Az internet globális térhódítása ellenére szinte minden autoriter rendszer egyik legfontosabb alapköve maradt az állami média. A világháló nehezen kiszámítható, mondhatni megbízhatatlan, hiszen még egy erősen ellenőrzött és korlátozott országban – mint például Oroszország – sem lehetetlen feladat kijátszani a tiltásokat. Az autoriter rendszerek fegyelmezett üzeneteihez ez a forma egyáltalán nem illik, ezért a legtöbb megtartotta, illetve növelte a média feletti kontrollt. A globalizáció hatására egyre összefonottabb világban egy nagyhatalomnak azonban már nem elegendő saját lakosságát „megfelelően tájékoztatni”, de más országokban is szükséges befolyásra törnie, amennyire csak tud. Az Kreml globális médiabirodalma ennek a működési modellnek az egyik legjobb példája, célja pedig az orosz állami narratívák minél szélesebb terjesztése.
Növekvő birodalom
A Kreml-közeli médiacégek 2026-ra több mint 30 ország médiaügynökségeivel kötöttek megállapodásokat. A tradicionális médiavállalatok, influenszerek és oknyomozó újságírók között a hírközlés szinte minden típusa képviselteti magát a partnerségek között. A legelterjedtebb módszer azonban az, amikor egy nagyobb orosz vállalat egy kisebb külföldivel köt partnerséget, amely lehetővé teszi az orosz narratíva szinte teljes átvételét. Ilyen nagyobb orosz cégek például a TASS, a Rosszija Szegodnya (Russia Today, RT), a Szputnyik, és a Ruptly, amelyek mind Kreml-közelinek számítanak álláspontjukat tekintve.
Moszkva azonban nem éri be a partnerségekkel, azt is el akarja érni, hogy azok maradandóbbak legyenek, ezért rengeteget fektet be az újságírók oktatásába is. A cél természetesen egy globális oroszbarát újságírói kör kinevelése, amely hosszú távon jelentősen csökkenthetné a Kreml költségeit. A Szputnyik nemzetközi programján például 2025-ben több mint 12 ezren vettek részt, emellett moszkvai gyakornoki lehetőséget is hirdetett a cég, külföldi rádiósok számára. 2024-ben az RT hasonló programot indított, online, amellyel ázsiai és afrikai feltörekvő újságíróknak kívántak lehetőségeket kínálni. Mind a Szputnyiknak, mind az RT-nek számos külföldi egyetemmel is van megállapodása, többek között Indiában, Líbiában, Ghánában és Bangladesben. Az RT emellett többnapos újságíró-konferenciákat is rendezett, például Indonéziában és Etiópiában. Az oroszbarát újságírók kinevelésébe való befektetés kulcsfontosságú lehet Moszkva információs háborújában, hiszen jelentősen hozzájárulhat az orosz pozíció rezilianciájához.
Elsődleges célterület: a globális dél
A fentiekből (is) tisztán kivehető, hogy a Kreml nem éppen a Nyugatot célozza médiajelenlétével. Az Institute for the Study of War által készített interaktív térképen is jól látható, hogy Európa és Észak-Amerika, valamint a többi, Nyugathoz sorolható ország (például Ausztrália, Japán) egyfajta „fekete pontok” Moszkva számára. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ide nem ér el az orosz kormányi narratíva, csupán azt, hogy szervezetten nem próbálkozik a Kreml a befolyásának a növelésével. Ez a kép Ukrajna 2022-es inváziója óta felerősödött. Oroszország legfőbb célpontjai az elmúlt években ugyanis Kína, Irán és India voltak. Csak kínai cégekkel 14 megállapodást kötöttek különböző orosz médiavállalatok, amelyek mellett kínai nyelvű programozó és újságíró programokat is indítottak. India ugyancsak fontosnak bizonyult 2022 óta, hiszen az országnak fontos szerepe van abban, hogy Oroszország ki tudja játszani a nyugati szankciókat. Ennek megfelelően nagy hangsúlyt kapott a Kreml média-expanziójában, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig személyesen indította útjára az RT Indiát 2025-ös látogatásakor Új-Delhiben.
