KÜLPOLOGIKA

Amit az iráni hírek eltakarnak: nukleáris hatalom keveredett nyílt háborúba Afganisztánnal

Szerző: | márc 8, 2026 | Ázsia, Elemzés, Háború

Miközben a nemzetközi közvélemény figyelme február végétől szinte kizárólag az iráni válságra koncentrál, Dél-Ázsia egyik leginkább tűzveszélyes pontján szintén háború robbant ki. Pakisztán és az afganisztáni tálib rezsim nyílt fegyveres konfliktusba keveredett egymással. Az Atlantic Council elemzése szerint az iráni háború destabilizáló hullámai Pakisztánig gyűrűznek, és a két válság egymást erősíti – miközben a dél-ázsiai háborúra alig jut figyelem. Ebben a cikkben megnézzük röviden, hogy mit is érdemes tudni az Irán szomszédságában dúló konfliktusról.

Pakisztán nukleáris hatalom, kétszázmilliós ország, amelynek destabilizálódása az egész régió egyensúlyát felboríthatja. A háborúzó felek mögött ott állnak Kína, Oroszország, India és az Egyesült Államok érdekei is. A Council on Foreign Relations (CFR) összefoglalójában is olvashatjuk, hogy a Pakisztán védelmi minisztere a helyzetet február 27-én már nyílt háborúnak minősítette, miután Pakisztán Kabult és Kandahárt is bombázta, először az ország történetében, hiszen a korábbi csapások eddig csak a határvidéki célpontokat érték el, nem városközpontokat.

Hogyan jutottunk idaig?

A jelenlegi konfliktus gyökerei 2021 augusztusáig nyúlnak vissza, amikor az amerikai csapatok kivonulása után a tálibok visszavették Afganisztánt. Az a Pakisztán, amely két évtizeden át finanszírozta és menedéket nyújtott a táliboknak az Egyesült Államok elleni háborúban, ekkor rövid ideig optimistán tekintett a jövőre. határvidéki célpontokat értek, nem városközpontokat. Viszont az optimizmus gyorsan szertefoszlott. A fordulat kulcsa a Tehrik-e-Taliban Pakistan (TTP), vagyis a pakisztáni tálibok megerősödése volt. A Center for Strategic and International Studies (CSIS) elemzése szerint a TTP vezére hűségesküt tett az afganisztáni táliboknak, a két szervezet közösen harcolt az amerikaiak ellen, és mély ideológiai, vérségi kötelékek fűzik össze őket. Az afganisztáni tálibok ezért megtagadják a TTP visszaszorítását: ez tönkretenné belső kohéziójukat, és a TTP harcosait az Iszlám Állam Horaszán-tartomány (IS-KP) karjaiba kergetné. 2022 végére a TTP annyira összeszervezte magát és megerősödött, hogy felmondta a tűzszünetet a pakisztáni kormánnyal és fokozta támadásait. A Time összefoglalója szerint 2025 Pakisztán legsúlyosabb éve volt az elmúlt évtizedben: legalább 1070 erőszakos incidens több mint 4000 életet követelt. Február 6-án öngyilkos merénylet rombolt szét egy síita mecsetet Iszlámábádban, 31 halálos áldozatot hagyva maga után. Február 16-án robbanóanyaggal teli jármű hajtott egy határőr-ellenőrzőpontba, tizenegy katonát és egy gyereket ölve meg.

Ezekre hivatkozva indított Pakisztán február 22-én légicsapásokat afganisztáni területek ellen. A CFR Conflict Tracker naplója alapján február 26-án este afganisztáni erők megtámadták a pakisztáni határőr-állásokat, február 27-én hajnalban pedig Pakisztán Kabult és Kandahárt bombázta. Khawaja Asif védelmi miniszter pedig nyilvánosan is nyílt háborút hirdetett.

A térkép a pakisztáni légicsapások afganisztáni célpontjait jelöli, köztük Kabult és Kandahárt, amelyek az ország két legnagyobb városa és politikai központja – jól érzékeltetve, hogy a február 27-i offenzíva messze túlmutatott a korábbi határvidéki összecsapásokon. Forrás: Al Jazeera

A Durand-vonal

A konfliktus egyik legmélyebb strukturális oka a Durand-vonal kérdése. Ezt a határt 1893-ban a brit gyarmatosítók húzták meg az orosz fenyegetés elhárítására, figyelmen kívül hagyva, hogy a vonalak pastu és beludzs közösségeket szelnek ketté. Pakisztán 1947-ben örökölte a határt, és ragaszkodik annak érvényességéhez. Azonban az afganisztáni tálibok azt sohasem ismerték el, és pastu nacionalizmusuk ezt elválaszthatatlanul beépíti identitásukba. Még ha a TTP sohasem jött volna létre, a nyílt konfliktus csak idő kérdése lett volna. Pakisztán 2023 óta milliónyi afgán migránst deportált, és a szárazföldi határátkelőket 2025 októbere óta döntően zárva tartja. Ez a lépés tovább mélyítette a kölcsönös ellenségeskedést, és elvágta azokat a hétköznapi kapcsolatokat, amelyek korábban puffer szerepet töltöttek be.

