A háborús múlt feltárása sokszor évtizedekkel később is tartogat megrázó részleteket. A ‘turista mesterlövészek’ története ezek közé tartozik – egy jelenség, amely új kérdéseket vet fel az emberi felelősségről és a civil lakosság védelméről.
A jugoszláv állam felbomlása és Szarajevó ostroma
1991-be repülünk vissza, a volt Jugoszlávia területére, amikor a horvát és szlovén nacionalista törekvések elsőként kezdeményezték a függetlenséghez vezető utat, ezzel megindítva Jugoszlávia felbomlásának folyamatát – amellyel egy embertelen korszak vette kezdetét Európa történelmében. A vegyes etnikumú és többvallású Bosznia – ahol a lakosság többsége bosnyák muszlim, de jelentős számú ortodox szerb és római katolikus horvát kisebbség is él – 1992-ben népszavazást kezdeményezett, amelyben a szavazók a föderatív államtól való elszakadás mellett döntöttek. A szerbek, akik elégedetlenek voltak az események alakulásával, bojkottálták a szavazást és a saját, etnikailag kedvezőbb, szerb dominanciájú állam, a Republika Srpska megalapítását kezdeményezték, amely hosszú távon a Slobodan Milošević hírhedt nacionalista víziója szerinti „Nagy-Szerbia” alapját képezte volna.
A sokszínű etnikai és vallási összetételéről ismert, valamint ’európai Jeruzsálemként’ emlegetett bosnyák főváros, Szarajevó, hamarosan csaknem egy négy évig tartó ostrom alá került a Jugoszláv Néphadsereg és a Boszniai Szerb Hadsereg (a Republika Srpska Hadserege – VRS) részéről, akik a bosnyák kormány legitimációját kívánták aláásni, fegyveres nyomásgyakorlással megadásra kényszeríteni, és politikai követeléseiket érvényesíteni. Az ezt követő években mintegy 100 000 ember vesztette életét a boszniai háborúban, több millióan kényszerültek otthonuk elhagyására – közülük a muszlim közösséget érte a legsúlyosabb veszteség.
A legsúlyosabb atrocitás 1995 júliusában történt Srebrenicában, ahol több mint 8000 bosnyák muszlim férfit gyilkoltak meg a szerb erők egy olyan területen, amelyet az ENSZ (UNPROFOR) hivatalosan biztonságos övezetként jelölt ki. Ez a tömeggyilkosság a második világháború utáni Európa legsúlyosabb népirtásaként vonult be a történelembe, és az ENSZ Nemzetközi Törvényszéke (ICTY), valamint a Hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) is népirtásként ismerte el. A NATO első katonai beavatkozását is ez az emberiességet és regionális biztonságot súlyosan veszélyeztető esemény váltotta ki, amely végül a háború lezárásához és az 1995 decemberében aláírt Daytoni Egyezmény megszületéséhez vezetett.
A Hágai Törvényszék szerepe: igazságszolgáltatás
A mindennapi túlélésért vívott küzdelem és a folytonos etnikai elnyomás mély nyomot hagytak a bosnyák társadalomban, és máig identitásuk nagy részét képezi. Az ENSZ által 1993-ban létrehozott Nemzetközi Törvényszék célja a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnösök felelősségre vonása, valamint a béke elősegítésének társadalmi- és pszichológiai alapjainak megteremtése volt. 2007 februárjában vizsgálat indult a szarajevói ostrom kapcsán Dragomir Milošević szerb parancsnok ellen, akit többek között terrorcselekményekért, háborús bűncselekményekért, és emberiség elleni bűntettek elkövetéséért 29 évre ítéltek.
Az egyik hírhedt helyszín a ”Sniper Alley” (mesterlövész-sikátor) volt, ahol kiképzett lövészek csapatokban dolgozva szándékosan vettek célba nem szerb civileket, mentőegységeket, valamint ENSZ személyzetet is. A célpontokat gyakran egyetlen fejlövéssel vagy szívlövéssel ölték meg, egyértelmű szándékkal a halál vagy súlyos testi sérülés okozására. Több mint 130 tanút idéztek be, köztük John Jordan önkéntes tűzoltót, aki három évig szolgált Szarajevóban a háború idején. Kétnapos tanúvallomásában részletes leírást adott a VRS felépítéséről és parancsnoki struktúrájáról, továbbá bizonyítékokat szolgáltatott a rendszeres támadások természetéről. Vallomása második napján egy különös részlet került előtérbe, az úgynevezett „turistalövészek” – más néven „burgermeisterek” (végrehajtók) szerepe. Elmondása szerint ezek a fegyveresek külföldiek voltak, akik hatalmas pénzeket fizettek a Boszniai Szerb Hadseregnek azért, hogy civilekre vadászhassanak – szórakozásból, puszta élvezetből. Jordan szerint jól megkülönböztethetőek voltak a helyiektől: különös, kombinált civil-katonai ruházatot viseltek; szokatlanul nagy fegyvereket hordtak, láthatóan nem ismerték a várost, nem tudtak egyedül kiigazodni, szerb mesterlövészek vezették őket leginkább a Grbavica városrészben; valamint kiváltságos helyük volt a dombtetőkőn, ahol könnyebben célpontba vehették a civileket. Ez volt az első alkalom tehát, hogy a turistalövészek jelenségéről tudomást szerezhetett a nemzetközi közösség, ugyanakkor John elismerte, hogy soha nem látta őket közvetlenül akcióban, támadás közben, így tehát története nem vált közismertté vagy vitatottá.
