Az űr, mint a 21. század láthatatlan geopolitikai frontvonala

Szerző: Jánó Imre | okt 26, 2025 | Ázsia, Elemzés, Technológia

Az emberiség történetében az űr mindig is a jövő szimbóluma volt, a felfedezés, a technológiai haladás és a civilizációs verseny tere. A 20. század közepén a hidegháborús űrverseny még a nemzeti vagy ideológiai presztízs és a tudományos diadal kérdése volt. Ha itt csak a fontosabbakat említjük: a Szputnyik, a Gagarin-repülés, majd az Apollo-program a kétpólusú világrend politikai szimbólumaiként működtek. Azonban az elmúlt két évtizedben az űr szerepe radikálisan megváltozott, mivel a geopolitikai versengés, a gazdasági dominancia és az információs fölény kulcsterületévé nőtte ki magát. Az alábbiakban ennek az izgalmas témának a jobb megismerésére teszünk kísérletet.

Bevezetés

2023-ban megjelent magyar nyelven is Tim Marshall brit újságíró és külpolitikai szakértő A földrajz jövője című műve (amely igencsak nagy visszhangot váltott ki, hiszen a könyvesboltok polcain folyamatosan jelen volt, évente újra kiadják, számos pozitív recenzió jelent meg róla a sajtóban, és az olvasói visszajelzések is kedvezőek voltak) arra figyelmeztet, hogy a 21. század geopolitikájának meghatározó tere már nem a Föld kontinensein, hanem az űrben, és annak földi infrastruktúráiban dől el. Aki ellenőrzi az adatáramlást, a navigációs rendszereket, az űrfelderítő eszközöket és az űr-alapú kommunikációt, az nemcsak katonai, hanem gazdasági és diplomáciai előnyre is szert tehet. A világ GPS-, távközlési és felderítő rendszerei egyre inkább stratégiai fegyverekké váltak, így az űr nem pusztán technológiai, hanem hatalompolitikai térré avanzsálódik.

Ezt a tendenciát részletesen elemzi a Council on Geostrategy 2024-es tanulmánya, amely szerint az űr-hatalom a 21. századi állami szuverenitás egyik alapja. A jelentés hangsúlyozza, hogy a földi és orbitális infrastruktúrák közötti szimbiózis döntő, a földi irányítóközpontok, adatfeldolgozó központok és kommunikációs állomások révén válik az űrbeli jelenlét valódi befolyássá. Az űr ma már nem elválasztja az államokat, hanem összekapcsolja és sebezhetővé teszi őket. Hasonlóan az International Institute for Strategic Studies (IISS) elemzése ugyanezt a logikát alkalmazza a kínai terjeszkedésre. A jelentés kimutatja, hogy a Kínai Népköztársaság tudatosan építi ki kettős felhasználású (civil és katonai) űripari infrastruktúráját, mely egyszerre szolgálja a gazdasági befolyásszerzést és a stratégiai előkészítést. A kínai űrcégek civil arculat mögött gyakran a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) kutatási és felderítési programjainak meghosszabbításai. Az IISS szerint ez a „dual-use” stratégiája lehetővé teszi, hogy Peking világszerte infrastrukturális függőségeket építsen ki, különösen olyan országokban, ahol a kínai finanszírozás és technológia az egyetlen elérhető alternatíva.

Már csak ezek az imént bemutatott fejlemények világosan kijelölik a nemzetközi trendet, miszerint az űr a globális hatalmi verseny új tere, ahol a stratégiai befolyás megszerzése nemcsak rakétákban és műholdakban, hanem busás pénzügyi befektetésekben, adatátviteli rendszerekben és földi infrastruktúrában nyilvánul meg. Ugyanakkor ebben a kontextusban értelmezhető a Prague Security Studies Institute (PSSI) és a Coalition for a Prosperous America (CPA) közös jelentése, a Ground Game of Authoritarian Space Powers, amely részletesen tárja fel, hogyan fonódik össze az autoriter hatalmak űr-expanziója a globális pénzügyi és technológiai rendszerrel, a továbbiakban az űrpolitika ezt a szeletét vesszük górcső alá.

A Prague Security Studies Institute

A Prague Security Studies Institute egy nonprofit kutatóintézet, amelyet 2002-ben alapítottak azzal a céllal, hogy elősegítse a transzatlanti együttműködést és támogassa a demokratikus biztonságpolitikai gondolkodást Közép-Európában. A szervezet profiljába tartozik a pénzügyi átláthatóság, az energia- és technológiai biztonság, valamint az űrpolitikai kérdések vizsgálata. Továbbá a PSSI különösen hangsúlyt fektet a hibrid fenyegetések és a gazdasági hadviselés kutatására, felismerve, hogy a 21. századi hatalmak befolyása gyakran gazdasági, technológiai és információs eszközökkel érvényesül. Az intézet az elmúlt évtizedben az űr-biztonsági kutatások egyik vezető európai szereplőjévé vált. Programjai között szerepel a Space Security Program, amely az űr és a gazdasági szektor kapcsolatát, valamint a katonai-civil űrkooperációs kockázatokat elemzi. A jelen tanulmány, a CPA-val közösen ennek a kutatási iránynak a legújabb és legátfogóbb produktuma, amely az autoriter államok „földi játéka” (ground game) fogalmát vezeti be az űrstratégiai diskurzusba és a nyilvánosságba.

