A kiutasításra kötelezett harmadik országbeli állampolgároknak körülbelül 20%-a hagyja el ténylegesen az Európai Uniót, állítja az Európai Bizottság. A 80%-os sikertelenségi arány visszaszorítása érdekében a Bizottság 2025 márciusában jogszabálytervezetet terjesztett elő “Az Unióban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére vonatkozó közös rendszer létrehozásáról”.
Az Európai Parlament (EP) Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) 2026 március 6-án elfogadta a Parlament módosított állásfoglalás tervezetét, valamint támogatását fejezte ki az intézményközi tárgyalások megkezdéséről. Pénteken, március 26-án vette kezdetét a rendes jogalkotási eljárás első olvasata, amelyben a Parlament plenáris ülésén 389 képviselő támogatta, 206 ellenezte és 32 tartózkodott a közös visszaküldési rendszer megszavazásától. A jogalkotási eljárás következő lépése az Európai Unió Tanácsának bevonása és álláspontjának felmérése, amelyet potenciálisan háromoldalú tárgyalások fognak kísérni az EP, a Tanács, valamint a Bizottság között. A háromoldalú tárgyalások a rendes jogalkotási eljárás bármely pontján összehívható informális trilógusok, amelyek a gyors kompromisszum kidolgozását és elérését szolgálják.
Mi áll a javaslat hátterében?
A javasolt rendelet az illegális bevándorlás kérdésében, az EU külső határainak hatékony kezelésében és egy egységesebb, hitelesebb migrációs politika előmozdításában gyökerezik. A Bizottság kitűzött célja egy “szigorú, de igazságos” harmonizált rendszer megteremtése, amely a visszaküldésre vonatkozó szabályok egységesítésével számolná fel az EU migrációs politikájának kiskapuit.
Az Unióban illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat jelenleg a 2008-as irányelv szabályozza, amelynek alapvető célkitűzése nem nagyban különbözik az újabban javasolt rendeletétől, viszont teljesen eltérő jogi természettel rendelkezik. Míg az EU-s irányelvek csupán az egységes cél elérését szabják meg és a tagállamokra bízzák, hogyan valósítják meg azt (ezzel 27 tagállamban 27 eltérő rendszert és eljárást képezve), addig a rendeletek közvetlenül alkalmazandók minden tagállamban, nem hagynak teret eltérő nemzeti értelmezésre, amely által egy egységesebb és szigorúbb jogi keretet teremtenek. A 2008-as irányelv kohéziójának hiánya, valamint a fragmentált nemzeti eljárások olyan strukturális rendszert alakítanak ki, amely miatt a szabályok kijátszhatóak és lehetőséget adnak az illegális bevándorlóknak, hogy a schengeni térségben mozogjanak és tartózkodjanak. Amennyiben egy tagállam visszaküldési határozatot hoz egy személlyel szemben, a tagállamok közötti megfelelő harmonizáció és együttműködés hiányában az érintett személy észrevétlenül továbbutazhat a schengeni térség tagállamaiba, így elkerülve a döntés végrehajtását. Gyakran előfordul, hogy egy másik tagállamban a folyamatot teljesen elölről kell kezdeni az eltérő nemzeti (jogi, adminisztrációs, stb.) rendszerek miatt. A Bizottság ezért a 2008-as irányelv eltörlését és az új, rendeleti szintű szabályozás bevezetését javasolta, amely közvetlenül, valamint egységesen érvényesülne az összes tagállamban, és nem adna lehetőséget eltérő értelmezésre.
Hogyan nézne ki a rendelet a gyakorlatban?
A visszaküldési rendelet rendszere teljes mértékben digitalizált lenne, megkönnyítve ezzel a tagállamok közötti együttműködést, a rendeletek kölcsönös elismerését és a jogérvényesítés felelősségét. A visszaküldési határozatokat a Schengeni Információs Rendszerben egységesen rögzítenék, így azok minden tagállam számára hozzáférhetővé válnának.
