta a szigetet, felvonta a dán zászlót és egy üveg pálinkát hagyott ott egy üzenettel: „Üdvözöljük a dán szigeten.”. Nem sokkal később kanadai katonák látogattak el a szigetre, akik eltávolították a dán zászlót, annak helyére felhúzták a kanadait, és egy palack kanadai whiskyt, hagytak ott. A szeszes italok és nemzeti zászlók cseréjének hagyománya – amely a 2000-es évekig fennmaradt – miatt nevezték el „whisky-háborúnak” a konfliktust.
2005-re kis mértékben fokozódott a felek közötti feszültség, miután 2005. július 20.-án Kanada védelmi minisztere, Bill Graham ellátogatott a Hans-szigetre. Öt nappal később a dán külügyminisztérium közölte, hogy „A Hans-szigetet dán területrésznek tekintjük, ezért panaszt nyújtunk be a kanadai miniszter előre be nem jelentett látogatása miatt”. Grönland miniszterelnök-helyettese, Josef Motzfeldt pedig kijelentette, hogy szakértőknek kell megállapítani, melyik országhoz tartozik a sziget. 2005 augusztusára arról számoltak be a dán újságok, hogy a két állam tárgyalásokat kíván folytatni a Hans-sziget jövőjéről és véget akar vetni a „whisky-háborúnak”.
Fogh Rasmussen dán miniszterelnök augusztus 8.-án azt nyilatkozta az üggyel kapcsolatban, hogy egy ilyesféle „zászlóháborúnak” nincs helye a modern, nemzetközi világban és az olyan országoknak, mint Dánia és Kanada, képesnek kell lenniük békés megoldást találni egy ilyen ügyben.
Nyolc nappal később Per Stig Møller dán külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Dánia és Kanada megállapodott a Hans-sziget jövőjéről szóló tárgyalások újraindításáról, szeptember közepén pedig New Yorkban találkozik kanadai kollégájával, Pierre Pettigrew-val. Abban is megállapodtak, hogy amennyiben a feleknek nem sikerül közös nevezőre jutni, a vitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztik. Időközben a Hans-szigetre tartó HDMS Tulugaq dán járőrhajó azt a parancsot kapta, hogy ne szálljon a legénysége a partra a már hagyománnyá vált zászlócsere céljából, így itt ez a szokás véget is ért a két NATO-szövetséges között. 2005. augusztus 20.-án Pierre Pettigrew kanadai külügyminiszter kijelentette, hogy Kanada igénye a szigetre szilárd alapokon nyugszik a nemzetközi jogban és valószínűleg nem kerülne a bíróság elé. Ezt a kijelentését megismételte, amikor szeptember 19.-én New Yorkban találkozott Per Stig Møllerrel, bár azt is elmondta, hogy a két ország együtt fog dolgozni azon, hogy megoldják a konfliktust.

A területi vita lezárása

A 2010-es évekre már közös geológiai és térképészeti vizsgálatokat végzett a két állam, igényeik alapjainak tisztázása érdekében. Az időnkénti nacionalista retorika ellenére mindkét fél kihangsúlyozta, hogy békés megoldásra törekszik, ezért 2018-ban közös munkacsoportot hoztak létre a Hans-sziget körüli vita mihamarabbi rendezésére.
2019 februárjában a kanadai kormány ásványkitermelési jogot biztosított John Robins kanadai geológusnak a Hans-szigetre, hogy ezzel is támogassa Kanada szuverenitási szándékát. Kilenc hónappal később Grönland kormánya úgy döntött, hogy jóváhagyja a Hans-sziget ideiglenes lezárását az ásványkincsek feltárására vonatkozó engedélyek kérelmezése érdekében. Ez a jóváhagyás a Kanada és Dánia közötti kölcsönös megállapodáson alapult. Ezért a kanadai kormány felfüggesztette John Robins kérelmét, Dánia pedig Andreas G. Jensenét.
A konfliktus lezárása és a sziget felosztása 2022. június 10.-én már a végső szakaszában volt, ugyanis a két állam megállapodott a sziget határainak kijelöléséről, amelynek értelmében a Hans-szigetet egy természetes gerinc mentén osztják fel – ez a határ a lezárást követően már a térképen is meg lett jelenítve –, a terület nagyjából 60%-át a félig autonóm dán alkotmányos ország, Grönland, a fennmaradó részét pedig a kanadai Nunavut terület kapja.
Négy nappal később formálisan is megegyezett Dánia és Kanada a Sussex Drive 50-ben, a Kanadai Királyi Földrajzi Társaság ottawai székhelyén. Az eseményen a korábbi hagyományt felelevenítve Kanada külügyminisztere, Mélanie Joly és Dánia külügyminisztere, Jeppe Kofod az alkalom lezárásaként egy-egy üveg alkoholt cseréltek el egymás között.

Kép: A Hans-sziget természetes gerince. | Forrás:blog.geogarage.com

2023 októberében a dán parlamentben javaslatot tettek a szerződés ratifikálásának jóváhagyására, amely 2023. december 19.-én jóváhagyásra is került, ezzel Dánia szempontjából hivatalosan lezárult a vita. A határozat nemcsak a szárazföldi területek felosztását rendezte, hanem a sziget körüli tengeri határokat is, emellett a megállapodás megőrizte a bennszülöttek hozzáférését és használati jogait a Hans-szigethez.
Ez a lezárás nem csak egy vérontás nélküli „háború” végét jelentette, de jól demonstrálta a konfliktusok diplomáciai úton való megoldásának lehetőségét, példát statuálva – az ekkor már javában zajló orosz-ukrán konfliktusra való tekintettel – más államoknak a határvitáik békés rendezésére.

KÜLPOLOGIKA