Együttélés: a konfliktus ma
A mindennapi életben lehetetlen nem észrevenni, hogy Transznisztria nagyon sok tekintetben olyan, mintha valóban egy önálló állam lenne: teljes államigazgatás, saját pénz (Dnyeszter menti rubel, aminek váltópénze, a kopejka, műanyagból készül), a határon határellenőrzésen esnek át az átkelők (a határt Moldova természetesen nem ismeri el), saját zászló a már említett sarlóval és kalapáccsal, saját himnusz, és még nemzetközi kapcsolatai is vannak Transznisztriának – Oroszországgal, valamint más, szintén nem elismert szakadár államokkal, például Dél-Osszétiával és Abháziával. Ide lehet még sorolni egyes kulturális és a sporthoz köthető tényezőket, mint például a Sheriff Tiraspol futballcsapatot, amely csodával határos módon 2021-ben a Bajnokok Ligájában legyőzte a legendás spanyol klubot, a Real Madridot. Egy ilyen hihetetlen sporteredmény társadalmi hatásait nem szabad alábecsülni egy kis népességű közösségben.
Transznisztria ugyanakkor sokféleképp nem tudott elszakadni Moldovától, hiába a több, mint 30 évnyi próbálkozás: elsősorban, és ez a legfontosabb, Transznisztria nem egy nemzetközileg elismert állam, még Oroszország sem ismeri el. Ebből adódóan hiába létezik transznisztriai útlevél, semmit sem ér, így a lakosság nagy része a mai napig moldáv útlevelet használ a külföldi utazáshoz. Gazdaságilag Transznisztria nagyban függ Moldovából, az ez utóbbival folytatott árucsere kereskedelme 80%-át teszi ki, ami Moldova szerint országon belüli kereskedelem. Moldova emellett energiát biztosít Transznisztriának – 2025 februárjában például, több heti energiahiány után Moldova, Európai Uniós forrásokkal, normalizálta Transznisztria energiaellátását. Oroszország 2022 után nem tud energiát nyújtani a szakadár államnak, ugyanis annak Ukrajna területén kellene keresztülmennie, amit az ukránok blokkolnak. Hiába a saját pénz, mivel a Dnyeszter menti rubel nemzetközileg nem használt, Transznisztriában gyakran használnak moldáv lejt, de dollárt és orosz rubelt is. Hiába büszkék a Sheriff Tiraspolra a helyiek, a csapat a Moldáv Ligában játszik (amit egyébként rendszeresen megnyer). Hiába a határellenőrzés, ez kimerül az útlevél ellenőrzésében, tulajdonképpen bárki átmehet a „határon”. A terület különleges jogállása miatt viszont turisztikai célpont lett. „Az ország, amelyik nem létezik” egy YouTube videócímnek sem rossz – rengeteg turizmussal és utazással foglalkozó csatorna készített már videót Transznisztriáról. Az elszakadás tehát egyáltalán nem teljes, hiába mutatja ezt Transznisztria. A felszínen lévő dolgok, mint a saját pénz vagy a határellenőrzés mellett nagyon sok szoros kapcsolat áll fenn Moldovával.
Az elszakadás egy másik dimenzióban viszont felettébb erős. Bár Transznisztria számos formában kötődik Moldovához, a lakosság ezt egyáltalán nem így látja, különösképpen a fiatalok nem. A konfliktus elcsendesedése óta felnőtt egy generáció, amely már csak az „önálló” Transznisztriát ismeri, transznisztriai népet, államot, gazdaságot. Kiváló betekintést ad ebbe a dimenzióba Natalia Cojocaru, Kisinyovi Állami Egyetem professzorának egy különleges kutatása, amelyben a Tiraszpoli Egyetem tanulóit kérdezte Transznisztria államiságával, önállóságával kapcsolatban. A történelemmel kapcsolatban adott válaszokon egyértelműen érződik az Oroszországhoz való közelség. A megkérdezett diákok közül volt olyan, aki úgy gondolta, Szuvorov tábornok fedezte fel Transznisztriát, aminek az 1792-es, oroszok által való elfoglalásáig nem is volt történelme. Más diákok is egyetértettek abban, hogy a terület az Orosz Birodalom szerves része volt, és soha nem volt román, történelmileg nem tartozik Moldovához. Emellett hozzátették, hogy a Dnyeszter folyó két partján élők különböznek egymástól, ami szerintük a „transznisztriai nép” öndeterminációjának alapjául szolgál.
Szintén érdekes a diákok véleménye a transznisztriai háborúval kapcsolatban. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ez egy az igazságért, igazságosságért és függetlenségért vívott háború volt. A transznisztriai propaganda tisztán tükröződik a diákok válaszaiban, akik szerint a háborút a moldávok és a románok kezdték, akik kifejezetten a transznisztriaiak házait vették célba, önvédelemre kényszerítve a lakosságot. Azt is hozzátették, hogy Moldova el akarta nyomni és tönkre akarta tenni őket, ami ellen egy igazságos háborúban védekeztek.
Etnikum vagy ideológia?