A Kreml arra is egyre nagyobb hangsúlyt fektet, hogy a célközönség nyelvén tudja terjeszteni narratíváját. Számos orosz orgánumnak már ezelőtt is volt például angol, francia vagy arab jelenléte, az elmúlt néhány évben azonban új szintre emelkedtek Moszkva képességei ezen a téren. 2025-ben a Szputnyik megnyitotta a legelső afrikai szerkesztőségét Addisz-Abebában, Etiópia fővárosában. A cég ezzel az első orosz vállalat lett, amely amhara nyelven közvetít híreket (a nyelvet világszerte közel 60 millióan beszélik). A Szputnyik 2026 végéig tervezi elindítani urdu felületeit, amely 230 millió beszélővel a világ egyik legnagyobb nyelve. A TASS már 2022-ben elindította kínai hírközlését, az RT 2025-ben pedig portugálul kezdett sugározni, elsősorban Angolát és Mozambikot célozva. A globális jelenléthez elengedhetetlen a helyi nyelveken való kommunikáció, hiszen a globális dél lakosságának – amely a Kreml elsődleges célpontja – jelentős része nem beszél egyik világnyelven sem. Így Oroszország számára több lehetőség nyílik elsősorban Afrikában és Ázsiában a partnerségek megkötésére és kiterjesztésére, emellett a többnyelvű híradás azt a látszatot is keltheti, hogy az orosz csatornák nemzetközi, megbízható információforrások.
A globális dél országai lakosságának elérését segítheti a viszonylag új, 2017-ben létrejött TV BRICS Media hálózata is, amely a BRICS-országokon belüli történésekre koncentrál. A portál 2022 óta több mint 40 külföldi vállalattal írt alá megállapodásokat, amelyek szerint a TV BRICS teljesen kész anyagokat ad át, amelyeket már csak le kell adni, vagy fel kell tölteni. Szintén viszonylag új módszer a Telegram használata, amit egyébként Oroszországban betiltással fenyeget a Kreml. Itt elsősorban a háborúpárti milbloggereké (military/katonai blogger) a főszerep. A legfontosabb ilyen csatorna a Rybar, amely 2024-től szerb nyelven tart fent újságíró iskolát, elsősorban a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságot célozva. A Rybarnak világszerte egyébként 250 alcsatornája van, több mint 20 nyelven. A csatorna ugyan erősen háborúpárti, de nem riad vissza a Kreml kritizálásától sem, például a Telegram-tiltással kapcsolatban.
Kiszorulás a posztszovjet térségből
Ukrajna megszállt területeire (Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon megyék részei) különös figyelmet fordít a Kreml. Alapvető érdeke ugyanis, hogy a már elfoglalt területeken ne törjön ki semmilyen Oroszország-ellenes lázadás – ebben eddig sikeres is volt, bár ez valószínűleg inkább köszönhető az elnéptelenedésnek, mint a médiakampányoknak. Mindenesetre számos nagyvárosban, például Mariupolban, Henyicseszkben, Donyeckben vagy éppen Luhanszkban nyitott médiaiskolákat „Az elsők mozgalma” (Movement of the First) nevű Kreml-barát szervezet. Ezeknek a 2025-től aktív központoknak a célja, hogy oroszbarát újságírókat neveljen ki, akik aztán különösebb ráhatás nélkül, maguktól terjesztik a Kreml narratíváját az elfoglalt területeken. A máig megszerzett ukrán területek minden jel szerint belátható időn belül nem kerülnek vissza Ukrajnához, így érthető, hogy Moszkva már meg is kezdte a hosszabb távú berendezkedést.
A posztszovjet térség más tagállamaiban azonban nehezebben boldogul Oroszország. Számos médiavállalat helyi működését egyenesen megszüntették az adott kormányok 2022 óta. Azerbajdzsán felfüggesztette például mind a Rosszija Szegodnya, mind a Szputnyik országon belüli híradását 2025-ben. Még a tradicionálisan oroszbarátabb Örményország is elfogadott egy törvényt, amelyben felhatalmazta az állami hatóságokat, hogy blokkolják az olyan, külföldi adásokat, amelyek az ország 2026-os választásaiba szeretnének beleszólni. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök erős kritikával illette Oroszországot, ami szerinte dezinformációs kampányt folytat az örmény választások befolyásolása érdekében. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője is elismerte, hogy Moszkva „gyorsan veszíti el a külföldi propaganda-képességeit” a posztszovjet térségben.