A rendelet előírja, hogy a tagállamok kötelesek lesznek visszaküldési határozatot kiadni az érintett személyekkel szemben, amelyeket a Schengeni Információs Rendszerben is rögzíteni kell. Emellett, az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára hatóságokkal való együttműködési kötelezettséget ír elő az Unió területének mihamarabbi elhagyásának érdekében. A visszaküldés biztosításának felelőssége azt a tagállamot érintené, amelynek területén azonosították az adott személyt. Mielőtt szigorúbb intézkedéseket hozna az adott hatóság, az érintettnek lehetősége lenne az önkéntes hazatérés meleltt döntenie, amelynek lehetősége a folyamat bármely szakaszában fennáll. A tagállamok reintegrációs programok keretén belül ösztönöznék és tennék vonzóbbá az önkéntes hazatérést, logisztikai vagy akár pénzügyi támogatást nyújtva a visszatérők célországba való beilleszkedéséhez.
Egyéni mérlegelés alapján, együttműködési hajlandóság hiányában a visszaküldésben érintett személyt akár 24 hónapig is őrizetben tarthatják a hatóságok. Erre nem csupán a visszaküldés végrehajtása során, hanem már annak előkészítésekor is sor kerülhet. Az őrizet akkor alkalmazható, amennyiben:
- fennáll a szökés/elrejtőzés veszélye;
- az adott személy nem tartja be a számára előírt alternatív intézkedéseket;
- az adott személy szándékosan hátráltatja, akadályozza a visszaküldési folyamatot;
- az érintett személy köz- vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent (ez esetben az őrizet hosszabb ideig is alkalmazható mint az eredetileg megszabott max. 24 hónap);
- az EP módosítása alapján bármely más tényező esetén, amely a nemzeti jog szerint szükséges a visszatérés időszerű és hatékony végrehajtásához.
A gyermekes családok, illetve kísérő nélküli kiskorúak őrizetbe vétele csak mint végső eszközként, a lehető legrövidebb ideig lenne alkalmazható. Hogy mit takar a “végső eszköz”? Nem tudni. Annak értelmezése várhatóan a tagállamok sajátos döntésére lenne bízva. A törvényjavaslat továbbá olyan kérdéseket is felvet mint, hogy mi történik ha az érvényesítésért felelős tagállam nem ért egyet a visszaküldési rendelet döntéséért felelős tagállammal?
Mindemellett, a rendelet tartalma alapján az őrizetbe vétel akkor indokolható, ha más, kevésbé kényszerítő jellegű alternatívák nem bizonyulnának elég hatékonynak. Ide tartozhat a hatóságoknál való rendszeres megjelenés és jelentés, egy kijelölt helyen való állandó tartózkodás, pénzügyi biztosíték leadása és az elektronikus megfigyelés (pl. elektronikus nyomkövetők) lehetősége is. Továbbá, olyan szigorú megtorló természetű intézkedések várhatóak együttműködés hiányában mint:
- a pénzügyi és logisztikai támogatás csökkentése vagy teljes megvonása;
- személyazonosító okmányok elkobzása;
- munkavállalási engedély megtagadása vagy visszavonása;
- pénzbírság kiszabása;
- beutazási tilalom meghosszabbítása;
- az EP által kibővített, digitális és elektronikus készülékek beleegyezés nélküli lefoglalása és átkutatása.
- az EP által kibővített, szabadságvesztés lehetősége.
Számos EP képviselő fejezte ki aggodalmát a rendelet tartalmát illetően, amely úgy vélik csökkenti az önkéntes visszatérés lehetőségeit, bővíti az őrizetbe vétel okait, megannyi kötelezettséget ró ki a visszaküldésben érintett személyekre, gyengíti a fellebbezések lehetőségét és vitatott módon büntetné az együtt nem működő célországokat. A rendelet tartalma valóban rejt korlátozó elemeket, azon cikkelyekben is, amelyek az önkéntes visszaküldés körülményeit fejtik ki.
Vissza vagy el? – Hova küldené az EU az illegális bevándorlókat?
