Szakítva a dél-koreai elnökök külpolitikai hagyományaival, 2025 augusztusában I Dzsemjong elnök első külföldi diplomáciai útja során nem Washingtonba, hanem Tokióba utazott, hogy Japán miniszterelnökével tárgyaljon.
Milyen jövőt szán Dél-Koreának I Dzsemjong?
2025. júniusában I Dzsemjong (이재명, RR: Lee Jaemyeong) a koreai Demokrata Párt jelöltjeként lépett hivatalba, pragmatikus külpolitikát és nemzeti érdekeken alapuló diplomáciai irányt kijelölve az új adminisztráció számára. Hagyományosan, a Demokrata Párt és a koreai progresszívek a 2000-es évek óta szkeptikusan viszonyultak az USA-val való szoros együttműködéshez a Korea-közi kapcsolatok sérülékenysége miatt: a progresszívek szerint a túlzott amerikai szerepvállalás ronthat a Phenjannal való párbeszéd flexibilitásán. Emellett a progresszív külpolitika középpontjában állt Japán és a gyarmati múlt, illetve a japán gyarmatosítás atrocitásainak lezáratlansága – ez rendszerint az amerikai-dél-koreai–japán háromoldalú együttműködést hátráltatta. A progresszív dél-koreai külpolitika azonban változásra kényszerül a 2010-es évek óta: az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő versengés, Észak-Korea nukleáris fejlesztései és Kína gazdasági nyomása, valamint Japán biztonsági normalizációjára utaló jelek korlátozzák Dél-Korea független politikai döntéseit. A Demokrata Párt külpolitikai orientációja az utóbbi években jól látható változásokon megy keresztül, mely egy pragmatikus és biztonság-fókuszú átalakulást jelent. Ennek az átalakulásnak központi alakja I Dzsemjong elnök, aki hivatalba lépése óta gyakorlatba ültette a demokrata pártpolitika olyan új nézőpontjait, mint az etnikai nacionalizmus és az idealista együttműködési keretrendszer fokozatos elhagyása. I Dzsemjong és az új progresszív politikai generáció nem ideológiai korlátként tekint az USA-val való együttműködésre, hanem pragmatikus szövetségként, Japánnal pedig az ambivalens, de párbeszédre nyitott együttműködést preferálják. Dél-Korea tekintetében a következő években érdekalapú, kevésbé dogmatikus progresszív külpolitikai döntéshozatalra számíthatnak a Kelet-Ázsiát figyelemmel kísérők.
I Dzsemjong megválasztása nem megszokott körülmények között zajlott, hiszen a választást gyorsan, egy diplomáciai és alkotmányos válság közepén kellett lebonyolítani – ezzel a gondolattal kezdődött a CSIS (Centre for Strategic and International Studies, Washington D.C.) Statesmen’s Forum nevű rendezvénye, melynek jelentőségét az adja, hogy az új dél-koreai elnök itt beszélt először külpolitikai vízióiról nyilvánosan, így az elemzőknek lehetőségük nyílik a következő 5 év várható koreai külpolitikájának fejtegetésére. Az elnök szerint Dél-Korea egyik erőssége, hogy harmónia van a diverzitásban, ennek alátámasztásaként pedig a vallások példáját mutatta be. Koreában a hagyományos koreai vallás mellett jelen van a kereszténység és a buddhizmus is, azonban vallási konfliktusok nem jellemzőek. Korea másik meghatározó vonása, hogy a kolonizáció utáni felszabadulás során egyszerre demokratizálódott és iparosodott, és a Han folyó csodájaként ismert folyamat során jutott el jelenlegi előkelő státuszához, mint a technológia globális éllovasa és kulturális nagyhatalom, melynek termékeire világszerte milliók tartanak igényt. Az elnök szerint mindez két dolog miatt történhetett meg: egyrészt, a koreai emberek tehetsége miatt, melynek köszönhetően a történelem során számos komoly válságot lehetőséggé tudtak átalakítani. I Dzsemjong szerint mára a koreai kultúra legfelsőbb foka az ország demokráciája. A Jun Szogjol (윤석열, RR: Yun Seogyeol) elnök által indított puccskísérlet (2024 decemberében történt, utána előrehozott választásokat tartottak, ekkor lett I Dzsemjong az új elnök) kaotikus állapotot idézett elő hónapokra, azonban a koreai nép erre adott határozott, békés, vérontás nélküli válasza a demokrácia művészete; az elnök bizakodását fejezte ki, hogy a technológiai és kulturális modell után a demokrácia modelljévé is válhat Dél-Korea. Korea felemelkedésének másik oka az elnök szerint az Egyesült Államok segítsége és kooperációja, mely 70 éve ad alapot a két ország közötti szolidaritásnak és szövetségnek. A koreai–amerikai együttműködés adja a gerincét annak a nemzeti érdek-alapú pragmatikus külpolitikának, mely a béke és fellendülés elősegítője, és melyre I Dzsemjong is készül. Az olyan jelenlegi, Koreát is érintő nemzetközi viszonyok, mint az észak-koreai nukleáris kísérletek és Oroszország katonai támogatása, Ukrajna és a Közel-Kelet biztonsági kihívásai, illetve a nemzetközi ellátási láncok problémái új külpolitikai megközelítést igényelnek: ez a koreai progresszívek új generációja által támogatott, nemzeti érdekeken alapuló pragmatikus diplomácia, mely stratégiai rálátással és flexibilis gondolkodással valósítható meg.