Évtizedekig csak pletykák keringtek Szarajevó ostroma alatt jelen lévő titokzatos külföldi lövészekről – ezeket sokáig megtagadták vagy figyelmen kívül hagyták. Azonban 2022-ben, az Al Jazeera Balkans és az ARS Media által bemutatott ’Sarajevo Safari’ című dokumentumfilm nyilvánosság elé tárta a megdöbbentő feltételezést. A film tanúvallomások sorát mutatja be, amelyek szerint orosz, kanadai, amerikai és olasz állampolgárok nagy összegeket fizettek azért, hogy részt vehessenek civilek elleni mesterlövész-akciókban a város ostroma idején. Ezek az emberek nem katonák vagy zsoldosok voltak – hanem a dokumentumfilm szerint jómódú civilek, akik beteges izgalmat kerestek a háborús „embervadászat” formájában. Ezt nevezték „az emberek Safarijának”, ahogyan Edin Subašić, a Boszniai Fegyveres Erők egykori hírszerző tisztje, a film egyik kulcsszereplője fogalmazott.
A film egy anonim szlovén férfit is bemutat, aki az Egyesült Államok hírszerzőjeként szolgált a háború idején. Elmondása szerint 1993-ban helikopterrel vitték Pale városába – a Republika Srpska központjába – ahol szemtanúja volt a mesterlövészekből álló külföldi csoportoknak. A Grbavica városrészben tanúja volt annak (ugyanott, ahol John Jordan is), ahogy ismeretlenek pénzért fegyvereket és távcsöveket kaptak, majd civileket lőttek le. Állítása szerint az akció szervezett volt, és a célpontok életkorától függően változott az ár – a fiatalokért, gyermekekért többet kellett fizetniük a turistalövészeknek.
Edin Subašić bosnyák hírszerző is hasonló eseményeket idéz fel a film során. Egy 1993-as elfogott harcos kihallgatása során jutottak olyan információkhoz, amelyek arra utaltak, hogy Amerikából, Kanadából, Oroszországból és Olaszországból érkező civilek – gyakran Pale-ba érkeztek, hogy részt vegyenek az említett védtelen civil gyilkolásokban. Ezek a jelentések végül ENSZ és olasz hírszerzők által indított nyomozást eredményeztek, akik Subašić szerint fel is tudtak számolni bizonyos szervezeteket. Arra a kérdésre, hogy miért történhettek meg ezek az embertelenségek, Subašić nem csupán erkölcsi kudarcként magyarázta, hanem mint ”orvosi diagnózisként” – egy eltorzult, kegyetlen szórakozásként amelyet a gazdag, elit réteg újabb kihívásként fogott fel.
A Sarajevo Safari megjelenése komoly felháborodást és vitát váltott ki Bosznia Hercegovinában. A szerb közösség teljes egészében tagadta a film állításait, koholt hazugságként bélyegezve azokat. Ennek ellenére Szarajevó polgármestere ismeretlen elkövetők, valamint a Republika Srpska Hadseregének tagjai ellen feljelentést tett embervadászat szervezésének és elősegítésének gyanújával. Mindmáig azonban senkit sem vontak felelősségre, hiszen a vallomások nagyrészt közvetettek, az esetek dokumentálása nem elég részletes, az elkövetők nem beazonosíthatóak, illetve az ICTY 2017-ben befejezte működését. A dokumentumfilm mélyen megosztotta az ország társadalmat, felerősítve a már ígyis erős etnikai feszültségeket, szeparatista motivációkat, és fájdalmas szembenézést kényszerítve egy olyan háborús rémtörténettel, amelyet sokan legendának reméltek. A szemtanúk vallomásai nyomán azonban felmerül a kérdés, hogy hány olyan elrettentő történet rejtőzhet még a háborúk árnyékában, amelyeket a világ még mindig nem látott vagy nem akart meglátni?
Források:
PROSECUTION WITNESSES – PROSECUTOR VS. RATKO MLADIC PROSECUTION
Microsoft Word – Judgement- final no hidden data 2.doc
The Human Hunters of Sarajevo | True Crime Reports
Possible Investigation about ”Sarajevo Safari”: The Rich paid to kill for Pleasure? – Sarajevo Times
Wealthy foreigners paid to take part in civilian hunting in Bosnia, documentary film alleges