Januárban figyelemre méltóan baráti hangulatú és szimbolikus csúcstalálkozót tartott Sanae Takaichi japán miniszterelnök és Lee Jaemyung dél-koreai elnök Narában. A két vezető kiemelte a történelmileg feszült kétoldalú kapcsolatok stabilizálása iránti elköteleződésüket, és a békés hangulat metaforaként szolgált a két ország közötti növekvő harmóniára, melynek vezetői a „jövőorientált” együttműködést szorgalmazzák. Mindketten szükségesnek tartják a szorosabb japán-dél-koreai kapcsolatokat, mint a változékony nemzetközi környezetre adott válaszokat, különösen a regionális stabilitásért való közös felelősséget. Annak ellenére, hogy ellentétes politikai táborokból származnak, Takaichi és Lee közös nevezőre jutottak abban, hogy a nemzeti érdekeket a történelmi sérelmek fölé helyezték. Lee Japán gyarmati múltját régóta kritizáló progresszív, Takaichi pedig Sinzo Abe örökségéhez kötődő konzervatív, így meglepték az elemzőket kooperációjuk fenntartásával. Az elemzők szerint ez az ideológiákon átívelő összehangolás tartósabbá teheti a jelenlegi javulást, mivel a kétoldalú kapcsolatokban gyakran akkor fordultak elő visszalépések, amikor a progresszív kormányok felbontották a konzervatívok által kötött megállapodásokat.

Mindkét ország közvéleménye egyre inkább az együttműködést pártolja, felismerve, hogy a fő fenyegetések most a kétoldalú kapcsolatokon kívülről érkezhetnek. A japán és koreai vezetők együttműködését nagyrészt gazdasági és biztonsági aggályok vezérlik, beleértve a tengeri biztonságot, a demográfiai és a környezeti kérdéseket, valamint az Egyesült Államokkal való szoros kapcsolatok fenntartásának szükségességét. Továbbra is vannak nézeteltérések, különösen Kínával kapcsolatban: Lee támogatja a Pekinggel való háromoldalú együttműködést, míg Takaichi keményebb álláspontot képvisel a növekvő japán-kínai feszültségek közepette. Ezek a véleménykülönbségek akadályozzák a széleskörű regionális együttműködést, mivel az Egyesült Államok kereskedelempolitikája és a változó globális prioritások fokozzák a nyomást. Ennek ellenére mindkét vezető továbbra is hangsúlyozza, hogy a szoros Japán–Dél-Korea–USA koordináció továbbra is stratégiai fontosságú.

A teljes elemzés elolvasható itt: Nikkei Asia