Az ankarai NATO-csúcstalálkozó egyik központi témája annak értékelése volt, hogy a NATO harminckét tagállama milyen mértékben vállal nagyobb felelősséget saját védelméért. Ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy mennyit sikerült előrelépni a tavaly elfogadott védelmi kiadási vállalások teljesítése felé. Ugyanilyen fontos volt azonban annak felmérése is, hogy a NATO európai szövetségesei és Kanada miként használják képességeiket arra, hogy nagyobb részt vállaljanak Európa hagyományos katonai védelmének terheiből. A sarkvidéki térség kiváló példát kínál arra, hogy megmutassa, hogyan lépnek előre az európai szövetségesek, és miként teremtik meg a mélyebb együttműködés alapjait.
Idén júniusban a NATO új, többnemzeti jelenlétet hozott létre Észak-Finnországban, amely fokozott elrettentést biztosít, és lehetőséget teremt arra, hogy a katonai erők tapasztalatokat szerezzenek a sarkvidéki körülmények között. A jelenlét kialakítására vonatkozó terveket a 2024 júliusában megtartott washingtoni csúcstalálkozón jelentették be, majd még ugyanabban az évben Svédországot jelölték ki a NATO Finnországban állomásozó Előretolt Szárazföldi Erőinek – Forward Land Forces, FLF – keretnemzetévé. Ez a NATO keleti szárnyán létrehozott kilencedik FLF, amelyek mindegyikének célja a Szövetség elrettentési és védelmi képességének erősítése. Bár a finnországi harccsoport létrehozása már 2024 óta folyamatban van, az időzítés különösen jelentős, tekintettel arra, hogy a Grönland körüli feszültségeket követően a NATO idén ismét nagyobb figyelmet fordít a sarkvidéki biztonságra.
A NATO két legújabb tagállamára, Finnországra és Svédországra épülő FLF a Szövetség sarkvidéki tevékenységeinek zászlóshajójává válhat. Működése komoly hatást gyakorolhat a NATO térségbeli katonai jelenlétére, a zord időjárási körülmények között alkalmazható képességeire, valamint a szövetséges erők együttműködési képességére. Ezek az erőfeszítések más NATO-tagállamok számára is példát jelenthetnek arra, hogyan vállalhatnak nagyobb részt közös védelmük terheiből más térségekben.
A finnországi FLF létrejöttéhez vezető út
Miután Oroszország 2014-ben először megtámadta Ukrajnát, a NATO Lengyelországban és a három balti államban létrehozta első négy előretolt szárazföldi erejét, amelyeket akkor még „megerősített előretolt jelenlétnek” neveztek. Oroszország Ukrajna elleni, 2022 februárjában megindított teljes körű invázióját követően a NATO márciusban rendkívüli csúcstalálkozót tartott. Ezen a szövetséges országok vezetői megállapodtak abban, hogy Bulgáriában, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában további négy harccsoportot hoznak létre. Ez a lépés gyakorlatilag megkétszerezte a NATO keleti szárnyán jelen lévő csapatok létszámát. Nem sokkal később, 2022 májusában Finnország és Svédország egyaránt benyújtotta csatlakozási kérelmét a NATO-hoz.
A finnországi FLF létrehozása természetes következő lépésnek számított a Szövetség keleti szárnyán megvalósuló elrettentés erősítésében. Az FLF lappföldi elhelyezése történelmi előzményeket is felidéz: az 1939-es téli háború idején a Szovjetunió megszállta Finnországot, és megpróbálta kettévágni az országot azzal, hogy annak legkeskenyebb részén elfoglalja Oulu városát. Oroszország napjainkban átalakítja katonai jelenlétét a NATO-val közös északnyugati határvidékén. A Finnország és Oroszország közötti, 833 mérföld – mintegy 1340 kilométer – hosszú határ orosz oldalán kevés katonai létesítmény található, különösen az északi területeken. A jelentések szerint ezeknek az állásoknak a többségét 2022-ben és 2023-ban nagyrészt kiürítették, hogy az orosz csapatokat átvezényelhessék az ukrajnai harcokba.
