KÜLPOLOGIKA

A WMO szerint 2026 és 2030 között minden év rekordközeli lesz

Szerző: | aug 15, 2026 | Elemzés, Klíma, Politika

Az elmúlt években megszokottá vált, hogy egy adott év megdönti a hőmérsékleti rekordot, a 2026 májusában megjelent legfrissebb éghajlati előrejelzés szerint azonban ez a tendencia a következő öt évben sem fog lassulni. A Meteorológiai Világszervezet és az általa koordinált nemzetközi modellezői hálózat szerint a globális átlaghőmérséklet 2026 és 2030 között gyakorlatilag folyamatosan rekordközeli szinten marad, miközben a Párizsi Megállapodásban rögzített, másfél fokos küszöb átmeneti túllépése egyre inkább szabállyá válik, nem pedig kivétellé.

A kérdés ma már ritkán az, lesz-e újabb rekordév a következő fél évtizedben. A kérdés inkább az, hány lesz belőle, és melyik régiókat érinti a leginkább.

A legfrissebb előrejelzést, hivatalos nevén Global Annual to Decadal Climate Update, a brit Met Office állítja össze a Meteorológiai Világszervezet éves és évtizedes klímaelőrejelzési vezető központjaként. A dokumentum tizenhárom kutatóintézet, köztük a Barcelona Supercomputer Centre, a Canadian Centre for Climate Modelling and Analysis, valamint a német Deutscher Wetterdienst modellszámításait szintetizálja. A jelentést 2026 májusában tették közzé, vezető szerzője Leon Hermanson.

A globális kilátások

A jelentés szerint az éves globális átlagos felszínközeli hőmérséklet 2026 és 2030 között minden egyes évben várhatóan 1,3 és 1,9 Celsius fok közötti értékkel haladja meg az 1850 és 1900 közötti, iparosodás előtti átlagot. 86% a valószínűsége annak, hogy legalább egy év a vizsgált időszakban megdönti a jelenlegi, 2024-es rekordot. 91% eséllyel legalább egy évben átmenetileg túllépjük az 1,5 fokos küszöböt, 75%-os valószínűséggel pedig már az ötéves átlag is meghaladja ezt a szintet. Annak esélye ugyanakkor, hogy bármelyik év elérje a 2 fokos szintet, a jelentés szerint egy százalék alatt marad. A hátteret részben egy erősödő El Niño jelenség adja, amely Melissa Seabrook, a Met Office kutatója szerint akár 2028-ig is eltarthat, ezáltal növelve annak esélyét, hogy 2027 lesz a következő rekordév. Seabrook azt is hangsúlyozta, hogy az 1,5 fokos küszöb nem egyfajta szakadékszél, ahonnan hirtelen lezuhanunk, minden egyes tizedfoknyi további melegedés azonban egyre súlyosabb következményekkel jár.

Friederike Otto, a londoni Imperial College klímatudósa, aki nem vett részt a jelentés elkészítésében, arra figyelmeztetett, hogy egy egész, másfél fok fölötti év olyan szélsőséges időjárási eseményeket hozhat, amelyekre a városok jelenleg nincsenek felkészülve, és amelyek komoly élelmiszerár sokkokkal, valamint intenzívebb erdőtüzekkel járhatnak. A felmelegedés különösen markáns az Északi sarkvidéken. A WMO előrejelzése szerint a következő öt tél középhőmérséklete mintegy 2,8 fokkal haladja majd meg az 1991 és 2020 közötti átlagot, ez több mint három és félszeresa a globális átlagos hőmérsékleti anomáliának. A tengeri jég további csökkenése várható a Barents tengeren, a Bering tengeren és az Ohotszki tengeren, miközben az Amazonas medencéjében a szokásosnál szárazabb és melegebb időjárás valószínűsíthető.

Mit jelent ez Közép-Európának és a Kárpát-medencének

A Klímapolitikai Intézet, amely a Mathias Corvinus Collegium keretein belül működő magyar think tank, a globális adatokat a hazai és regionális klímamodellek eredményeit mutatta be egy tavalyi cikkében. Elemzésük szerint hosszabb távon is Magyarország esetében a nyári hónapokra fokozódó hőséget prognosztizáltak, miközben a csapadékos napok száma május és szeptember között tovább csökkenhet. A telek az átlagnál csapadékosabbak lehetnek, ami azonban a hóhiány miatt nem pótolja megfelelően a talajvízkészleteket. A térség sérülékenységét földrajzi helyzete magyarázza. A Kárpát medence három éghajlati övezet határán fekszik, zárt medencejellegéből és alacsony tengerszint feletti magasságából adódóan pedig a felmelegedés üteme itt jellemzően meghaladja mind az európai, mind a globális átlagot. A tíz legmelegebb év 1860 óta egytől egyig 1980 után következett be Magyarországon, ugyanebben az időszakban a legcsapadékosabb és a legszárazabb évek is előfordultak.