A visszaküldési rendelet elnevezése kissé pontatlan lehet annak tartalmával szemben, hiszen a visszaküldési célország takarhatja az érintett személy származási országát, egy tranzitországot, valamint egy biztonságos harmadik országot is, beleértve az úgynevezett visszaküldési központokat (“return hubs”), amellyel az Európai Unió vagy az adott tagállam speciális megállapodást kötött és amelyekhez a visszaküldött személy nem feltétlenül kötődik személyesen. A Parlament részletezte álláspontjában a harmadik országokkal kötött megállapodások feltételeit, mint az alapvető emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot, beleértve a visszafordítás tilalmának (‘non-refoulment’) elvét, amely szigorúan tiltja a menekültek vagy menedékkérők visszautasítását, valamint kitoloncolását olyan országokba, ahol életük vagy szabadságuk veszélyben lenne, illetve ahol kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lennének kitéve. A megállapodásoknak továbbá tartalmazniuk kell olyan elengedhetetlen részleteket mint az átszállítás módja, a személy ott-tartózkodásának feltételeit, valamint a tagállam és harmadik ország felelősségi köreit. A rendelet előírja egy független szerv vagy mechanizmus alkalmazását, amely felügyeli és biztosítja a megállapodás betartását. A törvényjavaslat szerint az EU a harmadik ország visszaküldési kötelezettségeinek betartásától tenné függővé a vízumkiadást, a kereskedelmi kapcsolatokat, a fejlesztési támogatásokat és a diplomáciai együttműködést, és amennyiben a harmadik ország nem tesz eleget a megállapodásnak, az EU korlátozó politikai eszközként alkalmazhatja ezeket. Mindemellett, a Bizottság eredetileg kizárta a kísérő nélküli kiskorúak és a gyermekes családokat is a harmadik országokkal kötött megállapodások alól. Az Európai Parlament módosított javaslata egyértelműen megerősíti a kísérő nélküli kiskorúak harmadik országba való visszaküldésének megtiltását, azonban a gyermekes családokat nem említi a cikkben (ahogy azt az eredeti javaslat tette).
A garanciák ellenére felmerül a kérdés, hogy mennyire biztosított az emberi jogok védelme egy EU-n kívüli ‘offshore’ országban, ahol az EU jogrendszere nem érvényesül a nemzeti jog felett, és hogyan fog működni az ellenőrzési mechanizmus egy olyan államban, amely rendelkezik egy sajátos biztonsági apparátussal és különféle belpolitikai nyomásokkal, hibákkal, amelybe az EU-nak nincs kifejezetten beleszólása. A törvény potenciálisan megoldhatja az EU migrációs politikájának kiskapuit és papíron javíthatja teljesítményét, azonban joghézagokat teremthet a harmadik országokban, ahol az uniós jogszabályok felügyelete korlátozott, és amely teret adhat a kizsákmányolás, erőszak vagy rossz bánásmód kockázatának. Emellett kérdéses, hogy mennyire hiteles az EU részéről a jogi felelősség átruházása egy külsős, harmadik államra. Több EP képviselő is különvéleményt nyújtott be a törvényjavaslat aggasztó rendelkezéseiről. A következő vélemény éppen az Amerikai Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Hivatalával (az ICE-al) vonja párhuzamba a rendeletet:
„Ez a jelentés a harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióból történő tömeges kitoloncolására vonatkozó terv végső része, amely – amint azt az Egyesült Államokban láttuk – faji profilalkotáshoz, tömeges letartóztatásokhoz, gyermekek fogva tartásához és olyan országokba történő deportáláshoz vezet, ahol ezek az emberek korábban még soha nem jártak.”
