Dél-Korea ügyészsége 78 évnyi működés után 2026 szeptemberében megszűnik. Ez a döntés több évtizedes vita eredményeként született, amely az ügyészség politikai célokra való visszaélésszerű használatát érintette, különösen az elnöki adminisztrációk változásai során. A Nemzetgyűlés jóváhagyott egy módosítást, amely az ügyészséget két új ügynökséggel váltja fel: az egyik a vádemelésekért felel a Igazságügyi Minisztérium alatt, a másik pedig a súlyos bűncselekmények kivizsgálásáért a Belügyminisztérium alatt.
Az ügyészség eredete 1945-re nyúlik vissza, amikor a bírósági rendszer részeként működött. 1948-ban független szervvé vált, és nem sokkal később kinevezték az első főügyészt. Az idő múlásával a szerv hatalma egyre nőtt, és gyakran belekeveredett a semlegességét érintő politikai vitákba. A szolgálat központi egysége, amely jelentős korrupciós ügyek kivizsgálásáról volt ismert, hatékonyságáról és politikai befolyásolhatóságáról egyaránt híres volt. Ez az egység Dél-Korea modern történelmének komolyabb korrupciós ügyeit kezelte, de fokozatosan a politikai manipulációval kezdték összefüggésbe hozni. Hatalmának növekedésével az ügyészséget a politikai érdekek eszközének kezdték tekinteni, ami aláásta a függetlenségébe vetett bizalmat. Az olyan nagy horderejű ügyek, mint például a Roh Moo-hyun volt elnök elleni nyomozás, fokozta a reform iránti igényt, különösen az után, hogy tragikus halála egy politikai vonzatú nyomozáshoz kapcsolódott.
Az ügyészség egyre nagyobb nyilvános felháborodás tárgyának volt kitéve, leginkább azután, miután Yoon Suk-yeol volt főügyész olyan nyomozásokat vezetett, amelyek elfogultnak és politikailag megalapozottnak tűntek. Később, elnökként kormányát azért kritizálták, mert nem tartotta fenn semlegességét, főként a politikai riválisok és szövetségesek körüli nyomozásokban. A folyamatos kritikák közepette a közvélemény jelentős reformokat követelt az ügyészségi rendszerben. A Lee Jae Myung elnök vezette jelenlegi adminisztráció a botrányokkal terhelt múltja miatt az ügyészség teljes felszámolását szorgalmazza.
Ennek fényében egy miniszterelnöki hivatal alá tartozó munkacsoport fog kidolgozni intézkedéseket a büntető-igazságszolgáltatási rendszer reformjára. A hangsúly az újonnan létrehozott ügynökségeknek történő feladatok átadásán, szerepük meghatározásán, a személyzet irányításán és az új ügyészek hatásköreinek tisztázásán lesz. Az alkotmányos következmények is aggodalomra adnak okot, egyes szenior ügyészek attól tartanak, az átlagos állampolgárokra negatív hatással lesz a változás, mely során azország felkészül a jogrendszerének jelentős átalakítására.
