Amerikai választások : Trump és Putin, Fed Put – Trump Put

Szerző: | máj 4, 2024 | Napi hírek

A 2008-as pénzügyi válság előtti évtizedben az Amerikai Szövetségi Tartalék elnöke, Alan Greenspan, gyakorlatilag egy istenséggé vált Washingtonban. Greenspan két évtizedes vezetése alatt, 1987-től 2006-ig, a Fed központi szerepet játszott az amerikai gazdaság gyors növekedésének időszakában. Greenspan hírnevének forrásai között szerepelt a pénzpiacok által „Fed put”-nak nevezett jelenség. Greenspan idején a befektetők úgy hitték, hogy bár milyen kockázatosak is voltak a pénzügyi mérnökök által létrehozott új termékek, ha valami félresiklik, a rendszer számíthat Greenspan Fedjére, hogy segítségére siet, és megalapozza azt a szintet, alatta a részvényeknek nem engedik, hogy zuhanjanak. Ez a tét bevált: amikor a Wall Street által kibocsátott jelzáloghitelek és derivatívák vezettek a Lehman Brothers összeomlásához, kiváltva a 2008-as pénzügyi válságot, amely a Nagy Válságot indította el, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma és a Fed beavatkozott, hogy megakadályozza, hogy a gazdaság második Nagy Válságba süllyedjen.

Ezt a dinamikát érdemes figyelembe venni, ha azon gondolkodunk, hogy a 2024-es amerikai elnökválasztás már most hogyan befolyásolja a világ országainak döntéseit. A vezetők most kezdenek ráébredni arra a tényre, hogy egy év múlva az egykori amerikai elnök, Donald Trump akár visszatérhet a Fehér Házba. Ennek megfelelően néhány külföldi kormány egyre inkább beépíti kapcsolatukba az úgynevezett „Trump put”-ot, azaz késlelteti döntéseit azzal az elvárással, hogy egy év múlva jobb üzleteket köthet Washingtonnal, mert Trump határozottan meghatározza majd az alsó határt, aminél rosszabbra nem fordulhatnak a dolgaik. Mások viszont kezdenek keresni egyfajta „Trump hedge”-et, azaz elemzik, hogyan hagyhatja el a visszatérése őket rosszabb opciókkal, és ennek megfelelően készülnek fel.

Az Ukrajna elleni háborúban például Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin, számít a Trump putra. Az utóbbi hónapokban, amikor a helyszínen patthelyzet alakult ki, spekulációk merültek fel Putyin készségéről a háború befejezésére. De a Trump put eredményeként jóval valószínűbb, hogy a háború még mindig dúlni fog egy év múlva. Annak ellenére, hogy néhány ukrán érdeklődik egy hosszabb tűzszünet vagy akár egy fegyverszünet iránt, hogy megállítsák a halálozást, mielőtt egy újabb sötét tél következne be, Putyin tudja, hogy Trump ígéretet tett arra, hogy „egy nap alatt véget vet a háborúnak”. Trump szavai szerint: „Megmondanám [Ukrán elnöknek, Volodimir] Zelenszkijnek, nincs több [segítség]. Meg kell kötnöd a megállapodást.” Számottevő esély előtt állva, hogy egy év múlva Trump olyan feltételeket kínál majd, amelyek sokkal előnyösebbek Oroszország számára, mint amit az Amerikai elnök, Joe Biden vagy Zelenszkij ma elfogadna, Putyin megvárja a helyzetet.

Ezzel szemben Ukrajna európai szövetségesei mérlegelik a Trump hedge-et. Ahogy a háború a második évéhez közeledik, naponta érkező képek az orosz légitámadások és ágyúlövések által okozott pusztításról és halálozásról felülírják az európai illúziókat arról, hogy egy olyan világban élnek, ahol a háború már elavult. Ennek következményeként megerősödik az érdeklődés a NATO szövetség és annak gerince, azaz az Egyesült Államok kötelezettsége iránt, hogy védelmet nyújt minden szövetségesnek, akit támadnak. De ahogy beépülnek azok a jelentések, amelyek szerint Trump jobban teljesít Biden ellen, nő a félelem. Különösen a németek emlékeznek Angela Merkel korábbi kancellár fájdalmas találkozásaira Trumpal. Ahogy azt megfogalmazta: „Saját jövőnkért kell harcolnunk.”

Trump nem az egyetlen amerikai vezető, aki megkérdőjelezi, miért kell egy olyan európai közösségnek, amely háromszorosa Oroszország népességének és több mint kilencszörös a GDP-je, folyamatosan Washingtonra támaszkodnia védelme érdekében. Egy olyan 2016-os interjúban, amelyet az Atlantic főszerkesztőjével, Jeffrey Goldberggel készítettek, az akkori amerikai elnök, Barack Obama, bírálta az európaiakat (és másokat) azért, mert „ingyen utazóknak” nevezte őket. De Trump még tovább ment. John Bolton, aki akkoriban Trump nemzetbiztonsági tanácsadója volt, szerint Trump azt mondta: „Egyáltalán nem érdekel a NATO” egy 2019-es találkozón, ahol komolyan beszélt arról, hogy teljesen kilép az egyesületből. Trump fenyegetései részben alkudozási taktika voltak, hogy kikényszerítse az európai államokat arra, hogy tartsák be kötelezettségüket, és GDP-jük két százalékát saját védelmükre költsék – de csak részben. Két évnyi próbálkozás után, hogy meggyőzze Trumpot az Amerikai szövetségek fontosságáról, a védelmi miniszter, James Mattis arra a következtetésre jutott, hogy a különbségek a elnökkel olyan mélyek, hogy nem tud tovább szolgálni, amit ő 2018-as lemondólevelében őszintén megmagyarázott. Ma Trump kampányweboldala „az NATO céljának és küldetésének alapvető újraértékelését” szorgalmazza. Amikor azt fontolgatják, hány tankot vagy ágyút küldjenek Ukrajnába, néhány európai most megáll, hogy megkérdezze, lehet, hogy szükségük lesz ezekre az eszközökre saját védelmük érdekében, ha Trumpot novemberben megválasztják.

Forrás – Foreign Affairs