A cikk élesen bírálja az Egyesült Államok globális politikáját, különösen az Ukrajnához és Európához való viszonyát. A szerző szerint Washington felsőbbrendűségi attitűddel kezeli szövetségeseit, és Európát csupán egy alárendelt partnerként tekinti, amelynek nincs valódi stratégiai autonómiája. Az amerikai döntéshozók gyakran úgy tekintenek Ukrajnára, mint egy gyalogra a nagyhatalmi sakktáblán, ahol a támogatás nem feltétlenül a valódi segítségnyújtást szolgálja, hanem inkább az USA globális befolyásának fenntartását. A cikk szerint az amerikai vezetés rendszeresen figyelmen kívül hagyja az európai államok érdekeit, és inkább saját geopolitikai céljait helyezi előtérbe.
A szerző úgy véli, hogy az Egyesült Államok önképe, miszerint a világ „védelmezője” és „irányítója”, hosszú távon gyengítheti a transzatlanti szövetséget, és egyre nagyobb elégedetlenséget szülhet Európában. A cikk azt sugallja, hogy Európának és Ukrajnának nagyobb függetlenségre és stratégiai autonómiára kell törekednie az amerikai befolyással szemben.