Tíz év után tértem vissza Mogadishuba. Az nem kevés idő egy kutató életében, aki nap mint nap nyomon követi a szomáliai történéseket, mégsem tud bejutni az országba. Éppen ezért mindig van abban valami torokszorító, amikor az Aden Adde Nemzetközi Repülőtér betonjára lépve szomáli földet érzek a talpam alatt. Ez nem racionális, ez szerelem. Méghozzá az első, és bármivel is foglalkoztam az elmúlt tíz évben, Szomália és történései mindig kiemelt szerepet játszottak a kutatásaimban. Nem azért, mert megérte, mert ez mindenkit érdekelt (általában a kutyát sem), hanem mert csak.
A kelet-afrikai állam továbbra is bizonytalan helyzetben van: bár az as-Sabáb nevű dzsihádista csoportot sikerült kiszorítani a nagyobb városokból, még most is legalább négymillió ember él a fennhatósága alatt, és további több millió, akiknek a mindennapi életét meghatározza a terror- (mások szerint inkább felkelő-)szervezet. Hiába áll például a főváros hivatalosan a kormány ellenőrzése alatt, és veszi körül egy három vonalból álló, ellenőrzőpontokból álló védőöv, a szélsőségesek továbbra is aktívak Mogadishuban, legyen szó merényletekről vagy a helyi üzleti vállalkozások megadóztatásáról. Beszédes adat, hogy az ENSZ becslései szerint
Forrás: 24.hu
Szerző: Marsai Viktor