A pragmatikus diplomácia pedig magával hozza az USA-val és Trump-adminisztrációval való szorosabb együttműködést is. I Dzsemjong 2025. augusztus 26-án Washingtonban tárgyalt Trump elnökkel, így számos, az amerikai elnöknek fontos és tetsző témában állapodtak meg. Ilyen a koreai elköteleződés a védelmi büdzsé növelésére és a haderő „okos haderővé” alakítására a modern hadászati kihívások sikeres kezelésének érdekében. Jelen elemzés elején kifejtésre került, hogy a koreai progresszív politika alapvetően nem kedveli az amerikai vagy bármilyen egyéb külföldi hatást a Korea-közi kérdések rendezésében. Az elmúlt két évtized, és főleg az utóbbi pár év változásai alatt azonban új irány került kijelölésre, melynek az augusztusi Trump–I tárgyalás az eddigi legjelentősebb példája: a Korea-közi kérdések sem maradhatnak ki a pragmatikus diplomáciából. Ebből az következik, hogy Dél-Korea teret enged az Egyesült Államoknak az észak-koreai provokációk kezelésében és a Koreai-félsziget békéjének megteremtésében. A sikeres amerikai–koreai vámmegállapodás után a két ország a hajóépítés területén kiemelt együttműködésre törekszik a jövőben.
Az amerikai–koreai partnerség fontos aspektusa továbbá az amerikai–dél-koreai–japán trilaterális kapcsolatok fenntartása. I Dzsemjong beszédében külön kiemelte, Japán olyan partner, akit nem szabad kifelejteni a dél-koreai külpolitika új fejezetéből. Washingtoni látogatása előtt Japánban járt a dél-koreai elnök, ami rámutat a háromoldalú kapcsolatok fontosságára. Mindhárom fél az indo-csendes-óceáni régió békéjében érdekelt, és annak fenntartásának kulcsszereplője lehet. Jelen elemzés teljességéhez, illetve I Dzsemjong elnök külpolitikai törekvéseinek megértéséhez elengedhetetlen volt a washingtoni találkozó eredményeit is áttekinteni. Az elemzés második felében az új erőre kapott dél-koreai–japán kétoldalú együttműködés várható természetéről és jelentőségéről lesz szó a 2025. augusztus 23-i elnöki-miniszterelnöki csúcstalálkozó elemzése által.
A tokiói csúcs jelentősége – szimbolikában gazdag, pragmatikus találkozó
A fentebb áttekintett pragmatikus külpolitikáról szóló elnöki törekvések kiváló lenyomata, hogy szakítva a dél-koreai elnökök külpolitikai hagyományaival, 2025 augusztusában I Dzsemjong elnök első külföldi diplomáciai útja során nem Washingtonba, hanem Tokióba utazott, hogy Japán miniszterelnökével tárgyaljon. Az elmúlt 60 év során, a koreai–japán kapcsolatok 1965-ös normalizációja óta nem volt arra példa, hogy dél-koreai elnök első hivatalos útja Japánba tartson. Sőt, az 1987-es demokratizációs deklaráció óta hivatalba lépő 8 elnök közül egyik sem tett eddig augusztusban hivatalos látogatást Japánba, augusztus 15 ugyanis a Koreai Függetlenség Napja, a Koreai-félsziget a japán gyarmati uralom alóli felszabadulásának ünnepe, így ez az időszak eddig nem adott lehetőséget arra, hogy a dél-koreai–japán kapcsolatokban előrelépés történjen. Ezzel az íratlan hagyománnyal szakítva I Dzsemjong kiváló érzékkel választotta Tokiót úticéljául a pragmatikus diplomácia elindításához, a gesztust a japán média is értékelte, a találkozót kiemelten közvetítették.
