Az új nemzetközi kereskedelmi rend és az Európai Unió szerepe

Szerző: Jánó Imre | okt 21, 2025 | Elemzés, Európa, Gazdaság

A világkereskedelem az utóbbi évtizedben mélyreható átalakuláson ment és megy keresztül. A hidegháború utáni időszak liberális, szabályalapú rendje, amelyet a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) és a globalizációs optimizmus fémjelzett, mára fokozatosan meggyengült, hiszen a megfeszített gazdasági verseny, a geopolitikai feszültségek, a technológiai szuverenitásért folytatott harc és a klímaváltozás együttesen formálják át azt, ahogyan az államok és vállalatok a nemzetközi gazdasági térben mozognak. Ebben a bizonytalan és újrarendezkedő környezetben az Európai Uniónak nem csupán alkalmazkodnia kell(ene), hanem alakítania is a jövő szabályait. E témakör áll a madridi Elcano Royal Institute egyik legfrissebb elemzésének középpontjában, amelyet Ignacio García Bercero írt „The emergence of a new global trading order? Scenarios for global trade and the EU’s role” címmel.

Az Elcano Royal Institute-ról és a szerzőről röviden

Az Elcano Royal Institute Spanyolország vezető külpolitikai és gazdaságstratégiai think tankje, amely 2001 óta működik Madridban. Az intézet a geopolitika, az globalizáció, a klímapolitika, valamint a globális gazdaság területén végez kutatásokat, hangsúlyozva a demokratikus, szabályalapú és multilaterális megközelítéseket. Ugyanakkor ezeken túl számos Spanyolországra fókuszáló kutatás is megtalálható náluk. Ezen intézet oldalán publikált a szóbanforgó elemzés szerzője, Ignacio García Bercero, jogász és uniós kereskedelmi szakértő, aki korábban az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságán dolgozott, jelenleg pedig a nagy nevű Bruegel brüsszeli think tank munkatársa. Munkásságát a nemzetközi kereskedelem szabályainak védelme és megújítása jellemzi, így természetes módon foglalkozik a globális kereskedelmi rend jövőjével.

A globális kereskedelmi rendszer átalakulása

Bercero tanulmánya abból a felismerésből indul ki, hogy a már említett második világháború utáni, liberális nemzetközi rend egyik legfontosabb pillére,a szabályokra épülő, kiszámítható kereskedelmi rendszer, mára megrendült, mivel az Egyesült Államok, amely a WTO és elődje, a GATT megalapításakor a globális szabadkereskedelem legfőbb támogatója volt, az elmúlt másfél évtizedben fokozatosan visszahúzódott ebből a szerepből. Az „America First” retorika, a vámháborúk, valamint a WTO döntéshozatali mechanizmusainak blokkolása azt eredményezték, hogy a korábbi multilateralizmust felváltotta a szelektív, érdekalapú kereskedelempolitika. Kína eközben gazdasági nagyhatalommá vált, de államilag irányított, támogatásvezérelt modellje tovább növelte a feszültséget a nyitott piacokra épülő gazdaságokkal. A szerző három lehetséges forgatókönyvet vázol fel a globális kereskedelem jövőjére. Az első a „kereskedelem szabályok nélkül” forgatókönyv, amelyben a multilaterális intézmények, köztük a WTO is, gyakorlatilag elveszítik befolyásukat, és a gazdasági kapcsolatok kétoldalú, ad hoc alkukra épülnek. Ebben a világban a nagyhatalmak közötti bizalom hiánya állandó bizonytalanságot szül. A második forgatókönyv a „töredezett kereskedelmi rend”, amelyhez tartozna egy „szabályokon alapuló kereskedelemért felelős koalíció” és a legvalószínűbb kimenetelt kínálja. Itt a regionális szövetségek, illetve a hasonló kereskedelmi alapokon nyugvó országok hálózata próbálja fenntartani a szabályalapú kereskedelem maradványait. A harmadik, optimistább jövőkép az „átalakított globális kereskedelmi rendszer”, amelyben az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió újra közös keretek között működne, reformált WTO-szabályok mentén. Noha Bercero ezt tartaná a legstabilabb opciónak, maga is elismeri, hogy jelenleg csekély az esélye.

Az EU, mint szabályalkotó hatalom

A tanulmány kulcskérdése az, hogy ebben az átalakuló világban mi lehet az Európai Unió szerepe. Bercero szerint az EU a világ harmadik legnagyobb kereskedelmi hatalma, és egyben az utolsó globális szereplő, amely következetesen kiáll a szabályalapú rendszer mellett. Éppen ezért is az unió számára a kihívás az, hogy a szabályok őrzőjéből aktív szabályalkotóvá váljon. Ehhez elengedhetetlen az új szabadkereskedelmi egyezmények hálózatának bővítése, a gazdasági együttműködés erősítése az afrikai és ázsiai partnerekkel, valamint a klímapolitika és a kereskedelem integrálása, például közös szén-dioxid-árazási mechanizmusok révén, ezáltal is támogatva a dekarbonizációt a fejlődő gazdaságokban. A szerző szerint az EU-nak koalíciót kell építenie a hasonlóan gondolkodó országokkal, mert a „töredezett” világban ez az egyetlen reális út a kiszámíthatóság és stabilitás megőrzésére.