Már maga az önkéntes migráció is jelentős egyéni döntést és megfontoltságot igényel, valamint komoly terheket és áldozatokat von maga után. Különösen igaz ez akkor, amikor az érintettek egy olyan országba kerülnek, ahol sosem jártak és ahol sem kulturális gyökerekkel, sem személyes kapcsolatokkal nem rendelkeznek. Ebben a kontextusban az Európai Unió felelőssége kiemelt, mivel a harmadik országokba történő visszaküldések során számolnia kell azzal, hogy az érintettek súlyos integrációs és pszichológiai akadályokkal, valamint társadalmi kiszolgáltatottsággal szembesülnek majd. A képviselőkön túl számos civil szervezet szólalt fel a rendelet megszavazása ellen, beleértve az Amnesty International-t, amely a következőképp fogalmazott:
„Ez egy növekvő tendencia jele az egyre károsabb, kirekesztőbb és drákói jellegű migrációs politikák felé, amely aggasztó következményekkel jár a tisztességes eljárásra és a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalra nézve. Ezek a javaslatok távolról sem csökkentik az irreguláris helyzeteket, sőt kockázatot jelentenek arra, hogy még több embert taszítsanak bizonytalan helyzetbe.”
Az Amnesty felszólalása rávilágít egy rendkívül fontos probléma feltételezésre. A bizonytalan szabályok veszélyeztethetik a migránsok biztonságérzetét, és hosszú távon paradox módon ösztönözhetik a rejtőzködést és fokozhatják az irreguláris migrációt a schengeni övezetben.
Belépési tilalom és a fellebbezés aggályai
A javaslat továbbá olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek komoly aggályokat vetnek fel. Belépési tilalom szabható ki azokkal szemben, akik nem tartják be a visszaküldési határozatot, akiket kiutasítanak, vagy akik komoly biztonsági kockázatot jelentenek. A tilalom időtartama esettől függ, de a biztonsági kockázatot jelentő személyek esetében akár határozatlan idejű is lehet. A Parlament módosítása alapján a belépési tilalom visszavonása olyan feltételekhez is köthető, mint az érintett korábbi visszaküldésének költségeinek megtérítése. Bár a rendelet előírja az ingyenes jogi képviselet biztosítását és a 14 napos fellebbezési határidőt, a gyakorlatban ez rendkívül rövid idő és a határok közötti jogi koordináció hiányosságai miatt komoly akadályt jelenthet az érintettek számára, növelve kiszolgáltatottságukat. Ezenfelül míg az eredeti javaslatban a kiutasítási határozat felfüggeszthető lett volna a fellebbezési idő lejártáig, addig a módosított változat szerint a fellebbezésnek nincs automatikus halasztó hatálya és az érintettnek külön kérelmeznie kell a végrehajtás felfüggesztését és a hatóságok “megadhatják, ha szükségesnek ítélik”.
A tervezett visszaküldési rendelet célja tehát az EU migrációs politikájának egységesítése, a biztonsági kockázatok kezelése és a visszaküldési folyamatok felgyorsítása, ám a gyakorlatban számos kritikus kérdést is felvet a törvényjavaslat. A digitális nyilvántartás és az egységesített eljárások papíron javíthatják a végrehajtás hatékonyságát, ugyanakkor a visszaküldések kényszerítő jellege, az akár 24 hónapig tartó őrizet, a rövid fellebbezési határidők, a korlátozottan ellenőrizhető harmadik országok komoly kockázatokat hordoznak mind az érintettek, mind az uniós jogrend és az alapvető normatív értékek szempontjából. Ennek ellenére a parlamenti jogalkotók döntő többsége a migrációkezelés fontos eszközének tekinti a rendeletet, amelynek végső jogalkotási irányvonalát a Tanács álláspontja fogja eldönteni. A tárgyalások előrehaladtával kiderül, sikerül-e megtalálni az egyensúlyt a Bizottság eredeti elképzelése szerint a szigor és az igazságosság között.
Források:
EUR-Lex – 52025PC0101 – EN – EUR-Lex
A szavazások eredményei | Szavazások | Plenáris ülés | Európai Parlament
EU: European Parliament greenlights punitive detention and deportation plans – Amnesty International
EU Parliament approves controversial bill to increase migrant returns | Euronews