A tanulmány fő megállapításai

A Ground Game of Authoritarian Space Powers című jelentés központi állítása, hogy Kína és kisebb mértékben Oroszország az új űrversenyben nem elsősorban a rakéták és műholdak révén, hanem az űrhöz kapcsolódó földi infrastruktúra kontrollján keresztül igyekszik előnyhöz jutni. A tanulmány szerint Peking mintegy 123 országban kötött több mint 800, látszólag kereskedelmi jellegű, de valójában stratégiai kockázatot hordozó megállapodást, amelyek célja a helyi űrszektor meghódítása. Ezek a szerződések jellemzően vertikálisan integrált csomagok, tehát a kínai vállalatok nemcsak műholdakat és kilövési szolgáltatásokat kínálnak, hanem földi állomásokat, adatközpontokat, navigációs hálózatokat és finanszírozást is. Ez a modell pedig értelemszerűen rövid távon olcsó és vonzó a fejlődő országok számára, hosszú távon viszont függőséget teremt, és a kínai kormány számára hozzáférést biztosít érzékeny adatokhoz és infrastruktúrához, ezáltal pedig a geopolitikai befolyáshoz.

A jelentés továbbá azt is feltárja, hogy a kínai űripari cégek nagy része – például a Chang Guang Satellite Technology (CGST) vagy a China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC) – formálisan és idézőjelesen magánvállalatként működik, valójában azonban a PLA-hoz kötődő szervezetek. Ezek a cégek kettős célt szolgálnak. Egyrészt civil piaci szereplőként jelennek meg, másrészt pedig katonai felderítési és megfigyelési feladatokat látnak el. A PSSI kutatói szerint a kínai állam „military-civil fusion” (MCF) stratégiája tudatosan homályosítja el a civil és a katonai szektor közötti határokat. Ennek következtében sok amerikai és nyugati befektető, gyakran a tudtán kívül, tőkét biztosít olyan cégeknek, amelyek a PLA űr-hadászati kapacitásait fejlesztik. Erre nagyon jó példa lehet több, amerikai befektetési alap, mint a Dimensional Fund Advisors vagy a Vanguard, is birtokol részvényeket PLA-kapcsolt kínai vállalatokban.

A kínai űrrel kapcsolatos vállalatok összesített száma (éves szinten) Forrás: PSSI

A tanulmány mindezeken túl rámutat a pénzügyi dimenzió stratégiai és jogi jelentőségére, hiszen az Egyesült Államok tőkepiaci szabályozása jelenleg nem tiltja egyértelműen, hogy amerikai befektetési alapok olyan kínai cégekbe fektessenek, amelyek a U.S. Department of Treasury által szankcionált katonai-ipari komplexumhoz kapcsolódnak. Ez a kiskapu pedig lényegében lehetővé teszi, hogy a nyugati tőke közvetetten finanszírozza az autoriter hatalmak fegyverkezését, beleértve az űr militarizálását is. A PSSI által bevezetett „space sector capture” fogalom azt írja le, amikor egy ország űr-infrastruktúrája, adatkezelése és kommunikációs hálózata külföldi, jellemzően autoriter befolyás alá kerül. Ez a folyamat nem egy látványos katonai megszállás, hanem gazdasági-technológiai integráció, amely hosszú távon az érintett államok szuverenitásának csökkenéséhez vezethet.

A kínai és orosz űrrel kapcsolatos ügyletek teljes számának megoszlása városok és forrásországok szerint. Forrás: PSSI

Következtetések

A Ground Game of Authoritarian Space Powers jelentés egyértelműen illeszkedik abba a tudományos és stratégiai diskurzusba, amely szerint az űr a 21. század geopolitikai versenyének új csatatere. A PSSI és a CPA elemzése esetünkben kiemelten fókuszál a földi oldalra, vagyis a pénzügyi, technológiai és infrastrukturális összefüggésekre, nem pedig az űr-pályákra vagy az ott lévő infrastruktúrára vagy fegyverkezésre. A tanulmány üzenete kettős. Egyrészt figyelmeztetés a demokratikus országok számára, hogy az autoriter rezsimek nemcsak katonai vagy politikai úton, hanem pénzügyi és gazdasági eszközökkel is képesek stratégiai befolyást szerezni az űr-infrastruktúra felett. Másrészt felszólítás a nyugati befektetők és törvényhozók számára, hogy tudatosítsák: a tőke útja ma már nemcsak gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. A Council on Geostrategy és az IISS elemzéseivel együtt a PSSI tanulmánya egy tágabb narratívát rajzol fel: a globális hatalmi rend átalakulását, ahol a technológiai dominancia, az információs kontroll és a földi infrastruktúra birtoklása válik az új, mondhatni földön kívüli területszerzés formájává. Az űr tehát nem a béke és tudomány romantikus terepént kell éljen az emberek fejében, hanem a geopolitikai verseny egyik legfontosabb dimenziójaként.

Vagyis, ha a demokratikus világ nem fejleszt saját, átlátható és biztonságos űr-gazdasági ökoszisztémát, az autoriter hatalmak nyerik meg az új űrversenyt, nem a világűrben, hanem itt a Földön.

Források