További nézőpontok

A globális gazdasági rend jövőjéről szóló vitákban három meghatározó elemzés, a Centre for European Reform (CER), a McKinsey & Company, és a Martens Centre, egyaránt a világkereskedelem strukturális átalakulására reagál, de különböző hangsúlyokat helyeznek előtérbe. A CER 2025. januárjában megjelent „Europe and the global economic order” című elemzésében konkrétan megállapítja, hogy az Európai Unió szabályalkotói befolyása csökkenőben van, miközben a gazdasági súlya is mérséklődik a világ GDP-jében. A tanulmány szerint a WTO gyengülése miatt az EU-nak fel kell gyorsítania a szabadkereskedelmi megállapodások megkötését, és saját iparpolitikáját önálló stratégiai alapokra kell helyeznie, ha versenyképes akar maradni az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Emellett a CER arra figyelmeztet, hogy a „Brussels effect” – az EU globális szabályalkotó hatása – nem fenntartható, ha nem párosul gazdasági dinamizmussal és innovációval, vagyis a normatív hatalom önmagában nem elég a globális pozíció megőrzéséhez. A McKinsey júniusi tanulmánya szerint a világgazdaság 2035-ig tovább bővülhet, de a növekedés szerkezete alapvetően megváltozik. A 2017 óta megfigyelhető trend, miszerint az országok egyre kevésbé kereskednek geopolitikailag távoli partnereikkel, elég tartósnak tűnik. A tanulmány három lehetséges pályát azonosít: a bázisszcenárió mérsékelt, lineáris növekedést, a diverzifikációs pálya kismértékű visszafogást, míg a fragmentációs forgatókönyv komoly veszteséget feltételez a globális kereskedelemben. Utóbbi esetben a világkereskedelem több mint harmada új útvonalakra terelődne, ami az értékláncok mély szerkezeti átrendeződését hozná. A legnagyobb mozgás az olyan, geopolitikailag érzékeny és erősen koncentrált szektorokban várható, mint az elektronika, a gépgyártás vagy a textilipar, ahol az „ellátási biztonság” és a „geopolitikai közelség” egyre inkább felülírja a puszta költséghatékonyság logikáját. Noha ez esetben is sokkal részletesebb a vizsgált szöveg, a McKinsey következtetése világos. Szerintük a globalizáció nem szűnik meg, de regionális szerkezetbe rendeződik, és az új korszakot a gazdasági racionalitás mellett a politikai megbízhatóság fogja meghatározni. Martonyi János (Martens Centre) elemzésében ugyanezt a dinamikát az intézményi oldalról értelmezi. A globális kereskedelmi rendszer, amelyet a WTO szabályalkotási és vitarendezési pillérei tartanak össze, szerinte történelmi nyomás alatt áll. A multilaterális szabályalkotás évtizedes stagnálása, a Doha-forduló kudarca és a vitarendezési mechanizmus túlterheltsége azt mutatja, hogy a rendszer nem képes lépést tartani a gazdasági és geopolitikai átalakulással. A válasz Martonyi szerint nem egy új, idealisztikus multilaterális reneszánsz, hanem a meglévő rendszer megőrzése és célzott, pragmatikus fejlesztése. Eszerint a regionális és kétoldalú megállapodások, amelyek a WTO bénultsága nyomán megszaporodtak, képesek lehetnek részben átvállalni a szabályalkotás szerepét, de csak akkor, ha nem válnak túlpolitizáltakká és megőrzik gazdasági fókuszukat. A WTO vitarendezési rendszerének megerősítése és a regionális egyezmények közötti koherencia fenntartása így kulcsfontosságú a globális kereskedelem stabilitásához.

Összegzés

Végső soron mind a Bercero-féle Elcano-tanulmány, mind a CER, a McKinsey és a Martens Centre elemzése ugyanarra a következtetésre jut, hogy a globalizáció kora nem ér véget, hanem új formába rendeződik. A multilaterális rend helyét regionális szövetségek, értékalapú koalíciók és pragmatikus gazdasági partnerségek veszik át. Az Elcano a szabályalapú világ maradványainak megőrzését sürgeti, a CER az európai stratégiai autonómiát hangsúlyozza, a McKinsey az ellátási láncok földrajzi és politikai újraszerveződését mutatja ki, míg a Martens Centre a jogi-intézményi keretek megerősítését tartja létfontosságúnak. Együtt azt üzenik, hogy a 21. század kereskedelme már nem a határok lebontásáról, hanem a bizalom, a stabilitás és a közös érdekek újraépítéséről szól. Ebben a folyamatban az Európai Unió csak akkor maradhat meghatározó szereplő, ha egyszerre marad a szabályok őrzője és a jövő gazdasági rendjének formálója.

Források: