Írta: Mátyus Attila

„Ez egy önálló ukrán művelet, amely be fog kerülni a történelemkönyvekbe.” jelentette ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, a 2025.06.01.-ei ukrán „Pókháló” akcióról, melynek során csapást mértek az orosz stratégiai bombázó erőkre. Ezzel a kijelentéssel egyet tudok érteni, de nem azért, mint amire Zelenszkij gondolt.

Ő vélhetően az akció súlyos károkozó volta miatt véli így elsősorban, és részben azért, mert nagyon hosszú idő alatt sikerült titokban előkészíteni és megvalósítani a támadást. Mint sikeres titkosszolgálati akció valóban bekerülhet a történelemkönyvek lábjegyzetei közé, de arról megoszlanak a vélemények, hogy valójában milyen pusztítást okoztak ezek a csapások. Gyakran elhangzik, hogy Oroszország pótolhatatlan veszteségeket szenvedett, ami igaz is, hiszen a megsemmisült gépeket már nem gyártják, de kérdés az, hogy van-e egyáltalán szükség rájuk. A stratégiaibombázó mint fegyver, hagyományosan a nukleáris triád tagja, de igazi jelentősége az 1960-as évektől rohamosan csökkent, különösen igaz ez a nem lopakodó technikájú gépekre. (Az orosz géppark csak ilyen „hagyományos” repülőkből áll, de ez a támadás valószínűleg felerősíti az amerikai B-2-eshez hasonló, lopakodó PAK-DA bombázó fejlesztését.) Ezek a stratégiaibombázók eredeti építési céljukra, a nukleáris légi bombázásra vagy nagy mennyiségű esetleg nagy tömegű hagyományos bombák ledobására, a légvédelmi rendszerek fejlődése miatt mára jószerivel alkalmatlanok. De van egy olyan feladat, a presztízs okon kívül, ami miatt Oroszország hadrendben tartja őket, ez pedig a robotrepülőgépek és a FAB bombák célterület közelébe juttatása.

Ukrajna számára ez az akció, a propaganda értéken túl más előnyt nem igen jelent. A megmaradt orosz gépekről ugyan úgy fogják indítani a FAB-okat és a robotrepülőket. Érdekes kis mellékszál ebben a történetben, hogy az ukrán nagytávolságú drónok támadásai miatt az oroszok májusban kezdték el áttelepíteni a hadszíntértől 4-500 kilométeres távolságra lévő reptereikről a stratégiai bombázókat az ország belső (szibériai) területeire, ahol most a támadás érte őket. Az Ukrajnához közeli reptereken, ha nem is teljes, de valamilyen szinten működő légvédelmet kaptak ezek a gépek, míg a biztonságos hátországban, szinte semmilyen komolyabb védelmük nem volt. Élénkebb fantáziák ilyen véletlenekkor kezdenek el kételkedni a hivatalos narratívákban, és szövögetik, mint pók a hálót a „nem véletlenül telepítették most át” vagy a „nem is másfélév volt az előkészítés, csak kihasználták a váratlan lehetőséget” című okfejtéseket. De mi maradjunk a tényeknél és az abból leszűrhető megállapításnál, amely a következő: a világ összes országának a légvédelme úgy van megépítve, hogy a határain át kívülről érkező támadásokat hárítsa el, nem pedig a saját hátországából induló csapásokat. Különösen igaz ez a nagyon kis távolságból és kis méretű gépekkel végrehajtott ellenséges akciókra.

Én emiatt érzem történelmi jelentőségűnek ezt a támadást, mert rávilágított a fenti tényre és mivel az ember alapvetően mintakövető lény, amely a sikeres recepteket lemásolja, az ukrán példának hamarosan lesznek utánzói. Ellenséges ügynökök, terroristák, szabadságharcosok, partizánok, gerillák, örült megszállottak vagy unatkozó fiatalok, akik a kereskedelemben kapható alkatrészekből, anyagokból, kellő szakismerettel felvértezve a konyhaasztalon elkészítik és bevetik a drónjaikat. Ezek ellen pedig roppant nehéz lesz védekezni. Lehet fokozni a passzív védelmet, pld a repülőtereknél nem tárolják a szabadban a gépeket, hanem védett hangárokat építenek, illetve aktív védelmi rendszereket fejlesztenek és telepítenek, amelyekre van már elég sok példa leginkább a haditengerészetnél, hiszen nekik eddig is a saját maguknak kellett megoldaniuk a teljes légvédelmüket. (Bár abban korántsem vagyok biztos, hogy bármely ország flottája egy biztonságos honi kikötőben ugyan olyan szinten tudna védekezni egy váratlan támadás ellen, mint a nyílt tengeren.)

Összefoglalva. Június elseje után a világ még bizonytalanabb és veszélyesebb hely lett, ahol a kormányok még több pénzt fognak elkölteni az adófizetők pénzéből a hadseregeikre egy olyan esemény után, amely a most zajló konfliktus végkimenetelére érdemi hatást nem gyakorolt. Ebből a szempontból nagyon találó volt az akció elnevezése, mert most minden biztonsági szakértő a világon ugyan úgy vergődik és bonyolódik egyre mélyebbre a drónok csapdájába, mint legyek a pókhálójában.