Transznisztria története, a konfliktus kirobbanása és lefolyása, a rendezésre tett próbálkozások és a hosszú távú következmények megvizsgálása után szeretnénk visszatérni a címhez: etnikum vagy ideológia? Ezt az elsőre egyszerűnek tűnő kérdést korántsem egyszerű megválaszolni. Egy ilyen bonyolult konfliktust, ahol, mint láttuk, mind etnikai, mind ideológiai tényezők egyaránt fontos szerepet játszottak, természetesen nem lehet egyszerűen ideológiai vagy etnikai alapúnak titulálni, minden más lehetőséget kizárva. Ettől függetlenül meg lehet próbálni választ adni a kérdésre: mely etnikai és mely ideológiai tényezők játszották a legfontosabb szerepet a transznisztriai konfliktusban. Fontos megjegyezni, hogy erre a kérdésre sokféle választ lehet adni, az itt leírt magyarázat csupán egy a lehetőségek közül.
A legfontosabb ideológiai tényező, amely kulcsszerepet játszott a konfliktus előtt, a háborúban, valamint a tűzszünettől egészen napjainkig, az a szocialista ideológiához való hozzáállás, pontosabban Moldova és Transznisztria teljes véleményeltérése. Míg Moldova már a Szovjetunió végnapjaiban – felbomlása után pedig különösképp – minél hamarabb el akart távolodni a szocializmustól, és új, nyugatias pályára térni, a Dnyeszter bal partján élők ragaszkodtak a szocialista ideológiához – a zászlójukon mai napig megtalálható a sarló és a kalapács.
Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy miért ragaszkodtak ennyire a szocializmushoz Transznisztriában, talán azt láthatjuk, hogy nem is annyira magához az ideológiához, hanem magához a Szovjetunióhoz és a mindenkori orosz birodalomhoz próbáltak közelebb kerülni, mintegy menekvésként az elől, amitől a legjobban rettegett az orosz és ukrán lakosság (akik együtt már abszolút többséget alkottak). Ez pedig a Moldova és a moldávok által való elnyomás volt, ami egy orosz befolyás nélküli, független Moldovában félelmeik szerint erős lett volna – nem beszélve egy esetleg Romániával való egyesüléssel létrejött államban. A legfontosabb etnikai tényező talán ez a félelem volt, ami sok döntés mögött állt, például a nyelvtörvény visszautasítása, a Népfront ötleteinek elvetése, vagy bármilyen olyan rendezés elutasítása, ami Transznisztriát teljesen visszaintegrálná Moldovába.
Ez azonban azt jelenti, hogy a fő ideológiai tényező egy etnikai tényezőre vezethető vissza (legalábbis részben, ugyanis más okai is voltak annak, hogy Oroszországhoz és a szocializmushoz közelített inkább Transznisztria, például a történelme, ugyanis jelentősen több időt töltött orosz befolyás alatt, mint Moldova). Ezáltal egy kétdimenziós konfliktus figyelhető meg: van egy etnikai és van egy ideológiai dimenzió, amelyek folyamatosan kapcsolatban állnak egymással, mindkettő nélkülözhetetlen volt a konfliktus kitöréséhez és ahhoz, hogy úgy folyt le, ahogy. Ha csak moldávok éltek volna Transznisztriában, valószínűleg soha nem lett volna háború, hasonlóképpen, ha nem lettek volna ideológiai eltérések, és egy tisztán etnikai konfliktusról beszélnénk, feltehetőleg egy sokkal véresebb háború zajlott volna, a maihoz hasonló békés együttélés pedig elképzelhetetlen lenne. A transznisztriai konfliktus tehát egyszerre volt etnikai és ideológiai. Ugyan az ideológia minden bizonnyal fontosabb és kézzelfoghatóbb szerepet játszott, az etnikai ellentétek is elengedhetetlenek voltak a konfliktus kitöréséhez.
Legvégül érdemes kitekinteni. Ha a transznisztriai háborút nagyobb, történelmi nézőpontból vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az 1990-es években egyáltalán nem ez volt az egyedüli konfliktus posztszovjet térségben: hegyi-karabahi háború, grúziai polgárháború, tádzsikisztáni polgárháború, csecsen háborúk, az évtized tele volt különösen véres háborúkkal. Transznisztria kivétel. A háború nem húzódott el különösen sokáig, a néhány ezer halott elenyészőnek mondható a több tíz- vagy akár százezerrel szemben, akik a csecsen háborúkban vagy a tádzsik polgárháborúban vesztették életüket. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a transznisztriai háborúban az ideológiai tényezők játszottak fontos szerepet, míg a felsorolt konfliktusok elsősorban etnikai alapúak voltak. Mint láttuk, Transznisztria rendkívül vegyes összetételű, egyik népcsoport sem alkot abszolút többséget. Ez azt jelenti, hogy oroszok, ukránok és moldávok egymás mellett harcoltak, ami kizárta annak a lehetőségét, hogy például nagyfokú tisztogatások történjenek. Az etnikai konfliktusok mindig véresebbek, mert gyakran egy népcsoport egzisztenciája forog kockán, a civilek mindig célponttá válnak, emellett a különböző etnikumok elidegenedése ellehetetleníti nem csak a tartós rendezést, de a békés együttélést is. Mint láttuk, Transznisztriában tartós rendezés nem történt, a mindennapokban a békés együttélés viszont megvalósul. Ez igazán jól mutatja, hogy a konfliktus egyaránt etnikai és ideológiai okokból tört ki és tart mind a mai napig.
Források
Ághassi Attila: 30 éve volt ilyen sokkhatás alatt a Real Madrid. Telex. 2021. szeptember 29. https://telex.hu/sport/2021/09/29/real-vereseg-sheriff-tiraspol-bajnokok-ligaja (Letöltve 2025. február 12.)
Anisimova, Anna: Moldova’s EU dream faces a tough test: The unresolved issue of Transnistria. Stockholm School of Economics. 2024. október 14. https://tinyurl.com/277mkk3n (Letöltve: 2025. február 12.)
Baidaus, Eduard: Portraying heroes and villains: Moldovan and Transnistrian print media during the 1992 war in the Dniester Valley. Canadian Slavonic Papers. Vol 60., No. 1. (2018). DOI: 10.1080/00085006.2018.1520419
Barber, Tony: Power struggle sparks unrest in Moldova. The Independent. 1994. augusztus 16. https://tinyurl.com/2pk8ckf2 (Letöltve 2025. február 9.)
Cojocaru, Natalia: Nationalism and Identity in Transnistria. Innovation The European Journal of Social Science Research. Vol. 19., 3-4. (2006). DOI: 10.1080/13511610601029813
Daniszewski, John: Russian Politician Lebed Killed in Crash. Los Angeles Times. 2002. április 29. https://www.latimes.com/archives/la-xpm-2002-apr-29-mn-40623-story.html (Letöltve 2025. február 9.)
Forey, Diane: Transnistria, a Ghost State. The European Horizons Editorial Board. 2020. július 25. https://euh-editorial.medium.com/transnistria-a-ghost-state-a7383be89390 (Letöltve 2025. február 18.)
Kieff, Leah: How Do You Solve a Problem Like Transnistria? Center for Strategic and International Studies. 2024. május 17. https://www.csis.org/analysis/how-do-you-solve-problem-transnistria (Letöltve: 2025. február 2.)
Müller, Beat: Transnistrien, 2. September 1990: Bildung der Transnistrischen ASSR. Database and Search Engine for Direct Democracy. 2020. július 10. https://www.sudd.ch/event.php?lang=en&id=md011990 (Letöltve: 2025. február 9.)
Organization for Security and Co-operation in Europe: Transdniestrian Conflict: Origins and Main Issues. 1994. június 10. https://www.osce.org/files/f/documents/4/3/42308.pdf (Letöltve 2025. február 2.)
Organization for Security and Co-operation in Europe: Lisbon Summit. 1996. december 3. https://www.osce.org/files/f/documents/1/0/39539.pdf (Letöltve 2025. február 10.)
Organization for Security and Co-operation in Europe: The 1999 OSCE Istanbul Summit Decisions on Moldova and Georgia: Prospects for Implementation. 1999. https://www.files.ethz.ch/isn/19098/OP284.pdf (Letöltve 2025. február 10.)
Ozhiganov, Edward: The Republic of Moldova: Transdniester and the 14th Army. Managing Conflict in the Former Soviet Union: Russian and American Perspectives. 1997.
Shvangiradze, Tsira: A Brief History of Transnistria, the Unrecognized Country. The Collector. 2023. május 5. https://www.thecollector.com/transnistria-country-history/ (Letöltve 2025. február 8.)
Tanas, Alexander: EU-funded gas turns lights back on in Moldova separatist region. Reuters. 2025. február 4. https://tinyurl.com/7e6wzdrs (Letöltve 2025. február 14.)
Tass: Russian soldiers to leave Moldova after 14th army depots are liquidated — diplomat. Tass Russian News Agency. 2016. április 9. https://web.archive.org/web/20160409005613/http://tass.ru/en/defense/867946 (Letöltve 2025. február 18.)
Ülger, Irfan Kaya – Oprea, Iuliana: The Conflict of Transnistria. E-Journal of Law, Vol 3., No. 1. (2017).
Vahl, Marius – Emerson, Michael: Moldova and the Transnistrian Conflict. Journal of Ethnopolitics and Minority Issues in Europe, Vol. 5, No. 1. (2004).
von Löwis, Sabine – Crivenco, Andrei: Shrinking Transnistria – Older, More Monotone, More Dependent. Center for East European and International Studies. 2021. január 27. https://tinyurl.com/57xz6hu3 (Letöltve: 2025. február 4.)
Vulcan, Dora: Adunarea Generală ONU | Maia Sandu a cerut retragerea forțelor rusești din Transnistria. 2021. Europa Libera Romania. szeptember 22. https://tinyurl.com/mtm55txf (Letöltve 2025. február 18.)