Ez nem új felismerés. A Klíma-21 Füzetek 60. számában Bartholy Judit, Pongrácz Rita és Torma Csaba 2010-ben megjelent szimulációi már a 2021 és 2050 közötti időszakra éves átlagban mintegy 1,1 fokos melegedést és közel 7 százalékos csapadékcsökkenést valószínűsítettek, a száraz periódusok számának párhuzamos növekedésével, a legnagyobb változást tavaszra és a délnyugati országrészre vetítve előre. A tágabb európai kontextust a már idézett Euronews 2026 májusi összefoglalója is megerősíti: Franciaországban és az Egyesült Királyságban 2026 tavaszán dőlt meg az addigi legmelegebb májusi nap rekordja, és a jellemzően hűvösebb Oslóban is az ilyenkor szokásos klimatológiai átlag fölé kúsztak a hőmérsékletek. Európa ezáltal továbbra is a világ egyik leggyorsabban melegedő kontinensének számít, ami tartósan alátámasztja azt a mintázatot, amely a Kárpát medencét fokozottan kitett régióként azonosítja. Egy másik, 2025-ös hazai elemzés ennél is határozottabb képet fest. A Klímapolitikai Intézet részletes tanulmánya szerint 2050-ig az 1991 és 2020 közötti klímanormálhoz képest további nagyjából egy fokos melegedés várható, a hőhullámos napok száma legalább tizenkét és huszonnégy nap közötti mértékben nőhet, a trópusi éjszakák száma pedig országosan megduplázódhat, Budapesten akár meg is háromszorozódhat. Mindeközben az aszálymentes évek aránya az Alföldön a 2030-as és 2040-es évek fordulóján érezhetően csökkenni kezd.

Néhány tizedfok, nagy különbség

A klímakutatás egyik visszatérő üzenete, hogy a látszólag apró tizedfoknyi különbségeknek is komoly súlyuk van. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének 1,5 fokos felmelegedésről szóló különjelentése szerint a másfél és a két fokos szint közötti különbség emberek millióinak sorsát befolyásolja, ugyanis a vízhiánnyal küzdő népesség aránya akár felére csökkenthető a szigorúbb küszöbérték betartásával, a búza, a rizs és a kukorica termésátlagai pedig kevésbé esnek vissza, ha a felmelegedést másfél fok körül sikerül tartani. Ebben a versenyben Magyarország dr. Kovács Erik szerint viszonylag jól áll. A Klímapolitikai Intézet tavalyi elemzése szerint az ország az alkalmazkodás területén az Európai Unió tíz legjobban teljesítő tagállama közé tartozik, ami részben a nukleáris és a napenergia arányának növekedésével, részben pedig a szivacsváros elveit követő fejlesztésekkel, például a budapesti Vizafogó ökoparkkal magyarázható.

Amit a globális modellek statisztikák formájában vetítenek előre, azt a 2026-os idei nyár a Duna mentén élőben mutatta meg. Kováts Máté, a Magyar Külügyi Intézet elemzője szerint a 2026 nyarán kialakult aszály és a rendkívül alacsony dunai vízállás az energiabiztonság egy korábban kevéssé hangsúlyozott sérülékenységére világított rá, mégpedig arra, hogy a szélsőséges hidrológiai viszonyok a vízenergia-termelés visszaesésén túl az atomerőmű hűtést, az energiahordozók folyami szállítását és a regionális villamosenergia-kereskedelmet egyaránt érintik. Magyarország esetében a Paksi Atomerőmű egyszerre szembesült az alacsony vízhozam és a megemelkedett dunai vízhőmérséklet okozta termeléscsökkentéssel, a román csernavodai erőmű első reaktorát július 28-án állították le, a Vaskapu I. és II. pedig szokásos teljesítményük kevesebb mint harmadát termelte. Augusztus 14-én teljesen leállt a román atomerőmű. Szerbiában az alacsony vízállás a hajózást is korlátozta, a pancsovai finomítóból tervezett üzemanyag-szállítás félkapacitáson volt csak elvégezhető. A Portfolio.hu által összefoglalt kutatói előrejelzések szerint a BME vízmérnökei a nyári vízhozam akár 20-40 százalékos visszaesését valószínűsítik az évszázad végére, és az alacsony vízállású napok száma megduplázódhat. A jelen elemzés a tágabb klímaképre fókuszált, a 2026-os nyár azonban azt mutatta meg, hogy ezek a trendek miként válnak egyszerre vízügyi, energetikai és külpolitikai kérdéssé: a vízkészletek határokon átnyúló jellege miatt a Duna menti kooperáció a Kováts-elemzés szavaival élve immár nemcsak vízgazdálkodási, hanem energiabiztonsági és diplomáciai ügy is. Ennyit az aktualistásokról.

Nyitva maradó kérdések

A 2026 és 2030 közötti időszakra vonatkozó előrejelzés önmagában nem mond ítéletet a Párizsi Megállapodás sorsáról, hiszen a hosszú távú felmelegedést a szakma jellemzően húsz éves átlagban méri, nem egyetlen év kilengésében. Azt azonban egyre nehezebb vitatni, hogy a rekordévek sűrűsödése és a Kárpát medence fokozott érzékenysége egyre sürgetőbb kérdést vet fel, mennyi idő áll még rendelkezésre ahhoz, hogy az alkalmazkodás lépést tartson az éghajlat változásának ütemével.

Források