Miközben az USA által vezetett Artemisz-misszióhoz már 43 ország csatlakozott, az elmúlt hónapokban a Kína által irányított ILRS-projekt is elkezdett felpörögni. A jövő űrversenye nem a nagyhatalmak, hanem az általuk vezetett szövetségi rendszerek között fog zajlani.
Kína és Oroszország 2021-ben jelentette be az angolul International Lunar Research Stationnek, azaz ILRS-nek nevezett közös projektjét, melynek célja, hogy a 2030-as években embert küldjön, majd 2035 után egy állandó bázist építsen a Földhöz legközelebb eső égitestre. A projekt egyértelműen válasz az Egyesült Államok által 2017-ben bejelentett Artemisz-misszióra, amely ugyan kicsit szorosabb határidővel, de hasonló célokat tűzött ki maga elé és amelyhez már 43 ország csatlakozott – legutóbb júniusban Örményország. Az űrbeli céljai eléréséhez az USA-hoz hasonlóan Kína és Oroszország is szövetségi rendszerben gondolkozik, ezért a két nagyhatalom már a projekt bejelentésekor világossá tette, hogy várják a nemzetközi partnerek csatlakozását. Ez pedig az elmúlt hónapokban látványosan be is indult.
Kínai ambíciók az égben
Az együttműködés alapvetően a kínai Chang’e program fázisaira épül. Peking 2007-ben indította el a kínai holdistennőről elnevezett űrmisszióját, amely több, egymásra épülő szakaszból áll. A Chang’e 1 és 2 során az égbe küldött szonda még csak megkerülte a Holdat, a Chang’ 3 már le is szállt az égitesten, a Chang’ 4 pedig az emberiség történetében először a Hold „sötét”, azaz a Földről nézve másik oldalán landolt. A Chang’e 6 június elején érkezett meg ismét a Hold túloldalára, az égitest déli-sarkán található Atkin-medencébe. A szonda talajmintákat gyűjt, melyekkel később visszatér a Földre. A programnak még két fázisa van, az utolsó, nyolcadik lépés már a 2030-as évek közepén felépítendő holdbázis helyét fogja kijelölni.
Kína mellett Oroszország is próbálja a magáét hozzátenni a projekthez, a Luna-25 szonda 2023-ban azonban nem tudott „puhán érkezni”, azaz sikeresen leszállni a Holdra, hanem belecsapódott az égitestbe. A Moszkvának kínos kudarc csak még inkább kihangsúlyozta Peking űrbéli dominanciáját.
Az emberrel való landolást, majd a holdbázis építését a 2030-as évek közepére tervezik a kínaiak, mégpedig az égitest Déli-sarkán – ez ugyanaz a régió, ahová az Artemisz-misszió keretében az USA és partnerei terveznek bázist építeni. A Hold ezen része a víz miatt fontos a nagyhatalmaknak: az itt lévő kráterekbe sosem süt be a Nap, így az alján nagy mennyiségű fagyott víz található, amelyből egyrészt energiát lehet előállítani, másrészt pedig mind az embereknek, mind az általuk termeszteni kívánt növényeknek létfontosságú az életben maradáshoz.
Csatlakozó országok
A verseny a Holdért tehát kilőtt az űrbe. Az Egyesült Államok által vezetett Artemisz-misszió egyelőre jobban áll, hiszen hivatalosan idén – 1972 óta először – ismét embert fog az USA az égitest felszínére küldeni – várhatóan ez azonban inkább 2025-re vagy 2026-ra fog tolódni. Az USA széles koalíciót sorakoztatott fel maga mögött, az Artemisz-egyezményeket (Artemis Accords) 2020. októberében nyolc ország írta alá, azóta pedig már összesen 43 ország szignózta a dokumentumot, legutóbb Örményország, Szlovákia és Peru. Az aláírók között megtalálhatóak olyan nagyhatalmak, mint Ausztrália, Kanada, Németország, Franciaország, India, Brazília és az Egyesült Királyság, de csatlakoztak olyan, a Földön kisebb, ám az űrben nagy terveket szövögető államok is, mint Izrael, Luxemburg vagy éppen az Egyesült Arab Emirátusok. Az Egyezmények alapvetően felvázolják a Hold, a Mars és más égitestek közös és békés felhasználását és kutatásukban való közreműködést, amelyeket az aláírók kötelesek betartani.