A 2025. augusztusi csúcstalálkozót az 1998-as Dél-Korea–Japán Kétoldalú Megállapodás (Kim–Obucsi megállapodás) folyatásaként mutatták be, 2008 óta pedig ez volt az első alkalom, hogy írásos egyezményt adtak közre egy hivatalos elnöki-miniszterelnöki találkozó után. Isiba Sigeru japán miniszterelnök kiemelte, hogy a történelmi problémák kérdésében a jelenlegi koreai és japán kormányzat a Kim–Obucsi megállapodás örökösének tekinthető, tehát fontos marad a Koreának okozott fájdalom elismerése, a japán önreflexió és megbánás, illetve a közös érdekeken alapúló jövőorientált együttműködés folytatása. Isiba augusztus 15-i beszédében 13 év után előszőr újra használta a „háborúra való visszatekintés” kifejezést, ezért a történelmi sérelmek vonatkozásában számos elemző és médium progresszívebb kijelentéseket várt az Isiba–I csúcstalálkozó után, ez azonban elmaradt. Ehelyett a két vezető a közös együttműködésre, a változékony nemzetközi helyzet közös kezelésére fektette a hangsúlyt. Megegyeztek a mesterséges intelligencia, ammónia és a hidrogén, mint új gazdasági horizont területén való további együttműködésben is. A dél-koreai Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatója, Ü Szongrak (위성락, RR: Wi Seong-rak) rámutatott a két ország közötti ingadiplomácia visszaállításának jelentőségére, mely az Egyesült Államok számára is kedvező eredmény. Fontos, hogy korábban, amikor a koreai–japán kapcsolatok fagyosak voltak, mindig az USA kezdeményezett háromoldalú találkozókat a régió biztonságának érdekében, most azonban Dél-Korea önállóan tette meg az első lépést Japán felé, mely nem csak a japán médiát, de elemzőket és kormányzati szereplőket is meglepett. Ilyen lépésre még az inkább pro-Japán konzervatív kormányoktól sem volt példa. A jó atmoszféra megteremtése eredményes és kedvező találkozóknak adott lehetőséget, mint ahogy azt látjuk a tokiói és washingtoni csúcsok után. I Dzsemjong a hangsúlyt a közös érdekekre helyezte: az elnök szerint a turbulens nemzetközi viszonyok közepette Dél-Koreának és Japánnak szükségszerűen együtt kell működnie, nemcsak a hasonló értékrendek, rendszerek és ideológiák miatt, de a kereskedelem és a biztonság miatt is. A meglepően jó hangulatban lezajló tárgyalások másik fontos eredménye, hogy Isiba – aki már tárgyalt Trumppal – készítette fel a dél-koreai elnököt az amerikai elnökkel való találkozásra. Az eredetileg 5 percre tervezett szűk körű megbeszélés végül közel egy órán át tartott, mely során a japán miniszterelnök tanácsokkal látta el I Dzsemjongot washingtoni útja előtt. A japán miniszterelnök emellett felajánlotta segítségét az USA-val való tárgyalásokban is.
A következő dél-koreai–japán találkozó az októberi APEC-csúcson várható, melyet a dél-koreai Kjongdzsuban tartanak. A jelenlegi pozitív körülmények arra engednek következtetni, hogy jó hangvételű és eredményes tárgyalás várható, és a csúcstalálkozó teret engedhet egy Kína–Japán–Dél-Korea háromoldalú megbeszélésnek is, mely további előrelépést jelentene a kelet-ázsiai régió biztonságában.
Forrásjegyzék
Center for Strategic & International Studies. “[ENG] Statesmen’s Forum: His Excellency Lee Jae Myung, President of the Republic of Korea,” August 25, 2025. https://www.youtube.com/watch?v=GHcBSwe-s2M.
Draudt-Véjares, Darcie. “The Transformation of South Korean Progressive Foreign Policy.” Carnegie Endowment for International Peace. https://carnegieendowment.org/research/2025/05/the-transformation-of-south-korean-progressive-foreign-policy?lang=en.
Máthé, Emese. “Az Új Dél-koreai Elnök Várható Kína-politikája.” Külpologika, August 11, 2025. https://kulpologika.hu/az-uj-del-koreai-elnok-varhato-kina-politikaja/?feed_id=4420&_unique_id=6899eef58b362.
신형철. “위성락 ‘한-일 셔틀외교 조기 복원, 미국도 긍정적일 것.’” 한겨레, n.d. https://www.hani.co.kr/arti/politics/bluehouse/1214826.html.
엄지원. “‘이시바, 김대중-오부치 선언 계승’…과거사 언급은 기존 수준 머물러.” 한겨레, n.d. https://www.hani.co.kr/arti/politics/bluehouse/1214798.html.
엄지원. “이 대통령-이시바 총리 ‘대북 공조·정책협의체·워홀 확대’ 합의.” 한겨레, n.d. https://www.hani.co.kr/arti/politics/bluehouse/1214797.html.
엄지원. “이시바, 이 대통령에게 ‘트럼프 커닝 페이퍼’ 줬다.” 한겨레, n.d. https://www.hani.co.kr/arti/politics/bluehouse/1214946.html.
桜井. “Ishiba, Lee Look to Further Ties in ‘Future-Oriented’ Manner.” The Japan News (blog), August 24, 2025. https://japannews.yomiuri.co.jp/politics/politics-government/20250823-276927/.