Az elmúlt a héten ismét összeért a klíma és az energiapolitika hírfolyama. Nepálban egy olvadó gleccser omlása pusztító árvizet indított el, amelyben sokan életüket vesztették, a háttérben pedig a melegedő hőmérséklet állhat, miközben az iráni háború hat hónapos évfordulóján az amerikai kormány bejelentette, hogy 35 százalékos tulajdonrészt szerez egy venezuelai olajvállalatban, a cél nyíltan az amerikai olajkínálat növelése és az energiaárak csökkentése volt. A kérdés azonban ritkán az, honnan szerezzünk még több energiát. A kérdés az, hogyan használjuk okosabban azt, ami már most is rendelkezésre áll.
Ezt a témát járja körbe a Council on Foreign Relations The Spillover című podcastjének 2026. szeptember 1-jei adása. A műsorvezető Rebecca Patterson, az intézet vezető kutatója, vendége pedig Vijay Vaitheeswaran, aki a CFR energiabiztonsági és klímaváltozási programjának igazgatója, korábban a The Economist globális energia és klímainnovációs szerkesztője volt, és három könyvet írt az energia, az innováció és a klímaváltozás témájában.
A venezuelai kétely
A beszélgetés első fele a venezuelai olajügyletről szólt, amelynek részletei Patterson szerint még korántsem tisztázottak, egyelőre csak a bejelentés történt meg, az aláírás még nem. Vaitheeswaran szerint a történet ismerős, az iraki háború idején Dick Cheney is azt ígérte, hogy az iraki olaj kifizeti a háború költségeit, ez azonban nem következett be. Venezuela esetében a helyzet még bonyolultabb, hiszen az ország papíron a világ legnagyobb olajkészleteivel rendelkezik, ezek azonban nehezen kitermelhető, drága bitumenlelőhelyek, nem a Szaúd Arábiában megszokott könnyű, olcsón kitermelhető nyersolaj.
Vaitheeswaran szerint a politikai kockázat legalább akkora probléma, mint a geológiai. Venezuelában többször is kisajátítottak külföldi vállalatokat, a jelenlegi kormányt sok nemzetközi szereplő nem tekinti legitimnek, egy esetleges kormányváltás pedig érvénytelenítheti a most megkötött szerződéseket is. Az Exxon elnöke nyilvánosan befektetésre nem ajánlottnak nevezte az országot, miután cégének vagyonát kétszer is elkobozták. Vaitheeswaran szerint éppen ezért próbál az amerikai kormány, a Pentagon szerepvállalásával együtt, valamiféle szuverén biztosítékot nyújtani a befektetőknek. Zárszóként megjegyezte, hogy a venezuelai készletek geológiai és gazdasági vonzereje egy héttel az üzlet bejelentése után sem nagyobb, mint korábban volt.
A kereslet, az elfeledett üzemanyag
A beszélgetés második, hosszabb fele a kínálat helyett a keresletre helyezte a hangsúlyt. Vaitheeswaran szerint az energiapolitikai gondolkodás túlnyomórészt a kínálatra koncentrál, miközben a keresletoldali hatékonyság legalább annyira fontos, csak kevésbé látványos. Felidézte Amory Lovins ötven évvel korábbi, a Foreign Affairs folyóiratban megjelent cikkét, amely azt állította, hogy az amerikai gazdaság sokkal kevesebb energiával is prosperálhat, mint amit a hivatalos előrejelzések vártak, és amelyet a szakma akkor kinevetett, később azonban igazolódott.
Vaitheeswaran szerint az iráni háború hat hónapja alatt ez a dinamika élesen megmutatkozott. Kína, amely korábban vezető szerepet vitt a nyersolaj kereslet globális bővülésében, februártól júniusig nagyjából felére csökkentette a nyersolaj importját, ezzel gyakorlatilag megakadályozott egy jelentős olajár sokkot annak ellenére, hogy a háború minden idők legnagyobb kínálati zavarát okozta a piacon. Kína ezt nem a klímavédelem, hanem az energiabiztonság miatt tette, előre megtervezte, hogyan tudja rugalmasan kezelni a keresletét, amivel egyfajta mintát is adott más országoknak. Ugyanez a logika érvényesül az amerikai hálózat esetében is. Vaitheeswaran szerint az Egyesült Államokban valójában nincs energiahiány, a hálózat nagy része az idő túlnyomó részében kihasználatlanul áll, a csúcsteljesítményt évente mindössze húsz és negyven óra között használják ki. Ami hiányzik, az a rálátás arra, hol és mikor használják fel az áramot, valamint azok a digitális eszközök, amelyek rugalmassá tehetnék a rendszert. Texasban, ahol az ERCOT nevű, a szövetségi hálózattól jórészt független hálózatüzemeltető enyhébb szabályozást alkalmaz, ez a rugalmasság már most is működik, a napközbeni nap és szélenergiát éjszakára tolják át, amiért a hálózattól fizetséget kapnak.
