Cikk forrása: CGTN
A cikk a globális kereskedelmi háborúk gazdasági következményeit vizsgálja, kiemelve, hogy az elmúlt években az USA és Kína közötti vámháborúk, valamint az európai és ázsiai országok között kialakuló gazdasági konfliktusok valójában egyik fél számára sem hoznak tartós előnyöket.
A szerző rámutat, hogy a protekcionista gazdaságpolitikák rövid távon ugyan segíthetnek egyes hazai iparágak védelmében, hosszú távon azonban torzítják a piacokat és elriasztják a befektetőket. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború következtében például nemcsak a két nagyhatalom gazdasága szenvedett, hanem a globális ellátási láncok is megszakadtak, ami a nyersanyagárak emelkedéséhez és az infláció gyorsulásához vezetett.
A cikk kiemeli, hogy a Trump-adminisztráció által bevezetett vámok és szankciók nem érték el a kívánt hatást, sőt, az amerikai fogyasztók számára is drágábbá tették a kínai importtermékeket. Hasonlóképpen, Kína válaszlépései is negatívan hatottak a saját exportpiacaira, ami hosszú távon mindkét ország gazdasági növekedését visszafogta.
A szerző szerint a globális gazdaság egyre inkább egy összekapcsolt rendszer, ahol az egyoldalú kereskedelmi korlátozások nemcsak az érintett országokat, hanem a nemzetközi partnereket is hátrányosan érintik. A gazdasági nacionalizmus és a protekcionizmus helyett a cikk szerint a diplomáciai tárgyalások és a multilaterális megállapodások jelentenék a fenntarthatóbb megoldást.
Összegzésként a cikk arra figyelmeztet, hogy bár a politikai vezetők gyakran próbálják a kereskedelmi háborúkat nemzeti érdekekkel igazolni, valójában az ilyen konfliktusok mindig kölcsönös gazdasági károkkal járnak. A jövőben a gazdasági verseny nem a vámháborúkon és a szankciókon, hanem az innováción és a hatékonyságon fog múlni.