Az orosz védelmi minisztérium azonban 2024-ben újraaktiválta a Finnországgal határos területeket is magukban foglaló moszkvai és leningrádi katonai körzetet. Ez valószínűleg az északnyugat-oroszországi haderő létszámának későbbi növelését, valamint a műveleti irányítás központosítását készíti elő. A finn katonai hírszerzés szerint az ukrajnai konfliktus lezárulása után az Oroszország Finnországgal közös határa mentén, Karéliában és a Kola-félszigeten állomásozó orosz katonák száma a jelenlegi mintegy harmincezerről több mint nyolcvanezerre emelkedhet. Ez tovább erősíti azt az érvet, hogy a NATO-nak megfelelő elrettentő képességet kell fenntartania a térségben.
A közeli Karéliában már megkezdődött egy új orosz helyőrség aktív fejlesztése is, amely akár tizenötezer további katonával növelheti a térségben állomásozó erők létszámát. A fejlemény a finn médiában szélesebb körű vitát indított arról, hogyan változhat meg a jövőben Oroszország katonai jelenléte. Svédország a NATO legújabb tagállamaként, valamint a Szövetség számára nyújtott hozzájárulásának bizonyítására törekvő országként természetes választás volt arra, hogy a finnországi FLF keretnemzete legyen. Finnország és Svédország egymás legszorosabb kétoldalú biztonsági partnerei. A két ország katonai erői nagyfokú együttműködési képességgel rendelkeznek, és többek között lépéseket tettek annak érdekében, hogy háború esetén légierőiket közös parancsnokság alatt egyesítsék. A NATO tervezési rendszerében Finnországot gyakran frontországként említik, míg Svédország létfontosságú logisztikai és koordinációs központként szolgál. Ez a szerepmegosztás a finnországi FLF szerkezetében is megjelenik. A svédországi Bodenben állomásozik a gyorsan átcsoportosítható, hatszáz fős svéd harccsoport, a Norrbotten ezred, míg a finnországi Rovaniemiben egy többnemzeti törzselem működik.
Mindkettő a NATO európai szövetséges erőinek főparancsnoka alá tartozik, a norfolki Összhaderőnemi Parancsnokságon, valamint a finnországi Mikkeliben működő Északnyugati Többhadtestes Szárazföldi Komponensparancsnokságon keresztül. A többnemzeti jelenlétet vezető keretnemzet, Svédország mellett Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Norvégia és az Egyesült Királyság is részt vesz a finnországi FLF kialakításában. A finnországi FLF részben azért különbözik a többi előretolt szárazföldi erőtől, mert állandó vagy váltásos rendszerben állomásozó többnemzeti csapatok befogadása helyett rugalmasan használható kiképzési helyszínként működik. A harccsoport békeidőben körülbelül két tucat főből áll majd, vagyis hasonló létszámú lesz, mint a mikkelii Többhadtestes Szárazföldi Komponensparancsnokság. A jövőben azonban dandárméretű egységgé fejlesztik. Bár a helyszín közvetlenül az északi sarkkörön kívül található, a térséget szélsőséges hideg, mély hó és korlátozott infrastruktúra jellemzi. Emiatt kiválóan alkalmas arra, hogy a fegyveres erők gyakorolják és teszteljék a hideg időjárási körülmények között alkalmazható képességeiket.
