A Rassemblement National (RN, „Nemzeti Tömörülés”) francia szélsőjobboldali párt felemelkedése szükségessé teszi kül- és biztonságpolitikájának elemzését. Az RN-nek, növekvő relevanciája ellenére – amit a helyi választásokon elért eredményei is mutatnak – nincs teljesen koherens külpolitikai vonala. Épp ellenkezőleg, belső viszályok uralják a pártot, különösen Marine Le Pen vezető és Jordan Bardella elnök között. A változó befolyások áramlata megnehezíti az RN egyértelmű besorolását, a főbb irányvonalakat azonban fontos megismerni.

A nemzet az első

Az egyik fő elem a párt ideológiai fejlődése. Bár az RN régóta oroszbarát pozíciót képvisel, az orosz-ukrán háború kitörése óta eltávolodni látszik Moszkvától. Különösen Bardella szorgalmaz egy pragmatikusabb irányvonalat, amelyet számos más európai jobboldali párt képvisel, például Olaszországban. Ez a „alkalmazkodás” jól mutatja, hogy az RN elkötelezett az iránt, hogy külpolitikai kapcsolatokat építsen ki, anélkül, hogy az alapvető irányvonalát megváltoztassa.

A külpolitikai ötletek középpontjában a „Nemzetek Európája” ötlet áll. Az RN ellenzi a mélyebb európai integrációt, ehelyett az Európai Unió alapvető megreformálását javasolja. A cél korántsem az EU-ból való kilépés, hanem az, hogy számos uniós kompetencia a tagállamokra ruházódjon vissza. A nemzeti szuverenitásnak a nemzetközi szervezetekkel szemben előnyt kell élveznie. Az elképzelés szerint az EU-nak független nemzetállamok lazább szövetségévé kell, hogy váljon.

A „Nemzetek Európája” elképzeléshez szorosan csatlakozik a nemzeti autonómia kérdése. Az RN ez alatt azt érti, hogy Franciaországnak ki kell fejlesztenie azokat a képességeket, amelyek lehetővé teszik, hogy kül- és biztonságpolitikáját önállóan valósítsa meg. Az ötlet kapcsolódik a tradicionális francia külpolitikai elképzelésekhez. Az RN ezt tovább erősíti a multilaterális struktúrák iránti szkepticizmusával. Az Egyesült Államok dominanciáját különös kritikával illeti a párt.

Az RN biztonságpolitikai irányvonalában fellelhető mind a folytonosság, mind a szakítás Franciaország jelenlegi helyzetével. Egyfelől létfontosságúnak tartja a párt az erős védelmi képességeket, valamint a hadseregbe való befektetést. Másfelől a NATO-val szemben ambivalens az RN: alapvetően nem utasítja el a szövetséget, a szerepét azonban – legfőképpen az amerikai vezetést – kritikusan bírálja, megkérdőjelezi. A párt célja, hogy Franciaország nagyrészt függetlenné váljon a meglévő struktúrákon belül, vagy akár azokon kívül.

Együttműködés vagy önállóság?

A globális szereplőkkel való kapcsolata a pártnak szintén a pragmatikusság és a szkepticizmus között mozog. A korábbi oroszbarát pozíciót a párt sikeresen relativizálta, új irányt azonban nem jelölt meg Oroszországgal kapcsolatban. Az Egyesült Államoktól szintén eltávolodott az RN, legfőképpen az ország katonai dominanciája miatt. Kínával szemben már egyértelműbb stratégiát alakított ki a párt, amely a nemzeti gazdasági érdekek védelmét hangsúlyozza.

Európát illetően egy RN-vezette kormány valószínűleg sokkal több egyoldalú döntést hozna. A német-francia együttműködés az európai politika motorjának számít. Egy, a szuverenitásra fókuszáló Franciaország azonban megváltoztathatja ezt a dinamikát. Ezzel szemben számos olyan terület van, ahol a kooperáció megerősödhet, különösen a biztonság- és védelempolitikában. Az együttműködés ezen a téren ugyanakkor inkább a nemzeti érdekeket, mint az európai integrációt erősítené.

Egy központi probléma az RN politikájában a korlátozott előreláthatóság. A párton belüli különbségek, valamint az elmúlt évek „stratégiai kiigazításai” miatt nem jelezhető előre pontosan, hogy esetleges kormányra kerülésekor pontosan milyen külpolitikát fog az RN folytatni. Ez a bizonytalanság megnehezíti a nemzetközi partnerek számára, hogy felkészüljenek egy RN-kormányra.

Törés nem várható

Összességében elmondható, hogy az RN kül- és biztonságpolitikája a folytonosság és a szakítás között tengődik valahol, amelyet felerősít a párton belüli feszültség. Az alapvető elvek, mint a szuverenitás, az euroszkepticizmus és a stratégiai autonómia szilárdan beépültek a párt képébe. Az RN ugyanakkor elkötelezett az iránt, hogy a pozícióit szükség szerint kiigazítsa, ezáltal fenntartva a kapcsolatait.

Az RN 2027-es lehetséges választási győzelme nem jelentené Franciaország kilépését a jelenlegi nemzetközi multilaterális struktúrákból. Az ország prioritásai ugyanakkor mindenképpen megváltoznának. A nemzeti érdekekre nagyobb hangsúly kerülne, míg az európai integráció és a multilaterális együttműködés veszítene jelentőségéből az ország külpolitikájában. Az RN-kormány megpróbálná Franciaországot erős, független globális szereplővé tenni – amelynek érezhető következményei lennének az Európai Unió számára.

A teljes szöveg eredeti nyelven elérhető: https://dgap.org/de/forschung/publikationen/die-aussen-und-sicherheitspolitik-des-rassemblement-national