A dokumentumot már a kezdetektől fogva élesen kritizálta Kína és Oroszország. A két nagyhatalom szerint az egyezmény túlságosan Amerika központú, sőt egyenesen az űrkolonizáció legitimálása és egyébként sincs rá szükség, hiszen az 1967-ben aláírt Outer Space Treaty alapján egyébként is lehet rendezni a vitás kérdéseket. Az ILRS-projekthez nem is írtak ilyen jellegű egyezményt, azonban nyitottá tették a csatlakozást más államoknak és szervezeteknek is. Elsőként 2023-ban Venezuela és Dél-Afrika csatlakozott, őket követte Pakisztán, Azerbajdzsán és Egyiptom. Európából eddig Belarusz és Szerbia szállt fel a fedélzetre, július elején pedig Kazahsztán jelentette be, hogy részt vesz a projektben. Törökország májusban jelezte csatlakozási szándékát, a NATO-tag kis-ázsiai ország felvétele igazán nagy dobás lenne a projektnek. A csatlakozók mindegyike az elmúlt egy évben csatlakozott, azaz az elmúlt 12 hónapban robbant be igazán a kezdeményezés. Az államok mellett szervezetek is csatlakoztak, mint például az Asia-Pacific Space Cooperation Organization és az Arab Union for Astronomy. Egyébként olyan nyugati cégek is beszálltak a projektbe, mint a svájci nanoSPACE AG, a hawaii-i International Lunar Observatory Association, illetve a horvát a Adriatic Aerospace Association.
Hogy az újonnan csatlakozott országoknak pontosan mi lesz a szerepe, még nem teljesen világos. Peking jelezte, hogy a legelső csatlakozóknak több előnyük lesz majd, mint a későbbieknek, illetve, hogy létre fogják hozni a ILRS Cooperation Organization (ILRSCO)-t, amely a feladatok szétosztására fog koncentrálni. Az űrben egyelőre csak Pakisztán segít be Kínának: az ICUBE-Q nanoszatelit a jelenleg a Holdon tartózkodó Chang’e 6 küldetéséhez asszisztál.
Az Artemisz és az ILRS-országok. 2024 júliusa.
Űrbéli konfliktusok a jövőben?
Az űrben a szabályokat jelenleg az 1967-es, minden fontosabb állam által aláírt Outer Space Treaty szabályozza (ezen kívül vannak kisebb és kevesebb állam által aláírt szerződések, de azok is az OST-n alapulnak). A szerződés leszögezi, hogy a világűr kutatása és használata az összes ország jólétét kell, hogy szolgálja; az űr szabadon kutatható mindenki által, és nem vonható egyetlen állam szuverenitása alá sem. A szerződés megtiltja nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezését az űrben, beleértve a Holdat és más égitesteket is. A szerződés úgy rendelkezik, hogy a Holdat és más égitesteket kizárólag békés célra lehet használni.
Az OST sok kérdésben azonban idejét múlt, hiszen számos dolog, ami 1967-ben még csak sci-fi volt, mostanra valósággá vált. Ilyen például az űrbányászat, ami hatalmas iparággá fog nőni a következő évtizedekben. Erre az USA az Artemisz-egyezmények 10. és 11. pontjában megpróbál megoldást találni: „safe zone”-okat kíván majd létrehozni a Holdon, ahol a „safe zone”-t létrehozó állam szabadon bányászhatna, sőt, ott akár katonai erőket is állomásoztathatna, a „konfliktusok elkerülése érdekében”. Ez ugye nem teljesen vág egybe az OST kolonizációt és fegyveres erők alkalmazását tiltó passzusaival… Amivel egyébként nem is lenne baj, ha az új szabályokat minden jelentősebb aktor elfogadná, azonban mint említettem, Kína és az IRLS országok elvetik az Artemisz-egyezményeket és továbbra is az OST-t tartják iránymutatónak. Azonban az a kétezer-harmincas évek végén USA által létrehozott „safe zone”-ba nem mondjuk egy izlandi vagy angolai szonda, hanem egy kínai fog belefutni, ez pedig a jogi szürke zónák és szabályozatlanság miatt miatt rengeteg konfliktust rejt magába. Fontos volna, hogy a nagyhatalmak megállapodjanak a közös játékszabályokban, azonban amíg a Földön véres proxyháborúkat vívnak egymással, valószínűtlen, hogy pont az égben értenének egyet.
Címlapkép forrása: https://medium.com/the-cosmic-companion/will-the-international-lunar-research-station-ilrs-be-our-first-home-on-the-moon-b5598d57276d