A szövetségesek közös sarkvidéki identitásának kialakítása
A sarkvidéki térség tekintetében a NATO története összetett, identitása pedig töredezett. A nyolc sarkvidéki állam – vagyis azok az országok, amelyeknek az északi sarkkörön belül is van területük – közül öt már 1949-ben a Szövetség alapító tagjai közé tartozott. A NATO azonban története során kerülte egy hivatalos sarkvidéki stratégia kidolgozását, és a távoli térséggel kapcsolatos kérdéseket inkább a tagállamok nemzeti politikájára bízta. Kanada és az Egyesült Államok esetében az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság, a NORAD foglalkozott az észak-amerikai sarkvidékkel. Európai oldalon Norvégia volt az európai sarkvidék legfontosabb képviselője a NATO brüsszeli központjában, köszönhetően a távoli északi térségben található jelentős katonai bázisainak, képességeinek és szakértelmének. Már önmagában az is jelzi, hogy a NATO sarkvidéki identitását milyen erősen formálta a norvég katonai doktrína, hogy a Szövetség az Északi-sarkvidéket gyakran a norvég eredetű „Távoli Észak” – High North – kifejezéssel illeti.
A helyzet azonban változni kezdett, miután Finnország 2023-ban, Svédország pedig 2024-ben csatlakozott a NATO-hoz. A két ország belépése, valamint a Szövetség stratégiai helyzetének és regionális haditerveinek átfogó felülvizsgálata – amely a NATO 2022-es stratégiai koncepciójának elfogadása után kezdődött – arra ösztönözte a katonai tervezőket és a döntéshozókat, hogy újragondolják Lappföld, és tágabb értelemben az európai sarkvidék védelmét. Az elmúlt néhány évben a NATO számos hadgyakorlatot, kiképzést és egyéb tevékenységet szervezett az Északi-sarkvidéken, amelyek mindegyike a szövetséges erők együttműködési képességének javítását szolgálta. A finnországi FLF létrehozása mellett a NATO már idén elindította az Arctic Sentry, vagyis „Sarkvidéki Őrszem” elnevezésű kezdeményezést, valamint az X-Arctic különleges műveleti csoportot is.
Ez részben az Oroszország és Kína közötti, a térségben egyre szorosabbá váló együttműködésre adott válasz. Ugyanakkor más változások is hozzájárultak, köztük a Szövetségen belül Grönland miatt kialakult feszültségek, valamint a Fehér Ház azon megítélése, hogy a szövetségesek sarkvidéki biztonságra fordított beruházásai nem voltak elegendőek. A szövetségesek fokozódó térségbeli jelenléte és tevékenysége ellenére a NATO mindeddig nem tett eleget ahhoz, hogy átfogóbb jövőképet vagy végső célt fogalmazzon meg sarkvidéki szerepvállalásával kapcsolatban. Szükség van egy átfogóbb NATO-sarkvidéki stratégiára, amelyről már most meg kellene kezdeni az egyeztetéseket, azzal a céllal, hogy a dokumentum 2030-ra elkészüljön.
A stratégiának össze kellene hangolnia és egyértelműbbé kellene tennie a szövetséges országok térségbeli beruházásait, beleértve az infrastrukturális szükségletek és hiányosságok feltérképezését is. Emellett fel kellene hívnia a figyelmet az Északi-sarkvidéket fenyegető lehetséges hibrid veszélyekre, és biztosítania kellene, hogy a NATO elrettentő képessége hozzájáruljon a térség stabilitásának és konfliktusmentességének megőrzéséhez. A finnországi FLF a Szövetség egyik különösen ígéretes kezdeményezése. Jól szemlélteti a NATO két legújabb tagállamának hozzáadott értékét, valamint a közöttük fennálló szoros kétoldalú védelmi együttműködést. Lehetőséget kínál továbbá arra is, hogy a szövetségesek összehangolják a sarkvidéki térséghez való viszonyukat, és a NATO egészének szintjén egységes sarkvidéki identitást alakítsanak ki. A finnországi FLF így a szövetségesek azon erőfeszítéseinek központjává válhat, amelyek célja a nehéz sarkvidéki körülmények között szükséges szakértelem és katonai képességek fejlesztése.
Nemzetközi véleménycikk-szemle. A cikk írója Jason C. Moyer, az Atlantic Council’s Scowcroft Center for Strategy and Security kutatója.
A cikk eredeti nyelven elolvasható: https://www.arctictoday.com/natos-new-arctic-presence-shows-that-european-allies-are-stepping-up/