 

A térkép a Durand-vonalat és a határ mindkét oldalára átnyúló pastu etnikai övezetet ábrázolja, szemléletesen megmutatva, hogy a britek által 1893-ban meghúzott határvonal miért tekinthető a pakisztáni-afganisztáni konfliktus egyik legmélyebb strukturális okának. Forrás: National Geographic Education

Ki mit nyer és ki mit veszít?

A CFR elemzése szerint Kína mindkét ország legnagyobb gazdasági partnere, és a 65 milliárd dolláros Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) a régióban fut. Március 4-én Peking nagykövetével tárgyalt az afgán tálib külügyminiszter, és Kína de-eszkalációt sürget. Oroszország – amely 2025 júliusában az egyetlen országként ismerte el a tálib rezsimet – szintén azonnali tűzszünetre szólította fel a feleket. India a pakisztáni csapásokat Pakisztán belső kudarcainak kivetítéseként elítélte. Pakisztán védelmi minisztere India-afgán összejátszást emlegetett. India afganisztáni elkötelezettsége eddig főként humanitárius segélyekből és diplomáciai érintkezésekből állt. 2022-ben például újranyitotta kabulai nagykövetségét, 2025-ben Modi Új-Delhiben fogadta az afgán tálib delegációt. Hogy ez tényleges proxytevékenység-e vagy pakisztáni narratíva, nyitott kérdés, de egy pakisztáni stratégiai szemszögből egzisztenciális fenyegetésként olvasható.

Trump és adminisztrációjának mozgástere az iráni háború miatt szűkült, de az egyértelmű érdeke szerint Pakisztán mellé állt, hiszen amennyiben a pakisztáni-afgán konfliktus elhúzódik és a térség két releváns terrorszervezete (az IS-KP és az al-Kaida) megerősödik, az közvetlenül fenyegeti az amerikai érdekeket, és egy olyan pillanatban, amikor Washingtonnak már egy nagy háborúja van folyamatban, egy második frontra nincs kapacitása. Ugyanis az IS-KP jelenleg egyszerre harcol a tálibok és Pakisztán ellen, tehát ha a két fél egymással van elfoglalva, a szervezet azonnal lélegzethez jut. Az al-Kaida helyzete pedig elég bonyolult, hiszen most a tálibok védőszárnya alatt él, és a tálibok formálisan korlátozzák nemzetközi akcióit, mert nem akarnak újabb külső beavatkozást. Ha azonban komolyabb háború tör ki, a tálibok rászorulnak az al-Kaida harci kapacitására, és cserébe lazítanak ezeken a korlátokon, ezért az al-Kaida visszanyeri a mozgásterét.

Lehetséges forgatókönyvek

A CSIS elemzése három forgatókönyvvel számol. A legvalószínűbb a de-eszkaláció, amelyet valamelyik közvetítő, Törökország, Katar vagy Kína intéz. Ez történt 2025 októberében is: Katar és Törökország tíz nap harc után tűzszünetet közvetített. Azonban minden ilyen tűzszünet labilis egyensúlyt eredményezhet, mivel a tálibok nem fogják vissza a Pakisztánban merényleteket elkövető TTP-t, Pakisztán pedig nem fogadhat el tartós tehetetlenséget, így a ciklus megismétlődhet, ami röviden: tárgyalás, tűzszünet, merénylet, megtorlás. A közepes forgatókönyv szerint a harci intenzitás csökken, de a feszültség tartósan magas marad. Itt az időszakos pakisztáni légicsapások, tálib határincidensek lehetnek jellemzőek, miközben egyik fél sem akar teljes háborút. Azonban ez is egy veszélyes pálya, hiszen a legutóbbi eszkaláció célpontjai, földrajzi kiterjedése és intenzitása jóval meghaladta az előző körökét. A legrosszabb forgatókönyv egy teljes körű pakisztáni szárazföldi beavatkozás Afganisztánban. Iszlámábád soha nem hajtott ilyesmit végre, és a siker sem garantált, mivel egy ilyen lépés az IS-KP megerősödéséhez is vezethet, ahogy a 2010-es évek eleji pakisztáni hadműveletek részben az IS-KP létrejöttét katalizálták, eközben a TTP harcosai városi merényletek sorozatával válaszolhatnak Pakisztán nagyvárosaiban.

Következtetés

A pakisztáni-afganisztáni konfliktus azért különlegesen veszélyes, mert nincsen benne egy igazán jó megoldás. A tálibok nem adhatják fel a TTP-t anélkül, hogy saját hatalmuk alapját ne rendítsék meg. Pakisztán nem hagyhatja figyelmen kívül a saját területén zajló terrort. A CFR Daniel Markey-t idézi, aki szerint a felek addig harcolnak, amíg az kevésbé termékeny lesz, majd visszatérnek a diplomáciához, hogy az egész körforgás elölről kezdődjön. Egyik kimenetel sem vezet tartós megoldáshoz. A Durand-vonal hatvan éve feszültségforrás, és az marad. Ami most megváltozott, az a feszültség intenzitása és az iráni háború által megteremtett árnyék, amelyben egy dél-ázsiai háborúra alig jut figyelem. Az Atlantic Council Michael Kugelman-je szerint a teljes körű háború bár nem a legvalószínűbb, már korántsem kizárható. Ez pedig elegendő ok arra, hogy az emberek és a világ vezetői ne forduljanak el.

Források

Szerző: Jánó Imre