Alulról jövő innováció
A beszélgetés harmadik része azt mutatta be, hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban, elsősorban a fejlődő világban. Vaitheeswaran szerint Indiában, amely a világ leggyorsabban növekvő megújulóenergia piaca, már 150 gigawattnyi napenergia kapacitást telepítettek, ez nagyjából 150 atomerőmű elméleti teljesítményének felel meg, annak ellenére, hogy az ország egy főre eső GDP-je Kínáénak a hasonló fejlettségi szinten mindössze egyharmada volt. Indiai nagyvállalatok, köztük az Ambani és az Adani konglomerátumok, már a napelemgyártás felső szakaszába, a szilíciumlapka és érctömbök gyártásba is beruháznak. Pakisztán esete még szemléletesebb példa az alulról jövő, spontán keresletválaszra, ugyanis ez az ország csődközeli, szénalapú áramszolgáltatója rendszeres áramkimaradásokat okozott, mire a lakosság kormányzati politika nélkül, teljesen informálisan kezdett olcsó kínai napelemeket importálni és az erkélyeikre szerelni. Ez mára több gigawattnyi kapacitást ér el, Vaitheeswaran szerint ez az elmúlt két év egyik legnagyobb energetikai sikertörténete.
Az Egyesült Királyságban a Kraken Technologies nevű, mesterséges intelligenciára épülő szoftvercég ezreket összekötő elektromos autó akkumulátorokat, napelemeket és hőszivattyúkat egyetlen rendszerbe fűzi össze, amely már most több atomerőmű teljesítményének megfelelő áramot képes rugalmasan a hálózatba táplálni. Az Egyesült Államokban hasonló logika mentén a Google kötelező érvényű szerződéseket kötött Michiganben és a környező államokban arra, hogy adatközpontjai rugalmasan igazodnak a hálózat terheléséhez, cserébe gyorsabban kapcsolódhatnak a várólistán. Egy Duke Egyetemi tanulmány szerint már napi húsz óra rugalmasság is drámaian csökkentené egy adatközpont hálózati terhelését.
Kilátások
A beszélgetés zárásaként Patterson arra kérte Vaitheeswarant, nézzen előre. Egy hónapos távlatban Vaitheeswaran szerint nincs ok pánikra, a stratégiai tartalékok még bírják, és a világ jól ellátott olajjal. Fél éves távlatban azonban, ha a Hormuzi szoros lezárva marad, aggasztóbb a kép, hiszen ez már belenyúlna az európai télbe, amikor a kereskedelmi cseppfolyósított földgáz mintegy egyötöde reked a szoros mögött, ami komoly áremelkedést okozhat, különösen a szegényebb ázsiai importőrök számára. Vaitheeswaran szerint Iránnak és Kínának egyaránt érdeke lehet, hogy a konfliktus még néhány hónapig elhúzódjon, Oroszország pedig azért örülhet neki, mert eltereli a nemzetközi figyelmet az ukrajnai háborúról, miközben az északi Jeges tengeri hajózási útvonal megnyílása és az általa biztosított biztonsági szolgáltatás új bevételi forrást is jelent Moszkvának.
Hosszabb, három öt éves távlatban Vaitheeswaran optimistább. Szerinte a világ nem a klímaváltozás, hanem az energiabiztonság mentén fog gyors technológiai fejlődést produkálni, hasonlóan ahhoz, ahogy Indiát is nem a klímapolitika, hanem a Hormuzi szoroson át érkező háztartási gáz hiánya sarkallta a hazai energiaforrások gyorsabb kiépítésére. Kiemelte a fejlett geotermikus energiát, amely az olaj és gázipari fúrási technológiákat ötvözi az adatközpontok energiaigényével, az amerikai energiaügyi minisztérium szerint hosszú távon több energiát termelhetne, mint az ország összes jelenlegi atomerőműve együttvéve.
Összegzés
A beszélgetés fő tanulsága, hogy az energiabiztonság ma már ritkán dől el egyetlen nagy kínálati döntésen, legyen szó akár egy venezuelai olajszerződésről. Vaitheeswaran szerint a valódi mozgástér a kereslet oldalán rejlik, abban, hogy mennyire rugalmasan tudnak alkalmazkodni a háztartások, a vállalatok és maguk az adatközpontok is a rendelkezésre álló energiához. Ahogy fogalmazott, a kereslet az elfeledett üzemanyag, amelyet eddig túl kevesen vettek komolyan, pedig a kínai példa szerint éppen ez tarthatja alacsonyabban az árakat a következő válság idején is.
Forrás
- Patterson, Rebecca és Vijay V. Vaitheeswaran. The U.S. Buys Stake in a Venezuelan Oil Company + Why Efficiency Is the Real Path to Energy Security. The Spillover, Council on Foreign Relations. (2026. 09. 01.). Link: https://open.spotify.com/episode/0SMPHXiiQqMchTWXFMyvRu