Nyugatról nem is álmodik a Kreml
Ha a posztszovjet térségből kiszorulni látszik, a nyugati országokba szinte meg sem próbál betörni az orosz média – legalábbis nem ugyanazokkal a módszerekkel. Egyetlen egy európai vagy észak-amerikai médiacéggel sincs megállapodása bármilyen orosz médiavállalatnak. Nem is lenne egyszerű ilyet kötni, hiszen számos nyugati ország erősen korlátozza a legnagyobb orosz médiaügynökségek tevékenységeit. Az Európai Unió a Szputnyikot és az RT-t is szankcionálta egész területén, 2022 márciusában. Nyugaton jobb megoldásnak bizonyulhatnak a Telegramon és más hasonló alkalmazásokon működő oroszbarát csatornák, ezeknek ugyanis hivatalosan nincs közük az orosz államhoz, így betiltásuk nehezebb. A milbloggerek azonban, Kreml-párti álláspontjuk ellenére, ebben az esetben sem Moszkva teljesen lojális szövetségesei. Számos alkalommal fordult már elő az ukrajnai háború során, hogy az orosz állami álláspontot cáfolták a harctéri eseményekkel kapcsolatban – és kiderült, hogy igazuk lett. Paradox módon az erősen háborúpárti milbloggerek gyakran megbízhatóbb forrásnak bizonyulnak, mint a Kreml, legalábbis ami a frontvonalbeli eseményeket illeti.
Ha a nyugati országokba nem is tud betörni, ott tudja befolyását növelni a Kreml, ahonnan a Nyugat kiszorul, vagy kivonul. Egy példa erre az afrikai Száhil öv térsége, ahol a sikertelen francia Barkhane hadművelet után jelentősen megnőtt Oroszország befolyása. A régióban több helyi nyelvű portál jött létre, Moszkva pedig kihasználja a lehetőséget, hogy a térség lakossága egyre kevésbé tekinti hitelesnek a francia hírportálokat. Emellett Donald Trump amerikai elnök második elnökségének kezdetén számos amerikai globális információs szervezet szűnt meg létezni vagy szűkítette hatáskörét, például a Voice of America vagy a US Agency for Global Media. Oroszország, de egyébként Kína is, lesve várja a lehetőséget, hogy betörjön az olyan afrikai, ázsiai és latin-amerikai piacokra, amelyeket eddig az amerikai hírközlés uralt. Az Egyesült Államok ezzel egy nagyon fontos „puha hatalmi” (soft power) képességet látszik elveszíteni.
A média, mint harci eszköz
A Kreml médiabirodalmának terjeszkedése tökéletesen tükrözi a kognitív hadviselés térnyerését a modern konfliktusokban. Oroszország más nagyhatalmakhoz képest kimagaslóan sok energiát fordít erre a hadszíntérre, amely, mint azt a világszerte létrejövő megállapodások alátámasztják, sokkal több, mint a média manipulációja és az egyszerű dezinformáció. Oroszország célja, hogy létrehozzon egy szervezett, globális médiahálózatot, amely nem azért továbbítja a Kreml narratíváját, mert rákényszerítik vagy pénzt kap érte, hanem őszinte meggyőződésből. Ennek egyik legfontosabb eleme az újságíróképzés: a fiatalok korai bevonásával kinevelhet Moszkva egy teljes oroszbarát újságírónemzedéket, akiknek nem is szükséges az információk továbbítása, hiszen maguktól is az orosz állami álláspontot képviselik. Fontos kiemelni, hogy a nyugati államok ezzel párhuzamosan inkább visszafelé építik globális médiajelenlétüket. Tökéletes példa erre a France24 afrikai térvesztése, vagy az említett amerikai szervezetek megszűnése. A Nyugat így egy fontos képességét veszítheti el, illetve a lehetőségét arra, hogy szembe szálljon a gyakran objektívan hazugságokat terjesztő orosz állami médiával.
Források:
https://www.journalofdemocracy.org/articles/breaking-the-news-the-role-of-state-run-media/
https://www.csis.org/analysis/thresholds-survival-resistance-occupied-ukraine
https://eurasianet.org/pashinyan-and-putin-frenemies-in-kremlin
https://www.nzz.ch/english/how-france-lost-its-long-powerful-influence-in-the-sahel-ld.1863094
https://understandingwar.org/research/cognitive-warfare/the-kremlins-expanding-media-conglomerate/
https://www.france24.com/en/africa/20250102-france-faces-gradual-decline-of-influence-in-africa