Világszerte több mint 295 millió ember él az éhínség határán – figyelmeztet a 2025-ös Élelmezési Válságjelentés (GRFC), amelyet az Élelmezésbiztonsági Információs Hálózat (FSIN) készített az ENSZ, az EU, az USA és számos humanitárius szervezet közreműködésével. A dokumentum szerint 2024-ben közel 14 millióval nőtt a veszélyeztetettek száma az előző évhez képest, és ez már a hatodik egymást követő év, amikor a helyzet tovább romlik.

A jelentés szerint a vizsgált populáció 22,6%-a küzd akut élelmezési bizonytalansággal, a válság pedig egyre inkább gyermekkatasztrófává válik: jelenleg 26 országban közel 38 millió öt év alatti gyermek súlyosan alultáplált.

Antonio Guterres ENSZ-főtitkár szerint „a világ veszélyesen letért a helyes útról”, és az éhezés „nemcsak a rendszerek, hanem az emberiség kudarca is”. Mint fogalmazott: „Az éhezés a 21. században tarthatatlan. Az üres gyomrokra nem válaszolhatunk üres kézzel.”

A jelentés kiemeli, hogy a konfliktusok jelentik a legfőbb kiváltó okot, amelyek jelenleg 20 országban mintegy 140 millió embert sújtanak. Különösen súlyos a helyzet Szudánban, ahol hivatalosan is éhínséghelyzet alakult ki, míg a Gázai övezetben, Dél-Szudánban, Haitin és Maliban már katasztrofális szinten van az éhezés.

A kényszerű kitelepítések is súlyosbítják a válságot: a világ 128 millió kitelepítettjéből 95 millió olyan országban él, ahol krónikus élelmezési instabilitás tapasztalható – ilyen például a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kolumbia, Szíria vagy épp Szudán.

QU Dongyu, a FAO főigazgatója hangsúlyozta, hogy „az akut élelmezési bizonytalanság sokak számára nem átmeneti válság, hanem a mindennapi valóság”. A jelentés szerint a gazdasági sokkok 15 országban mintegy 60 millió embert érintenek, míg az extrém időjárási jelenségek – például aszályok vagy az El Niño okozta áradások – 18 országban több mint 96 millió embert sodortak élelmiszerválságba.

Mindeközben a humanitárius finanszírozás globálisan drámaian csökken. A jelentés arra figyelmeztet: a növekvő éhezés és alultápláltság ördögi körének megtöréséhez radikális újrakezdés szükséges. A sürgősségi segélyek mellett elengedhetetlen a helyi élelmiszerrendszerekbe és az integrált táplálkozási szolgáltatásokba való hosszú távú befektetés – hangsúlyozza a jelentés.

Forrás – ANSA